Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-22
713 Az országgyűlés 22. ülése 1949 Kulira. Ml szólnom 9 termelési .szerződések kérdés étről. Ezek ma egyik döntő résééit, alkotják a minisztérium növénytermelési munkájának. A termelési szerződések rendszere az az eszköz, amely aiz egyéni termelést folytató dolgozó parasztság termelését a tervgazdálkodás keretébe vonja, és a termelés szintjét fokozatosam magasabbra és magasabbra emeli. Meg kell állapítani- hogy a termelési szerződések kitér jesizitésé vei ezt a célt méer nagyon kevéssé értükkel, úgyhogy én magam is tökéletesen helytállónak és indokoltnak taírtom mind Hegedűs András, mind frayai Wa képviselőtársam kritikaiját e tekintetben. Sőt a helyzet az, hogy a termelési szerződéseikkel kapcsolatban sok huzódozás és számos pimasz tapasztalható dolgozó parasztságunk körében, és azt is meg kell állapítanom, hogy a termelési szerződéseik rendszere eddier nem szolgálta a termelés emelésének ^követelményeit. Éppen e niiatfc igen komoly és súlyos feladataink vannak a termelésig szerződések rend szörfnek fejlesztése és javítása terén, hogy az általa, elérendő célt valóban el is érjük. Mindenekelőtt; az a feladat vár a földmávelésügyi minisztériumra, hogy a termelési szerződésekkel foglalkozó apparátust megtisztítsuk és megjavítsuk, hogy olyan hibák, -mint amilyenek ebben az évben voltak- ne fordulhassanak többé elő. Ugyanakkor el kell érnünk azt a célt is, hoigy a termelési szerződések valóban szolgálják ia termelés színvonalának emelését, és megfelelő termelési, agrotechnikai ehrrások .végrehajtása val, valamint prémiumok juttatásával biztosítsák a nagyobb terméseredniénvit ós a leg-jobb eredményt elérő termelők anyagi honorálását is. Állattenyésztésünk fejlesztésié igen nagy összegekkel szerepel a költségvetésben. Indo1 kolj'ai ezt az a körülmény, hogy bár a felszabadulás óta állattenyésztésünk mennyiségbe]] hatalmasat, fejlődött, sőt számos vonatkozásban már a háború előtti szintet is meghaladta, minőségileg még: igen nagy hiányosságokat mutat. Ezért különleges erőfeszítéseket kell tennünk állattenyésztésünk minőségi fejlesztés^ érdekében. Ez mutatkozik meg a költségve'tés^ számaiban is. A legnagyobb tételt képviselő szakoktatási előirányzat mellett állaittenyésiztésünk fejlesztését szolgálja a minisztérium költségvetésének következő legnagyobb tétele. A legelső feladat állattenyésztésünk minőségi megjavítása érdekében az elmúlt évben állami tulajdonba került apaálltaitok megfelelő pótlása és minőségének javítása. Erre a célra kereken 26 millió forintot irányoa elő a költségvetés. Ezt a hatalmas Összeget arr'a kívánjuk fordítani, hogy az állam tulajdonában lévő apaállatok természetes kiesését pótoljuk, és ezenkívül — amennyire a rendelkezésre álló tieinyészanyiag megengedi — az apaállatokat miiőiségileg is javítsuk. Itt kell rámutatnom arra» hogy a tenyészállatok behozatala mellett fokozottabban veszünk irányt arra, hogy hazai állatállományunk fejlesztésével, nemesítésével és szelektálásával emeljük^ magasabb fokra állatállományunk minőségét. Különösem a szarvasmarhatenyésztés terén van ének különleges jelentőséffé. Míg a régi nagybirtokos-rendszerbéin egész szarvlaismarthiatenyésztésünket a svájci importra építettük t fel. # addig nekünk a mi hazai, értékes tulajdonságokat képviselő magyartarka állományunkat kell azzá a marhaévi december hó 19-én, hétfőn 