Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-22

681 Az országgyűlés 22. ülése 1949. évi december hó 19-én, hétfőn 682 gyűlési képviselők szólalnak fei Az ország­gyűlés ; a bejelentést tucWiásul veszi. Hegedűs László előadó urat illeííi a szó. HEGEDŰS LÁSZLÓ előadó: T- Ország­gyűlés! A földmívelésügyi tárca. 1950, évi költ­ségvetése nemcsak összegében, hanem jellegé­ben is különbözik *z 1949. évi költségvetéstől Az 1949-es költségvetési évben alakult gép­állomásaink, állami gazdaságaink területe el­érte a félmillió holdat, termelő szövetkezeteink állandóan növekednek, és ma már 250.000 hol­don 40.000 dolgozó paraszt indult el a felemel­kedés útján. Falvaink dolgozó parasztsága nemcsak a választásokon, hanem a termelés frontján is hitet tett a népi demokrácia mel­lett. A termény begyűjtés eredménye mintegy 25%-fcal volt nagyobb, mint az elmúlt évben. Földjeink megművelése terén pedig* olyan nagy eredményt értünk el. hogy soha ennyi szántásunk, ilyen jól megművelt földünk nem volt a felszabadulás előtt. Mindez azt bizonyítja, hogy politikánk ezen a téren is helyes, mert a Magyar Dolgo­zók Pártja paTasztpolitikáját követi, és alkal­mazza Lenin és Sztálin tanításait^ azt bizo­nyítja, hogy a dolgozó parasztság híven! és lel­kesen követi 'nagy vezetőjét és tanítóját, Rákosi Mátyást. (Nagy taps-) A mezőgazdiaság területén bekövetkezett változások, dolgozó parasztságunk lendülete, mellyel a fejlődés útján halad, és az ötévé« terv indokolják költségvetésünk jellegének megváltozását. Ezért lett az új költségvetés az újjászervezés, a termelés jelentős emelésé­nek költségvetése, mely az ötéves terv el&ő évére szól, és előkészíti az ötéves terv során reánkváró feladatok teljesítését iß. Mindezek fokozottabb gépesítést, tudományos termelési és munkaszervezési eljárások alkalmazását, a kizsákmányolás további korlátozását, és a szocializmus építését jelentik mezőgazdasá" gunkban. Megállapíthatjuk, hogy r a költség­vetés minden fillére gyakorlati útoin és köz­vetlenül a dolgozó nép, a dolgozó paraisztság érdekeit szolgálja. T. Országgyűlés! Áttanulmányoztaim a fel­szabadulás előtti néhány év földmívelésügyi költségvetését. Nem mondok újat, ha meg­állapítom, hogy a mi költségvetésünkkel szem­bein ezek a költségvetések az utolsó fillérig - közvetlenül vagy közvetve — az urak érdé" keit szolgálták. E költségvetések összege forintra átszámítva sokkal alacsonyabb, mint a mi költségvetésünké, és ezt a kis östszeget sem a termelés emelésére, hanem — mint mon­dottam — az urak hasznának biztos ítá*ára költötték el. (13-30) Csak egy dolgot említek meg. Szikjaví­tásra csak 900 pengőt irányoztak elő. Erre és ehhez hasonló célokra nem volt pénz. de volt pénz arra, hogy gróf Esterházy Tamáls 11 millió pengős adósságát, aimj megfelelt az 1930-as évek földmívelésügyi költségvetései mintegy harmadainak, befagyasszák, védetté tegyék, és e hatalmas összeg kamatait a védett s ég értelmében az állam fizesse a bankoknak. Ez az ehhez hasonló aljasságoknak viszonylag kis töredéke volt az elmúlt rendszerben. Ennek tulajdonítható, hogy a magyar mező­gadaiság fejlődése félévszázad óta úgyszólván megállt, a terméshozam nem emelkedett, de állandóan csökkent a talaj termő ereje. Komoly területeink haladtak szemelláthatáan a pusz­tulás, az