Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-4
Ö9 Az országgyűlés 4. ùlèse îi ben eddig páratlanul álló, nagyjelentőségű és valóban történelmánek nevezhető munkát, úttörő munkát -végzeti. Ezért reménnyel és bizalommal tekintünk az új, gazdasági szervezet működés© elé és elismeréssel, köszönettel gondolunk a Gazdasági Főtanács ugartörö munkájára. T. Ház! A kormánynyilatkozat egyéb gazdasági kérdésekkel foglalkozó részébein örömmel hallgattuk a megdönthetetlen erejű számok 'tömkelegét, amelyek nemcsiak a kormányt, de a törvényhozás miniden tagját, sőt az egész magyar népet feljogosítják, felbátorítják arra, hogy egészséges optimizmussal, reális derűlátással nézzen a maga .lövője elé. A miniszlterelmök úr úgy csoportosította ezeket a számokat» olyan központ körül, r hogy megérezhettük ebből a csoportosításból, az adatok, az indexek, a százalékos emelkedések tendenciájából, hogy a számokat nem a számok kedvéiért mondotta, hanem azért, hogy bebizonyítsa: a magyar népi demokráciában gazdlasági vonalon nem azért dolgoznak első" sorban, hogy minél imponálóbb számokat, mi* nél kedvezőbb statisztijkai adatokat miuitaXlhassainak ki. hanem azért, hogy a számok, statisztikai adtatok elsősorban a dolgozó ember, szolgálják ki, a dolgozó ember életszínvonalának emelését büzonyitsáik. Vagyis ez a,zt jelenti, hogy a szám és maga a terv is csak eszköz, a nagy központi cél., az, ember, a dolgozó nép jólétéinek' életszimvonallainak, földi boldog" ságának» szellenii és kulturális fejlődésének emelése és f okoziása.^ A népidéinokrácia gazdaságpolitikán a tehát. mint éppen a koirmámyin|yilatfcozat számai bizq>nyíftják, voltaképpen egy íreáliis humanista politika, amely a dolgozó nép szolgálatát tiekilnlti legfontosabb céljánlak és /atzt, akarja 1 , hagy miinél szélesebb tömegek javát szolgálja, nem a kevesek profitját, mint a dolgozók tömegéti kizsákmányoló kapitalista refildszetr tetteMi valóban nem kevésszámú kapitalista felé kiáltjuk oda, Guizotnak, a francia nagypolgárság múlt századbeli reakcióst miniszterelnök éneik h'rbedt jelszavát: enrichissez vous, gazdagodjatok meg, hanem miinél 1 nagyobb, szélesebb rétegű dolgzó népnek akarunk emberi megélhetést, anyagi biztomiságot nyújtaná. Nem a kevésszámú gyártulajdonosokat akarjuk - megmenteni a termelési válságoktól, hanem a válságok régebbi áldozatait, a munka" sokat iá) munkanélküliségtől, a« embertelen nyomorúságtól é» atz öregkor koldustairiisznyájától. Igen t. Országgyűlés ! Ezért volt nagy hatással ta választó tömegekre a népfront egyik legszebb választási jeilsizlaiva: »Legfőbb érték az ember«. És hogy ez nemesiaik választási kortes" jelszó volt, de a választás után is érvényes parancs, ezt a tanulságot szűrtük le elsősorban ai miniszterelnök úr beszédéből. T. Országgyűlés! Ezekután egyes belpolr takáil és külpolitikai kérdésekre kívánok rátérni» Italán felesleges hangsúlyoznom, hogy az elmúlt két évben nagy figyelemmel kísértük a magyar politika alapvető strukturális változásait, amelyek a belpolitikai erő viszony okban bekövetkezett eltolódás logikus következmémyei. A politikai erőimezőbeni, ahogy ezt ma többízbeai is hallottuk, az ipari munkásság és pártja szerezte meg a túlsúlyt. Vannak, akik ebbemi a demokratikus játékszabályok megsértését látják. Magam niem osztozom ezeknek a l 9. évi június hó 4-én, kedden. 