714 fajtává kitenyésztenünk. amel v az ötéves tervben előirányzott célok elérésére teljes mértékbon alkalmas. Annál inkább kell ezt az utat követnünk, mert míg* hazai szakembereink eléggé nehezen tudnak szabadulni a svájcj f import bűvöletéből, addig a szomszédos^ országok állattenyésztői, elsősorban a Szovjetunió szakemberei már felismerték a maigyar pirostarka szarvasmarha rendkívüli értékeit. T. Oszággyűlés! Csak a legfőbb feladatokra mutattam rá- amelyek^ az 1950. évi költségvetés során meghatározzák a földmívelésügyi minisztérium munkáját. Befejezésül nem hallgathatok el még két rendkívül fontos szempontot. Az egyik a következő. A földmívelésüjgyi^ tárca évről-évre nagyobb feladatokait, vájlat és szinte napról-napra növekvő munkát végez. Dolgozó parasztságunk élénk érdeklődéssel, feszült figyelemniel, sőt izgalommal kiséri ezt a munkát; «set kutatja, hogy földmívelésügyi kormányzatunk mivel és hogyan szolgálja az egész dolgoz, parasztságot és egész mezőgazdaságunk fejlesztését. Sokszor úgy véli egy részük, hoigy •intézkedéseinknek, erőfeszítéseinknek nem látja közvetlen hasznát. Éppen ezért különös nyomatékkal kell rámutatnom arra, hogy mezőgazdasági Politikánk minden lépése dolgozó parasztságunkért, dolgozó parasztságunk egészéért van. Akár állami gazdaságok és gépállomások sí/árveréséről, akái* ' termelőszövetkezetek támogatásáról, akár tudományos intézetek felállításái'ól vagy eigtyes ag'rotechnikai rendszabályuk előírásáról van szó: mindez közvetve vagy közvetlenül, azonnali hatásában vagy távolabbi kihatásában dolgozó parasztságaink érdekeit szolgálj a. Ha egy-egy intézkedésünket nem értené meg: mindjárt, vagy a végrehajtásiba becsúszó hiba miatt sérelmesnek érezné dolgozó parUsztságunk egy része, csíak idő kérdése, hogy az előbb mondoittiak igazságáról kézzelfoghatóan meggyőzöVéék minden dolgozó paraszt. Üj meg új példák bizonyítják cz ! t'. A gépállomásokat sok helyen igen rossz hír és az .ellenségnek igen kiadós ellenfâgitacioja előzte meg; ma már dolgozó parasztságunk túlnyomó nagy többsége elismeréssel és örömmel élvezi a gépállomások felbeesülhetelen hasznát. Vagy itt van r az őe^i szántás-vetés munkája. Valóban szorítottuk egy kissé a munkát, és ezt olykíor-olykoír rossznéven i^ vette dolgozó parasztságunk, még azonfelül is, ami a végrehajtásban hibás ^ volt; s íme: aimikor megjött a novemberi . eső, vagy most, hogy készül befogni az idő, minden parasztember jóleső érzéssel szemléli, a jól megmunkált határt És látja benne, felismeri benne siaját hasznát is. Még egy kérdésről kell szólnom befejezésül. Ez a következő. Bár megállapíthatjuk, hogy országunk népi deniokriaitikus fejlődése során földniívelésügyi kormányzatunk és igazgatásunk is sóikat fejlődött, mégis munkájának mindmáig rendikívül súlyos hiányosságai vannak. Elértünk egy felbecsülhetetlen értékű t eredményt, azt, hogy mezlőgazdasáigi igazgatásunk szociális' összetétele gyökeresen megváltozottMa már nem ta régi nagy birtokos- és középbirtokos-osztálynak és nem is a kulákságnak a képviselői > vannak többeégben a fölc'miívelésügyi minisztérium apparátusában, hanem a munkásosztály és. a dolgozó parasztság fiai. Nem mondhatjuk el azonban ! azt, hogy ez a szervezet most már teljesen megtisztult' volna a régi nagybirtokos, feudális és kapitalista gondolkodású elemektől, és azt sem mondhatjuk el, hogy a munkás- és dolgozó paraeztkáde-
