Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-21
619 Az országgyűlés 21. iflé&e 1949 kat a nyersanyagokat és iparcikkeket, amelyek hazánkban nem találnátok, illetőleg amelyeket nem tudunk előállítani- Hála a SzovjetúniÓval és ia népi demokratikus országokkal meglevő szoros gazdasági együttműködésiünknek, ezt is .sikerült már biztosítani. A. nyugati imperialistáknak és hazai cinkosaákinak hosszú ideig egyik reménységük veit az. bogy efezige tel esse 1 ., bizonyos nyersanyagokban! való kiéheztetés^el. sarokba szorítsanak bennünket. De számításaikban itt is kudarcot vallottakNem kalkulálták be számításaikba népünk mérhetetlen áldozatkészségét, ^ munkásaink, mérnökeink, tudósaink kezdeményezlő képességét; neon kaikulállták be azt a hatalmas politikai és gazdasági erőt, azt a lebírhatatlan erőt, amelyet az antiimperalista tábor élén a nagy szocialista Szovjetunió segítsége jelent számunkra is. (Lelkes taps.) A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szoros és egyire szorosabbá valló politikai és gazdasági együttműködését bizonyítja ezeknek az országoknak kivitelünkben és behozataliunkban megnyilvánuló, növekvő arányszáma. Természetesen még sok a tennivaló, hiszen a délkeleteurópai népek évszázadokon' keresztül ellenségként éltek egymás mellett és gazdasági életük urai a német, angol, belga, franeia bankárok és gyárosok voltak a saját tőkéseik mellett és ezért az állítás nem megy egyik napról a másikra, zökkenő nélküli De az elmúlt néhány évben elért eredményeik mutatják a szinte határtalan lehetőségeketKülkereskedelmünk ilyen átállítása nem csak azt jelenti csupán, hogy már nem vagyunk félgyarmati ország és hogy biztosítani tudjuk fejlődő iparunk, nemzetgazdaságunk, az ötéves terv számára a szükséges nyersanyagokat é& gépeket, hanem azt is jelbnti, hogy fezilard vasbetonalapra. helyeztük nemzetgazdaságunkat- Megóvjuk nemzetgazidaságunkat a. kapitalista országokban elkerülhetetlen, egyre sűrűbben ismétlődő és most fenyegető válságok megrázkódtatásának hatásaitól. A mi számunkra, akik tervgazdálkodást vezettünk be, elviselhetetlen* hogy mint állandó bizonytaknsájgi tényezővel kelljen számolnunk a vál-ággal, a devalvációval. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mi nem akarunk kereskedni a nyugati hataltmakkal. Mi szívesen ülünk la tárgyalni egyenrangú^ félként min; denkivel- A Ház asztalán lévő költségvetési előterjesztés is beszél erről- Az 1950. költségvetési évben tizennégy országban szájndékozunk külkereskedelmi képviseletet felállítani. A tizennégy ország közül tizenkettő nem népi demokratikus ország. ^ De ezt a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatot, amelyet kapitalista országokkal létesítünk, nem illesztjük be a Marshall-tervbe, vagyis magyarán mondva: nem engedünk az oly nehezen megszerzett függetlenségünkből egy jottányit sem! (Nagu taps.) Nem akarunk osztozni a Marshall-segélllyeli »támogatott« országok siorsában. Látjuk, mit jelent ez a támogatás- Amerikai parancsra a gyárak egész sorait, egész iparágakat állítanak le. Látjuk, hogyan nő a 1 nyomor, a munkanélküliség ezek" ben az országokban. Látjuk, hogyan süllyednek gyarmati és félgyarmati országokká szabad, nagy nemzetekMi nem kérünk ebből a segítségből és ezért, ha kereskedni takarunk kapitalista országokkal, egyenrangú félként akarunk tárgyalni, áruért árut adni és kapni. Mireánk is vonatkozik Mailenkoy elvtársnak a Nagy évi december hó 16-án, pénteken. 