Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.

Ülésnapok - 1949-20

573 Âz országgyűlés 20. ülése 1Ù49. évi mimidlen térea intelligens dolgozóban. De szeretném megimomdani. hOÛT nemcsak a mérnök és technikus a szakember, de szakember a 'munkás is (Uait VOM!), aki mosit a könnyűipar terütotép ie ia melhézipar hatalmas lendületétől hajtva, sztahanovista eredményeivel, újításaiyal ámulatba ejtette a műszaki szakembereket, és ezek a műszaki szakemberek egy új szocialista munkaanódszermek ég stílusnak váltak tanulmányozóivá Magyarországom. (N&ay taps.) Országosan ismertek már azok a könnyűipari munkások is. akik teljesítményeikkel összezúzták és összezúzzák, megsemmisítik a régi normákat;. A textiliparban Pianyi Ferencné. aki megnégyszerezte az eddigi eredményeket. Bazur Gézái (nyomdaipari gépszedő, aki kimagasló eredményével szélesre nyitotltia a ver" semymozgalmat a nyomdaiparban. A csepeli papírgyárban Szabó Albertné 280%-os eredményévé^ a húsiparban Bori Józsefné 442%-os eredményével, az édesiparban Matusek Gyuliájné, ia konzerviparban özv. Kiss Józsefné Pamyi Ferenicnével együtt azt bizonyították be, hogy a nJők is méltó helyet foglalnak eü a sztahanovisták sorában. (Taps.) A Népszava ma közölte, hogy Dedov Vilmos elvltiárBunk a Magyar Pamutiparban húsz gépen készül a sztálini műszakra. Ugy indultunk, igen t. Országgyűlés, hogy egy gépről

