Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-9
133 Az országgyűlés 9. ülése 1949. évi augusztus hó 16-án, kedden. 134 vidéki műegyetem ezeket az üres folitdkat tünteti majd el. De. egyszersmind fontos és további nagymérvű íéj'ődésre 'alkalmas ipari vidékek kapnak ezzel műegyetemiét. Miskolc körül — mint már 'előbb is említették — ital áljuk az ország legnagyobb termelékenységű szénterületét: & borsod-hevesi szénmezőt, amely nyugat fe'é Nógrádba, egészen Salgótarján vidékéig húzódik. Széniklincsünlk és sűlyszerinti. széntermelésünknek mintegy harmada esik erre a területre. Miskolc közeléten fekszik . az ország egyetlen nagyobb •vasbányáia: Rudabányía és egyetlen nagyobb kénes.' réz-, arany-, ezüstbányája: Kecsk. Itt fekszik a két hatalma« kohócentrum: Diósgyőr és Ozd, továbbá a borsodnádasdi vasműilletve lemezgyár. Az ötéves terv folyamán ugyancsak a közelben épül 'majd meg az új és e nemben világviszonylatban is első helyen álló barnaiszén-ko'kszmű, valamint a porszéntüzelésr'e berendezendő nagy borsodi erőmű•telep v Ezeknek a konoknak szénnel, koksszal és energiával való ellátását tehát végeredményben az i teni szénneb érccel való ellátását pedig a hazai bánvászaton kívül közvetlen nyersanyaggal K, Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa biztosítja, A két magy kahórnű tehát a korszerűsítésre nemcsak rászorul. ha ; nem arra érdemes is. Mindez Miskolc számára bányászati és 'kohászati, valamint nehézgópipairi-jéllegű műegyetemet követel. Itifc kel(l É felhívnom sa figyelmet a miskolci műegyetemi karok számának kérdésére. A törvényjavaslat 'két karról: bánya- és kohómérnöki, valamint gépészmérnöki karról szól. Ez valóban jobban megfelel a hallgatók előrelátható számának. Azonban a bányászati és kohászati stúdiumok sokfélesége kü'on bányászati és _ külön kohászati karokait kívánna meg, hiszen a bányászaton és a fklohászaton külön-külön .körülbelül annyi stúdium van, mint a gépészeten. A bányászat és a kohászat mai tanulmányi különállása _ is ezeknek önálló karokká való emelését indokolja. A jövőben bekövetkezhető bővítési szükségletnek is 'rugalmasabbnak felelhetne mes: az új egyetem külön bányászati és külön kohászati kairral. Ezért meggondolandó, vajjöm ne szerveztessék-e meg ,a miskolci műegyetem azonnal. háromk?rosra, Miért kerül a másik ríj műegyetemi intézmény Veszprémbe 1 ? Azért, mert Veszprém közelében fekszik másik, leghatalmasabb szénbányavidékünk a kátránytermelésro aw' különösenalkalmas Dudar, Pusztavám, Mór, Oroszlány, Tatabánya és a dorogi szénmezők geológiai egysége, továbbá a várpalotai szénterület. Itt találjuk továbbá az ország másik bányászaiti pillérének, a bauxitbányászatnak főterületeit a közelben Tszkaszentgyörev-gyel > és Gánt-tal. Mangánbányászatunk súlypontjai, Űrkút és Eplény is a közelben vannak; de nincs távol a. za^ai olajbányászat területe sem. Csaknem a középpontjában fekszik Veszprém jövőbeni kémiai iparunk egyik fontos kiindulási anyaga, a tőzeg három nagy területének, a Bal.a-oiividé,kuek % a Sárrétnek. és a Hanságnak is. Ez'R vidék tehát nehézvegyiparunknak máris legfontosabb területei közé tartozik a péti műtrágyagyárral és egyéb. üzemeivel, a fűzfői iparteleppel, olajfinomítóink egy részével, a "legtöbb cement-, mész-, sőt részben üvegipari centrumunkkal, valamint