elsivatagosodás felé. A munkásság é s a dolgozó parasztság mind mélyebb nyomorba süllyedt és rákerült a fizikai elnyomorodás útjára A mi politikánk az óletszínvonrl emel­kedése, a békés, boldog jövő felé vezet. Ezért harcolunk, ezt védjük. Az uraik politikája a nyomorúság, az elnyomorodás, a pusztulás felé. vitte a népet. Ez a mi politikánk éa a kapitalisták politikája közötti különbség lényege, és ez jellemzi a mi költségvetésünk ós a felszabadulás előtti költségvetések közötti különbséget is. T. Országgyűlés! Nincsenek pontos ada­taim az imperialista országok költségvetéseiről, de tudjuk, mi a helyzet náluk. Nem foglal­kozom most a mezőgazdasági munkásság és kisparasztsag közismerten tűrhetetlen hely­zetével, amely például Olaszországiban hatal­mas sztrájkokban és földfoglalásokban robbant ki. Kevésbbé ismert, de jellemző folyamat, hogy a> kapitalista országokban a pusztulás a középparasztok gazdaságaira is átterjed. Az Északamerikai Egyesült Államokban a hiva­talos statisztika ezerint a középfarmok arányszáma 1920'ban 20 3% volt. Ez 1945-biew 14.2%-ra süllyedt. A farmok jelzálogadóssága elérte értékük 42.5%-át. A tönkrement farmerekből a kóborló far" merek tömegei alakult ki. Az egyes államok kormányai minden, eszközzel arra törekednek, hogy távoltartsák maguktól ezeket a nyomo­rult- félig már óhenhalt áttelepülőket. Az álla­mok úgy cserélgetik egymással az áttelepülő­ket, mint a hadviselő felek cserélgetik hadi­foglyaikat, írja Williamsz. Ajkén szenátor, akit nem vádolhatunk azzal, hogy a nép bajaira valami különös érzékenységgel reaigál. írja. hogy az összes farmok 43%-a túl kiesi ahhoz, hogy kielégítő életszínvonalat biztosít­son. A család rosszul táplálkozik és ruház­kodik, rossz lakásviszonyok között él, a gyer­mekhalandóság és a betegségek arányszáma igen magas. Fryer írja, hogy a farmerlakos­ságnak mintegy kétharmad része, azaz 20 mil­lió ember, következetesen nem tudja meg­keresni a normális amerikai létminimumot. Több mint 10 millió közülük állandóan bor" zalmas Ínségben él. Bármerre nézünk a kapitalista, orszáígok mezőgazdaságaiban, mindenütt a -véhé,s. a pusztulás, a kizsákmányolás fokozódásánlak nyomait látjuk. Csak a szocializmus orszá­gában, a Szovjetunióban emelkedintefe a «ter­méseredmények, halad rohamléptekiben előre a tudomány^ és a technika, emelkedik eddig soh.a ;/ nem látott színivonalra a lakosság és a mezőgazdaság dolgozóinak jóléte. Csak a Szov­jetunióban áll a mezőgazdaság rendelkezé­sére teljes mértékben az államhatalioim seigít­sége, a tudomány és <a technika- Csak a Szov­jetunióban juthlatott diadalra n , kolho'zmoz" gaiom» mint a dolgozó parasztság munkájá­nak és életének alapvető fordulata, a szocializ­mus a felemeiUkedés" felé-. Csak itt valósíthat­ták meg általánosságban a talaj termőerejé­nek állandó növekedését biztosító füves vetés­forgót. Osak itt tűzhették ki feladatul és fog­tak hozzá olyan kontinensnyi területek éghaj­latát megváltoztató : t©rv megvalósításához. mint az erdősávok és fasorok létesítése; csak itt valósulhatott meg az a történelmi fordu­lat, amely à kapitalista országok ama folya­matával szemben, amely a 'termőföldek elisiva­tagosodásiához vezet — lásd az Északiamerikai Egyesült Államokat _ a legferiletWbb teeh-

Next

/
Thumbnails
Contents