620 Októberi Szocialista Forradalom 32- évfordulóján mondott beszédéből a következő megállapítás: »El lehet mondani, hogy a világon a helyzet most olymódon alakul, hogy azokban az országokban és azokniáíli a népeknél, amelyek megvannak az amerikai segítség nélkül, a dolgok jól mennek és meggyőződésünk, hogy még jobban fognak menni. Magában Amerikában és azokban az országokban pedig, amelyeket Amerika segít, a dolgok egyre rosszabbodnak « Ki akarunk használni minden lehetőséget, amely erősít; nemzetgazdaságunkat, mert ezzel népünk jólétét emeljük. Ezért mi aktív külkereskedelmi politikát folytatunk és még aktívabbat fogunk folytatni. Széles, kiterjedt piackutatást teli végeznünk és áruinknak jó reklámoit kell csinálnunk. Ezért is irányoz elő a költségvetés a külkereskedelemre az elmuj* költségvetési év 8.5 millió forintjával szemben most 23-7 millió forintot, és ezenkívül ezért fordít költségvetésünk oly na^y súlyt a szakképzésre, ezért r fordít háromnegyed millió forintot erre a célra. Ezekem a tanfolyamokon a néphez hű, ügyes, jó kereskedelmi szakembereket képeznek majd ki és a® ezekből a tanfolyamokból kikerülő kereskedelmi szakemberek fogják feltölteni új és régi kirendeiteégeinket. Külkereskedelmi politikánknak, amelyet folytatunk, történelmi gyökerei visszanyúlnak az 1840-es évekre, amikor a haza függetlenségéért haircoló hazafiak »védegylleítekelti« szerveztek a magyar ipar támogatására, az osztrák cikkek bojkottálására. Már akkor felismerték azt az igazságod hogy önálló ipar nélkül nines önálló nemzet. Ezt a mozgalmait az osztrák urak minden eszközzel meg akarták semmisíteni. Erre az időszakra esik a magyar ipar komoly fejlődése. Amikor most vámuniókról, különböző blokkokrój hallunk, eszünkbe jut Kossuitlh Lajosnak az a mondása, hogy: »Bizton elmondhatjuk, hogy amely tartomány a német vámszövetség tagjává lesz, előbb vagy utóbb németté lesz«. És valóban, amikor 1850 június 1-én. a magyar szabadságharc leverés*, után az osztrák császár megszüntette a védmámokat, ennek azonnal jelentkezett a hatása. Száimots iparág ment tönkre és a következő 'tíz esztendőben mindössze csak egyetlenegy gyár épült országunkban. Mi még iáikkor sem akarjuk ezt, ha most Ausztria vagy Németország , helyét Amerika foglalná ej. Nekünk tehát elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal kell elmélyítenünk gazdaságii kapcsolatainkat. Ebben az irányban semilyen erőfeszítést nem kell sajnálni és itt különöisien fokoiztnunk kell aktivitásunka.t. T. Országgyűlés! Külkereskedelmünk kérdései nem csupán külkereskedelmi apparátusunk kérdései és nemcsak a kormányzatunkat érintő kérdéseik ezek. hanem érintik egész népünket. Rákosi elvtárs több ízben; felhívta) dolgozó népünk figyelmét arra, hogy legyünk . előreláítóak, ne csupán a miát nézzük, vigyázzunk arra, nehogy megegyük jövőnket. Elsősorban nehéziparunkat és gépáparunkait kell fejlesztenünk. Minden, kiló cukor vagy búza, amelye 1 külföldön eladunk, erősíti népgazdaságunkat. mert fontos cikkeket tudunk érte venni. A másik probléma azt árú minőségének kérdése. Javítamunk kell az áruk minőségé 1 , mert ez fontos érdekünk. De azonkívül, hogy fontos érdekünk, becsületbeli kötelességünk is szövetségeseinkkel szemben- Üzetmeiniknek úgy
