Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-19
449 Az országgyűlés 19. ülése 1949. évi december hó 14-én, szerdán. 45Ö kenyértelenül .asz utc_ána. mi pedis: állandóan fejlesztjük iparunkat, saját belső gazdasági erőnkből milliárdokat tudunk befektetni ©too« sorban a nehézipar fejlesztésiébe» a nehézipar termelési eredrményeia' kereszitüíl gépesítjük a mezőgazdaságot és az 'ötéves terv keretében 480-000 új munkaerőt fogunk tudni elhelyezni népgazdaságunk különböző ágazataiban. Látjuk, hogy ia imiagya-r nép egyetlen határozott megmozdulással megsemmisítette a nagybirtokos rendszert, véget vetett a: feudális nagyurak politikai és gazdasági hatalmának. A dolgozó paraiszlítsáfí- kezébe adtuk a, földet, és megindultunk az önkéntes szövetkezetesítés »ítján. Ilymódon biztosítjuk a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és lehetőségeit a dolgozó paraszt nép kezébe adott mezőgazdasági ter" mő területekenUgyanakkor azt látjuk, hogy Olaszországban., abftan az országban, amely egyik dédelgetette az amerikai imperialistáknak, a koldusé orsban élő sziciliaii, szardiniai és rómakörnyéki parasztok kénytelenek voltak a maguk kezébe venni a földkérdés rendezésiét, egy lelkiismeretlen és vérengzésre bármikor hajlamos belügyminiszter rendőrségével szembeszegülve elkezdték a parlagon heverő nagybirtokok felosztását ós példájuk Olaszország tgész területén megmozdította a szegényparasztságot. (Taps.) XJgy látszik, a jelenlegi olasz kormány frázisokon és ígéreteken kívül mást nem akar és nem tud adni a parasztoknak. De látjuk azt is, hogy az olasz szegényparaSztság szilárdan továbbhalad azon az úton, amelyen elindult, és az ország amerikai zsoldban lévő kormányának akarata' ellenére végrehajtja vagy kikényszeríti a földreformot. Az olaszországi események mindenesetre olyanok, hogy ezaírttén gondolkodóba ejtenek minden parasztembert. Érdemes elgpnctolkozni azon, hogy 1949-ben még van ország Európában, — különben Spanyol orsszágban is hasonló a helyzet, de ott katonai terror-uralom nehezedik az egész népre — van egy önmagát demokráciának nevező ország, ahol százezer holdak vannak egy-egy földesiírnak, a Vatikán bankjának és más bankoknak a kezében. A földesurak birtokaik nagy részét meg sem tudják művelni, parlagon hevertetik, holt tőkének tekintik, amelynek csak akkor van értéke, amikor a parasztoktól uzsoraárt követelnek érte. Másfelől tízezrével és százezrével az állathoz is méltatlan körülmények között élnek a szegény parasztemberek, barlangokban, kaüyibákban, istállóknak is roissz viskókban, olyan helyzetben, hogy a családfőnek néha négy-öt órát kell gyalogolnia, amíg valahol munkar helyet és pár fillér keresetet talál. Ez a helyzet Olaszországban, amint újság" cikkekben és könyvekben olvashatjuk, és ezt a szörnyű állapotot védelmezi a magja gazdasági és politikai befolyásával az Egyesült Államok kormánya és az amerikai nagytőke. Ezzel -Szemben Magyarországon, a mi országunkban, a Szovjetunió segítségével, a népi demokráciák barátságára támaszkodva, a magunk erejéből takarítottuk el a romokat, indítottuk el a termelést és értünk el évről-évre nagyobb eredményeket az újjáépítésben; és a termelésban egyaránt. Falun és városban szenrmellátható az emberek életszínvonalának állandó emelkedése. Rákosi Mátyás azt írja legutóbbi cikkében, hogy az # egyszerű embereik à politika helyességét elsősorban saját életszínvonaluk javulásán mérik, bizonyos fokig a helyes politika, próbakövét és ellenőrzését látják a gazdasági színvonal javulásában. Ez valóban így vau s ez különösen áll a parasztságra. A falu életének kedvező átalakulása, az életszínvonal emelkedése döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy à népi demokrácia, a szocializmus felé haladó fejlődés megnyerte a maga csatáját a falvakban is. Az 'angolszászok táborából, elsősorban az amerikaiaktól kiinduló állandó háborús uszítás hozzájárult ahhoz, hogy a falusi nép döntő többsége kiszabadult a klerikális és másfajta reakció befolyása alól, s ugyanakkor, amikor a népi demokráciának híve és munkái-ója lett. erősíti a Szovjetunió által vezetett 'béketábort. A mi népünk saját kesenvasi tapasztiailatfából tudja, hogy mit jelent a háború és ma már csak a^ vak nem 1 látja, hogy az -imperialista táborból folyó háborús uszítás és egy esetleges háború egyik legfőbb célja a Szovjetunió által és az ő segítségével felszabadult népek emberi és politikai szabadságának, függetlenségének megsemmisítése. Ezekben az országokban a kapitalizmus ós a feudalizmus uralmát állítanák vissza. Nyugaton nyilt, világos és félreérthetetlen szövetségben látjuk a világuralom után áhítozó amerikai politikusokat és tábornokokat, a milliomosokat, — akik keresnek a fegyverkezési versenyen, a háborús előkészületeken!, és még többet szeretnének keresni a háborún — a trónjukatvesztett csavargó királyokat, aiz emigrációba^vonult politikai vezetőket, — akik mögött országaikban már senki sem áll, vagy csak .ia belső bitangok — Hitler, SzáLasi, Horthy és Mussolini bárki által megvásárolható és most éppen amerikai zsoldban álló volt fasisztáit és hadvezéreit, a háborúsi bűnösöket és •& Vatikánt is, amely a SzociaJiista felvilágosodás terjedésétől a maga lelki és politikai hatalmát, befolyását félti. Elmondhatjuk, hogy az imperialisták létrehozták a pénz, a. politikai, katonai, gazdasági és papi reakció szövetségét. Ez a szövetség irányítja és csinálja a háborús uszítást, ez a, szövetség szeretné kirobbantani a harmadik világháborút. De azt is megáilLaníthatjuk, hogy a népek nemcsak a Szovjetunióban, nemcsak a felszabadult Kínában és a népi demokráciákban, hanem a kapitalista és imperialista országokban is a. béke után vágyakoznak. Ez a béketábor napról napra erősebb lesz, és a Szovjetunió vezetése alatt képes meggátolni egy újabb világégést. A Tájékoztató Iroda ismeretes határozata a béke táborába szólított minden becsületes, tisztessége» embert pártkülönbség és vallási különbség nélkül, tekintet néltkül arra, hogy (milyen politikai párt tagja: vagy pártonkívüli. Valóban, azokkal a gonosztevőkkel szemben, akik világuralomra törnek, és közben milliárdos hasznokat akarnak zsebrevágni a fegyverkezési versenyből, egy táborban van helye minden becsületes embernek, minden magyar embernek. (Tetszés és taps.) Rákosii Mátyás ezt írja (olvassa): »A béke ügye közös és oszthatatlan, és nekünk küzdenünk kell minden olyan nézet ellen, amely á béke védelmezőinek: közös harcában a népi demokratikus országok szerepének lebecsülését és részvételük jelentőségének csökkentését jelenti. Ma még «tatáikózunk magyar emberekkel' akik hajlamosiak arra, hogy lekicsinyeljék Magyarország szerepét, aláórtékeljék Magyarország helyzetét a 'nagy bélketáborbain. Nincs