1 két gépre, azután négy gépre» azután nyolc igépre ímentünk át. A Magyar Pamutiparinál a »Sztahanov-brigád« már tíz gépre tért át, és Dedov Vilmos elivftiárs most húsz gépen készül a sztálini műszakra. (Numi taps.) 318%-ra teljesítette normáját a húsz gépen, 270 méterrel szőtt több molinót, «épéinek hatásfokát 1.5%-kai emelte. Kezdeményezése számtalan követőre találd Csapó János, aki szintén húsz gépre tért át, 330% -ra téliesítetté normáját. Ilyen eredményeink születtek és születnek most már a nehézipar kemény harcaiból a könnyűipar területén is. A könnyűipar területén a dolgozók a műszaki értelmiség szemeláttára teremitetaek új forradalmi lehetőségeket. A imű szaki értelmiségnek a^ a feladata, hogy neesak csodálója legyen az eredményeknek, hanem kiértékelője, fejlesztője is az ipari szakmunkásokkal együtt. A könnyűipar legtöbb ágában közvetlenül kapcsolatban van dolgtoizó parasztságunkkal. Különösen szoros ez a katpcsolat ,az élelmezési iparban, hiszen annak nyersanyagát a mezőgazdaság adja- Búza, cukorrrépa, paradicsom, gyümölcs dohány, áiliatállomány, fa, kender, lem és legújabban a gyapottermelés ils mán rinn ind olyan nyersanyagok, amelyeknek nemesiak 'a feldolgozása kényes és nehéz, de ezeknek a nyersanyagoknak a termesztése is komoly mezőgazdasági szakmunkát igényel. Ezeknek iaz iparoknak el kell sajátítaniuk a Szovjetunió tapasztalatai nyomán az új munkamódszereket és azoknak eddigi eredményeit. De a mi dolgozó parasztságunknak is fejlettebb agrotechnikai élj árasokait kell alkalmazni ok. A mezőgazdaságii munka sem maradhat el a fejlődésben: iaz ismert eredmények bevezetésének ott is sorra kell következnie, méghozzá sürgősen és az '1950-eis év mezőgazdasági termelésében olyan agrotechnikai eljárásokat kell alkalmaznia, lamélyek az ipari, nöyé; nyék termesztésének mennyiségi és minőségi növelését teszik lehetővé. A könnyűipar szoros kapcsolata menő" december hó lS-én, csütörtökön. 574 gazdaságunkkal előírja, hogy Pártunk parta-sztpolitikáját ismernie kell a könnyűipar valamennyi vezetőjének és dolgozóinak. Nekünk az ipar területén a minisztérium vonalán kell segítenünk dolgozó parasztságunkat abban, hogy az ipar növekvő nyersanyagszükséglete a terveknek megfelelően jó minő" ségiben álljon rendelkezésre. Hiszen népgazdasági terveink úgy készültek el, hogy számbavettük és számbavesszük a dolgozó parasztságunkban végbement és végbemenő változásokat. A mezőgazdasági munka területén az ország- érdeke, a dolgozó nép érdeke, hogy a mezőgazdasági ipart fejlesszük, hiszen ez az ipar tipikusan hazai nyersanyagokra van építve, azokra támaszkodik és gyors fejlődését a jóminőségű nyersanyag határozza meg. Ezért dolgojzó parasztságunknak komoly fordulatot kell vennie különösen az ipari nyerstanyagok termesztése terén* Nem minâig az idő szabja meg a. bőséges, jó termest, hanem megsizabja az idő mellett az a fontos szempont, hogy jóminőségű mezőgazdasági munka folyjék a mélyszántás, a műtrágyázás, a többszöri kapálás, a karózás, a gondos paMintaültetés terén és azoknak jó kezelése sokszor helyrehozza egy kevésbbé kedvező időjárás veszteségeit ;Etob©n aiz évben tapasztaltuk ezeknek hiányát, főképpen a cukorrépánál! és a paradicsomnál. Hogy ez meg ne ismétlődhessék, az ipar vezetőinek, mágiának a minisztériumnak is a legszorosabb kapcsolatot kell teremtenie dolgozó paralszitsáigunikkal és rajta kell 'lennünk, hogy ez az együttműködés, egymás kölcsönös segítése kifagástalián és jó legyen, mert népgazdaságunk fontos érdeke fűződik ezeknek a "törekvéseknek sikeréhez. A mezőgazdasáigl iparnak óriási jelentősége van hazánkban, és miagy jövője is. Nemcsak a mi életszínvomáilunk emeléséről van szó, hanem azon túlmenően jaz ország gazeksági életét lényegesen befolyásoló exportról isi A mi termékeink világszerte keresettek és a cél most az. hogy még keresettebbek legyenek minőségük és áruk következtében. A könnyűipar egyik legfontosabb feladata lesz az ötéves terv folyamán — és így az 1950-es esztendőben is — az eléggé jelentős beruházás mellett a meglévő üzemekkel, eszközökkel megfelelni a 35%-os életsziínvomalemel; kedés kielégítésének, de ugyaniakkor növelni az exportra kerülő minőségi áruk mennyiségét is. Az egész könnyűiparnak irányt • kell vennie arra, hogy az exportigények kielégítésére komolyabb, szervezettebb és egységesebb munka folyjék. Az export biztosítja iparunk számára döntőfontosságú nyersanyagok behozatalát, az export biztosítja ,az ötéves terv beruházásaihioz szükséges gépek, termelőeszközök behozatalát, amelyeket ma még maiguűk nem állítunk elő vagy csak részben tudunk előállítani. A textil-, az élelmezési, a cipő- és a ruházati iparnak olyan feladata ez, amelyre joggal vagyunk büszkék. Többet, jobbat, szebbet, olcsóbbat termelni — ez ia szocialista iparvezetés és termelés elve, ezt tanultuk meg a Szovjetunió példájából és tapasztalataiból is. (Tavs.), ,, i • . Az iparnak az exportra való termeles me. lett a minjőség fokozását a, belső piacra kerülő áruknál is meg kéli valósítania. Ha mi a belső piacra is jó minőségű árut adunk, ezzel megbecsüljük dolgoaó népünket és nemcsak élet-