Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-27

25 Az országgyűlés 27. ülése 1950. évi május hó 10-én, szerdán. 26 tettünk és olyan államszervezetet hozhattunk létre, amelynek alapja a dolgozók bizalma, támogatása és tevékeny részvétele. T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezekkel a szavakkal kezdődik: »A szocializmus útján haladó népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez.« Ennek az új államszervezetnek a kialakításában is a Szovjetunió gazdag tapasztalatai, a marxizmus-leninizmus tudományos elmélete mutatják a helyes irányt számunkra. Sztálin elvtárs tanított meg bennünket arra, hogy az állam jellegében akkor következnek be döntő változások, amikor az államhatalom a kizsákmányolók kezéből a kizsákmányoltak kezébe megy át. A ^szocialista forradalmat megelőzően, az osztálytársadalmak változásával a hatalmat illetően nem történik más, mint az, hogy a kizsákmányolók egyik csoportját a hatalom gyakorlásában a kizsákmányolók másik osztálya váltja fel. Ez az állam feladataiban nem okozhat mélyreható változást, hiszen minden kizsákmányoló állam azt a feladatot valósítja meg, hogy kordában tartja az elnyomott és kizsákmányolt többséget az elnyomó és kizsákmányoló kisebbség érdekében. . »Két alapvető funkció jellemzi a kizsákmányoló állam tevékenységét — mondotta Sztálin elvtárs. — Az egyik a belső feladat: kordában tartani a kizsákmányolt többséget; a másik a külső feladat: kiterjeszteni az államnak, az állam uralkodó osztályának területét más államok területének rovására.« Azután így folytatja Sztálin elvtárs: »így volt ez a rabszolgatársadalomban és a feudalizmusban, így van ez a kapitalizmusban.« Alapvetően változik meg ez a helyzet, amikor a hatalom a dolgozó osztályok kezébe jut. Az az állam, amely a kapitalizmussal szakít, amely a dolgozók hatalmát védi, amely küzd a kizsákmányolás ellen, amely a szocializmust építi, feladatait tekintve is megváltozik. Uj feladatokat kap. Az új feladat: szervezni a társadalom erőit a szocializmus építéséhez, közreműködni abban a munkában, amely a dolgozókat a szocializmus építésére neveli. Ezért ez az állam nem elégedhet meg a régi államgépezettel, újjal kell azt felváltani, olyan államapparátussal, amely alkalmas ezeknek az új feladatoknak betöltésére is. A szocializmus útján haladó, a proletariátus diktatúráját megvalósító magyar népi demokrácia sem elégedhetik meg tehát azzal, hogy a kapitalistákat és egyéb kizsákmányolókat eltávolítja a hatalomból, hogy őket a kizsákmányolás eszközeitől megfosztja. Ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni a még meglévő kapitalista maradványok ellenállását, ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni országunk védelmét az imperialisták minden támadása és támadó kísérlete ellen, hogy gazdasági szervező és kulturális nevelőmunkával mozgósítani tudjuk dolgozó tömegeinket a szocializmus építésére országunkban is, szükséges a régi államgépezetet felváltó, új, magasabbrendű államgépezet kiépítése. Az útszakasz, amelyen idáig eljutottunk, nem volt könnyű. Sok nehézséget, szívós ellenállásokat kellett legyőznünk, amelyek előrehaladásunkat akadályozták, míg a fordulat évén keresztül eljutottunk a győzelemhez, amelynek dicsőséges határkövei az 1949 május 15-iki hatalmas választási siker és a győzelmeket kifejező népköztársasági Alkotmányunk. Az ország területén még folytak a harcok, mikor a magyar kommunisták már szervezték az ország erőit a fasizmus elleni küzdelemre és az újjáépítés nagy munkájára. Abból indultunk ki, hogy minden olyan tényezőt össze kell fogni, amely ellensége a fasizmusnak, amely hivjî a haladásnak, amely őszintén akarja, hogy aTrombadőlt ország mielőbb felépüljön és a 400 éves elnyomás után a magyar

1 dolgozó nép felszabadulva építhesse független, boldog jövőjét. Azok között, akik akkor látszólag hozzánk csatlakoztak, még sok "volt a megbúvó ellenség. Sokan voltak olyanok, akik ugyanakkor, amikor elfogadták a feléjük nyújtott baráti kezet, magukban már újabb hazaárulás gondolatát ápolták és azon mesterkedtek, hogy megkísérlik visszaállítani a népelnyomó földesurak és tőkések uralmát, hogy Magyarországot a német imperializmus után a rabló angolszász imperializmus vadászterületévé tegyék. Az ellenségnek ezek az ügynökei még ide, az országgyűlés padsorai közé is befurakodtak. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor az újjászületett magyar nép 1946-ban a köztársasági törvényt megalkotta, akadtak még olyanok, akik a dolgozók érdekeit megcsúfolva, nem átallották a véreskezű, magyargyűlölő Habsburg-királyságot védelmezni. A dolgozó magyar nép — helyesen nyilván — már nevére sem emlékszik annak a nyomorult árulónak, aki a minden tisztességes magyar ember által régen várt köztársasággal szemben a hatalomtól megfosztott urak lakájaként szót emelt. De a tény, az,tény marad. Felszabadulásunk után a magyar országgyűlésben bizony még évekig hangoskodott az ellenség. Éppen ezeken a tényeken keresztül mérhetjük le fejlődésünk arányait, gazdasági és politikai győzelmeink jelentőségét. Ezeknek az eredményeknek a láttán mondotta Vorosilov marsall, a Szovjetunió küldöttségének vezetője a felszabadulás ötödik évfordulója alkalmából tartott ünnepi díszülésen: »Az államok és a népek életében nem hosszú idő öt esztendő. Annál Ienyűgözőbbek ezek a változások, amelyek ez évek alatt következtek be a magyar gazdasági és társadalmi élet minden területén.« T. Országgyűlés! Gazdasági és politikai győzelmeink és sikereink nyomán állami szervezetünk is nagymérvű változáson ment keresztül. Az államgépezetből eltávolítottuk a volt uralkodó osztályok tagjait és ezek érdekeinek képviselőit. Helyüket az ipari munkásság és a dolgozó parasztság legjobb fiaival töltöttük be. Megszüntettünk egy egész sor olyan szervet, amely a fejlődés gátlója volt. A volt burzsoá önkormányzatokat tartalmukban átformáltuk. (11.00.) Mindezek alapja az eddigi feladatokat — kisebb-nagyobb nehézségekkel — államapparátusunk megoldotta. Népköztársaságunk alapokmányának' törvénybeiktatása óta azonban ennél gyökeresebb változások indultak meg. Az Alkotmány ugyanis meghatározta azokat az alapelveket, amelyeknek rendszere szerint a burzsoá maradványokat hordozó régi állam-