Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-21

607 -Az országgyűlés ti. ülése 1949. Ezeknek ,a dömitő feladatoknak végrehajtá­sához szükséges káderek biztosítása céljából létrehoztunk egy hathetes, állandó bentlakásos iskolát 120 férőhellyel, továbbá egy kéthetes bentlakásos iskolát 200 férőhellyel; a% építő mimkásitörnegek politikai nevelésére pedig vállalatoknál és üzemiekben, Budapestem Ss vidéken, 463 tölmegszemináriuímot indítottunk, 44-572 hallgatóval. Ugyanaíkkor a bizalnűrend­szer hálózatának tiel'Jeis kiépítését is folya­matba tettük, hogy a tavaszi munkák meg­indulás®, ideién ia políitikailais: képzett, meg­bízható káderek ezrei a szOoializimujs szellemé­től és az alkotniakarás vágyától áthatva, legye­nek segítségünkre, az építőipar segítségére, a magyar dolgozó nép boldog jövőjét jelentő ötéves terv sikeres megvalósításaiban. T. Országgyűlés! Ehhez a. nagy munkához kérjük Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett Rákosii elvtársunk segítségét. A ma­gunk részéről pedig mindent elkövetünk: annak érdekében, hogv a tműszaki értelmiségiek és a fizikai dolgozók jól össaeműködjenek, mert munkánk sikerének ez egyik legfontosabb és legdöntőbb előfeltétele- Ügyaniakor rendkívül nagy fontosságot tulajdonítunk annak is, hogy az építési minisatérium^ az ipari központok, a nemzeti vállalatok és , a MÉMOSz között a kap­csolat még szilárdabb legyen és a jó együtt­működést semtmi sie zavarhassa uneg. Végül, de nem utolsó sorban, fokozzuk az éberséget és ahol ia 'legkisebb jelét is észrevesszük a szabo­tázsnaik, illetőleg, a szándékos kártevésnek, oda niunkásököllel lesújtunk. Azokat aiz értelmi­ségi dolgozókat viszont, akik becsületes jó mun­kát végeznek, akik tudásuk legjavát adják a magyar népnek, megbecsüljük és ha szükséges, mesr is védelmezzük. így készül szakszervezetünk és ígv készül­nek a magyar építőipari dolgozók tízezrei hit­től, bizakodással és tele reménységgel az úi, boOidog világot jelenítő ötéves terv végrehajtá­sára- (Namj taps.) Minthogy az építési minisztérium célkitű­zései teljesen azonosak a dolgozó nép érdekei­vel,, a költségvetés pedier e célok megvaJlóeítá­sának előfeltételét jelenti, ezért a költségvetést pártom és a. magam nevében örötmmel elfoga­dom. (Naav taps,) ELNÖK; Szólásra következik? SZABÓ PIROSKA jegyző: Szabó Ferenc! SZABÓ FERENC: T. Országgyűlés! Né­hány hónappal ezelőtt a Hortobágyon jártam: Magyarországnak aaon a vidékem amelyről nem is olyan régem, még azt szokták mondani, hogy csak atzért van, mert mégsem maradhat iyuk földkerekségnek azon aJ résizén.. A Hor­tobágy ot ennek ellenére az egész világon is­merték' ugyanúgy, mint ahogy ismerték a cigányt, - a gulyást, a fokost, a paprikást, a csikóst, — de a távolabbi külföldön ennél többet igen kevesen tudtak Magyarországról. A Hortobágyon voltak gulyák, ménesek, csikó­sok; volt egy csárda, ahol régebben a betyá­rok mulatozt'%. Később pedig olcsó idegen­forgalmi látványosságot csinált belőle a Horthy-féle fasiszta idők kormányzata. Volt azonkivül a Hortobágyon délibáb, és ezt min­den iskolai könyvbe beleírták. De aimi a róna­ság, a délibáb, a gulyák és ménesek kirakatba­tett látványossága mögött volt, arról általában óvakodtak beszélni. Milyen volt az élet azon az óriási földterületen? Kalyibákban^ sárbpl vert kunyhókban, siralmas, egészségtelen házacs­kákban laktak azok a t dolgozok, akiket a sors ORSZÁGGYOLffiSl NAPLÓ I. évi december hó Í6-án, péntekén. 