60 most hirtelen a demokrácia írástudóivá» írásmagyarázóivá alakult reakciós köröknek síránkozásában ési bagolyhuhogásában, mert jól emlékezünk, menaayiire inem fájt a fejük a demokrácia megsértése miatt abbam az időben, amikor ez az ország a miagytőkések, a nagybirtokosok és az őket kiszolgáló miniszteriális mandarinok» főispánok, alispánok, főszolgabírák kisebbségi diktatúrája alatt nyögött. Igen t. Országgyűlés! Az ipari munkásiság két jogcímen érdemelte ki a vezető szerepet: az újjáépítő munka és a politikái iskolázottság, politikai öntudat jogcímén. Egyik nélkül sam jutottunk volnai el oda, ahol ma tártunk. Az ipari munkásság újjáépítő lendülete, áldozatkészsége nélkül mean építhettük volna fel gazdaságilag, fizikailag az országot, politikai látóköre és öntudattá nélkül viszont bizonyára elvesztettük volna a reakcióval és az ellenforírlaidalom erőivel íyalo bsatiánkatt >A szétszórt ftiz.etrvezetlent amorf diaszpórákban élő szegényes középparasztság végeredményben a maga szervezetlenségében a demokrácia vívmányait nemcsak hogy nem tudta volna megőrizni, megvédeni, hanem még azt a földiét se, amelyet a deokráciától kiapott. Az erőtlemség, a szervezett erő hiánya viszont még jobiblatn, jellemzi a haladó értelmiséget, amely mimten jószándéka, világosam látó imitellektusa» ,a mmrakássággial való együttérzése ellenére éppúgy tehetetlennek bizonyult volna a magyar demokrácia megvédésére., mint ahogy tehetetleneknek bizonyultak, sajinoi», a weimfâiri Németországban ia Thomas Mannok, Ossietzkyk, í^iemöller pásztorok és más különböző árnyalatú, demokratikus felfogású entellektüelek. (13.30) A demokráciát nem szavakkal, parlamenti vaigty (népgyűlési rezolúciókkal keÉ iné^ha megvédeni, dei adott esetben ököllel isi, szervezett erővel. A inagy szovjet forradalom, a francia, a spanyol, az oüiaisz ellenállás példái bizonyítják, hogy ilyen ököllel, erő veil de különösképpen elszánt bátonsággaiT, áldozatkészséggel csak a szervezett munkásság remdelkezik, amely nem tud elveszíteni ilyen harcban mást. legfeljebb a, láncait. Ezért mi, haladó értelmiségiek magától értetődőnek találjuk a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét a Magyar Függetlenségi Népfrontbaini. Emniek a munkásosztálynak hűiségesi szövetségese, fegyvertársa a dolgozó parasztság és ai haladó értelmiség. A dolgozó parasztság politikai felfogásában, magatar tásában fiatját tapasztalataiink szeriint az el" múlt két év alatt mélyreható változások következtek be. örülök anmak, hogy a kormány ismét szükségesnek tartotta, ai termelő szövetkezetek terén az ömkémitesség elvéhez való ragaszkodás kihanigsúyozását. Ez ebben, a fonto» kérdésben — úgy vélem — a legbölcsebb magatartási a kormány és )a végrehajtó szervek részéről. A termelő szövetkezeteikről való szükséges felvilágosítás mellett bízzuk a dolgozó magyatr paraszt értelmesisélgére, tanulékonyságára és nem. utolsó isorbam egészséges önzésére a termelő szövetkezeteik gondolatával való megbatrátkozásit. Nem ellensége a dolgozó magyar paraszt önmagának, gyermekei jobb jövőjének. Ha tiapaisztialnii ifoigtja ~ aminthogy tapasztalni fogja -—, hogy a társas gazdálkodás nagyobb terméshozamot; nagyobb jövedelmet. miajgiaisiabb életszínvonalat biztosít számára.