aluminium-, illetve timföldgyártásuk nagy középpontjaival, Ajkával. Tatabányával Almásfüzitővel, «tb. De nehézipari továbbfejlődésünk lehetősége is óriási itt. Ennek megfelelően Veszprém egy nehézvegyipari műegyetem ét a vele kapcsolatG« kutatóintézet 'számára valóban a legalkalmasabb hely, és jogosan remélhető a most létesítendő veszprémi műegyetemnek teljesebb műt egyetemmé kiépítése is. Az ni műegyetemek szervezésével megoldódik két másik fontos kérr'és is: egyrészt ipari kutatásunk és felsőoktatásunk decentralizálása, másrészt annak az eddigi anomál helyzetnek felszámolása, hogy az ország egyetlen • bányaés kohómérnökí egyetemi intézménye az országnak azon a peremén volt, ahol egyetlen nagyobb kohóüzem sincs és csak egyetlen kisebbjelentőségű szénbánya van. A bánva- és kohómérnöki tagozatnak fokozatos áttelepülése Sopronból Miskolcra azonban nem jelent veszteséget Sopron számára sem, mert az erdőmérnöki kar új tagozatokkal. gyarapodva ott marad, és így az ottani hallgatói létszám sem csökken. Vizegáljuk most meg, mit jelent bányászati és nehézipari centrumainknak az eddig nélkülözött térbeli kapcsolata a bányászati és nehézipari mérnökképzéssel, mit jelent ez a. kapcsolat egyrészt a műegyetemnek, a műegyetem hallgatóinak és oktatóinak, másrészt a környező iparvidéknek, az iparvidék munkásainak és mérnökeinek, végül pedig az egész országnak a szempontjából? Jelenti mindenek előtt azt, hogy a mérnökhailgatóság gyakorlati kiképzése többé nem az elméleti kiképzéstől térben és időben távol, csak a nyári gyakorlatokra korlátozva történik, hanem már a szorgalmi időben is közvetlenül az üzemekben. A Műegyetem ígv sokkal inkább teljesítheti az't a felada" tát, hogyha gyakorlat számár^ neveljen gyakorlatilag képzett szakembereket. Az egyetemi oktató- és kutatógárda viszont állandó ösztönzést nyer a gyakorlattól, és ígv a kutatás és az elméleti oktatás is szervesen összeforr az üzemi gyakorlattal. A gyakorlati élettel va'ó állandó kapcsolat megakadályozza, hogy a Műegyetem bármely szakja az önmagáért való elméleti oktatás területére tévedjen. Ez a térbeli kapcsolat biztosítja »a speciális 'mérnökképzésihez szükséges nagyszámú oktatpszakember-szükséglet kielégítését is, mert e helyeken a kiváló üzemi mérnökök az ipartól való elvonás nélkül bekapcsolhatók a műszaki oktatásba. Az üzemek és üzemiek számára ez a térbeli kapcsolat azt jelenti, hogy a munkás gyermekei kiművelésére e szomszédos új műegyetemeken kap természetes bázist, sőt itt esetleg maga is továbbtanulhat. A mérnök és a kétkezi munkás kölcsönös megértését- egymás 'Segítését semmi sem mozdíthatja jobban elő, mint. az, hogy a munkás saját gyermeke válik üzeme mérnökévé. Az. országot vezető munkásosztály így mindinkább kitermelheti saját értélmiségét. E térbeli kapcsolat természetes módon meghatározza a leendő mérnöki kar szociális összetételét is és biztosítja a munkás- és # parasztszármazásúak arányszámuknak és jelentősé" güknek is megfelelő térfoglalását. A termelés emelése szempontjából is fontos, hogy a munkás közvetlen és állandó kapcsolatba kerül a kutatóval. A szovjet tanult sztahanovista élmunkásainak példái mutatják, mennyire előnyösen elmosódik így a különbség a szellemi és a fizikai munkás között. A munkás többé nem egyszerű kiszolgálója a gépnek, mint a kapita9* "i