608 megáldott, vagy megvert azzal, hogy a Horto : bágyon tudták, valamilyen munkával meg­keresni maguk és családjuk sovány kenyerét. ekík a maguk- a hortobágyi munkájával, rend 1 szerint embertelenül nehéz életével valami városban való uraság vagyonát gyarapították. Jól tudjuk, hogy gj magyarországi nagy­birtokokon a fényes kastélyok tövében nyomorúságos házacskákban élt a cselédség, még az uradalom belső cselédei is. Erről ezen a helyen, a dolgozó magyar nép államának országgyűlésében, ahol a múlt korszak el­nyomottjai, munkások, dolgozó parasztok és a néphez hű. demokratikus érzelmű' értelmi­ségiek ülnek együtt és tanácskoznak az ország dolgairól, nem kell bővebben beszélni. Legtöb­ben a magunk élete tapasztalatából tudjuk, hogy milyen volt az uradalmi cselédek hely­zete, milyenek voltak lakásviszonyaik, milyen kunyhókban nőtt fel a szegény parasztember gyermeke, ha ugyan egyáltalán meg; tudott birkóznj azzal a nyomorúsággal, amely apjára­anyjára, testvéreire és reá nehezedett; ha túl­élte a gyermekkor bajait, betegségeit. A Hor­tobágyon még az átlagosnál, a megszokottnál is rosszabbak voltak a kint dolgozó, mondhat­nám, oda számkivetett szegényemberek lakás­viszornyai. Most azt tapasztaltam, hogy a Hortobágy élete teljesen megváltozott. Az öntözés segít­ségével, a gépeknek okos felhasználásával valóságos gazdag parac 7 iï csomót teremtettek olvan részeken, ahol azelőtt csak sivár szik volt és semmi más. Különféle gazdasági újítá­sokkal megváltoztatták a Hortobágy óriási területének termőképességét és tudjuk, hogy különösen az öntözött területeken évről-évre jobb eredményteket érnek el. Most azonban nem erről akarok beszélni. Az építési minisztérium költségvetését tár­gyaljuk s ennek a minisztériumnak hatás­körébe tartozik a faluépítés programmjának megállapítása és irányítása, az országos falu­fejlesztési elveknek előkészítése; ennek a minisz­tériumnak irányítása alatt történtek azok az építkezések is, amelyeket a Hortobágyon lát­tunk és amelyekről csak a legnagyobb elisme­réssel és tisztelettel tudok megemlékezni. (12-30) A Hortobágyon, ahol néhány esztendő­vel ezelőtt a dolgozó szegény emberek még az állathoz is méltatlan körülmények között vol­tak kénytelenek élni és lakni, egészséges, tág is, erős. szép épületek vannak, felszerelve minden olyan berendezéssel- laimelyet a városi emberek megszoktak, de amelyről a falusi szegény emberek, különösen a Horto­bágy számkivetettjei még csak nem is álmod­hattak, hiszen az ember csak olyasmiről ál­modik, amit látott, amit már ismer. Ezeknek a hortobágyi új házsoroknak lát; tára jutott eszembe, hogy a magyar népi demokrácia a lakásviszonyok tetkintetében ' is forradalmat csinál a vidéki szegény nép életé­ben. Megtanítja a népet arra, hogy minden szoba tágas, világos legyen, s az ablakok nem arra valók, hogy megőrizzék a szobák, a konyha elha sznált rossz levegőjét, ban em arra, hogy beboesássák-a napfényt, és szélesre kitárva bebocsásisák a lakásokba az egészséges külső levegőt; megtanítja szegény népünket arra, hogy igényes legyen és lakás dolgában is nemcsak az egészségeset, hanem a szépet is megbecsülje, megtanítja népünket a \ vízveze­I téknék, a fürdőszobának, a korszerű és a házi­39

Next

/
Thumbnails
Contents