Országgyűlési napló, 1949. I. kötet • 1949. június 8. - 1949. december 22.
Ülésnapok - 1949-18
411 Àz országgyűlés 18. ülése 1949, süllyedése 1919 után a magyar munkások forradalmának leverése, fm ellenforradalom győzelme •után érte el mélyponltíiát. Az a tudoaná" nyos testület, amelynek alelnöki székében hosezú évefceu keresztül mégis csak egy Eötvös József ült, amelynek főtitkára hosszú éveken keresztül egy Arany János volt, — ez .ai tudóimányos társulat 1936-ban József főherceget "választatta tmiei ff elnökének. Ebben a tudományos társulatban már előzőleg k dísztagok voltak: Andrássy Gyula gróf, Apoonyi Albert gróf és hasonló nagy »tudományos kapacitások«. Egyébként József főherceg a természettudományi szakosztály élére került. Egy másik szakosztály élén ott díszelgertt még Ferdinánd volt bolgár cár neve is. aki tudvalevőleg a tudományoknak nagy »művelőne« volt. (Élénk derültséa.) Ez a Tudományos Akadémia az ellenforradalom korszakában megkezdte a haladó tudósok üldözését, keresztesháborút hirdetett a haladó irodalom és a haladó tudomány és annak képviselői ellen. Ugyanakkor pedis fennen hangoztatta, hogy tiszta tudományt művel» nem enged beleszólást a maga ügyeibe, *emmi köze a jelentéktelen, esin^osup politikai áramlatokhoz, független a politikától és a kormánytól- Hogy mennyire a tUzta tudó" inányt művelte és mennyire volt független a politikától» azt mutatja az igazgatótanács összetétele, amelyben gróf Károlyi Gyula, az ellenforradalom miniszterelnöke. Esterházy Pál herceg — aki jelenleg 15 évi kényszermunkára Ítélve ül {'Derültség*. ) — S eredi JuszHnián és mások foglaltak helvét és ott ült közöttük, mint tiszteletbeli tag Bethlen István. Ott volt még: — több miint tiszteletbeli tag: majdnem mind bálvány — Klieibels i bera > Kunó: de ott volt az igazgatótanácsban Baranyai Lipót »kiváló« tudósunk, és Pabinvi Tihamér is. Ebben a tanácsiban aa irodalmat Herczeg Ferenc volt hivatva képviselni, a tudományi pedig Hóman Bálint képviselte\ De ennek a Tudományos Akadémiának valamikor hajdan nem lehetett tagja Ady Endre, de lehetett Szabolcska Mihály; ugyanígy ebben' az időben nein lehetett tagja József Attila, de tagja volt Horger Antal úr. aki kiüldözte József Attilát a szegedi egyetemről. Ennek a Tudományos Akadémiának nem hihetett tagja Bartók Béla és csak hoisszas huza-vona után. botrányok után lett tagja Kodály Zoltán. Nem volt tagja & haladó gondolkozású Babies Mihály, aki annyi meakul~ í> ázás után csak azt érte el. hogy a halálos ágyán választották aneg a Tudományos Aka*démia levelezőtagjává. De ugyanakkor — mint mondotuam — ott volt Bethlen István. És hogy mennyire politikamentes volt a Tudományos Akadémia, azt mutatta, hogy a hadtörténelmi bizottság: meghívta tagjául nagybaezoni Nagy Vilmost és vitéz Ráta Jenőt, valamint hasonló »tudományos« nagyságokat. (Élénk derültség.) Énnek az összetételnek megfelelt a Tudományos Akadémia tudományos munkássága, kiadói tevékenysége is. Több imánt száz esztendő nem volt elég ahhoz, hogy alapítójának, Széchenyi István vagy Kazinczy művelit ki" adja, de kiadta egy pair esztendővel Tisz<;i István halála után annak összes munkáit. Kiadta több kötetben, közel hatezer oldalon leveleit, beszédeit ée értekezéseit az utókor, a, halhatatlanság számára. Ugyanakkor kiadta Apponyi Albert emlékiratait, kiadott Kleévi december hó 13-án, kedden. 412 belsberg Kunólt dicsőítő munkákat, de. m igazi haladás, az igazi tudomány és az igazi (művészet számára sem ideje, sem pénze, gem feedve nem volt. Nem egyszer elhangzott az a megjegyzés, hogy a Tudományos Akadémiának semmi köze sincs az élethez, semmi köze a nemzet problémáihoz. Ezt sokain azzal magyarázták, hogy az Akadémia nagyoin öreg, nagyon elaggott volt. Ebben természetesen volt valami igazság, mert az utolsó, 1943. évi Almanachja kimutatja, hogy legidősebb tagja 95 esztendős volt, a 60 évnél fiatalabbak csak kisebbség voltak és 40 éves »ifjú és fooíhó« csak egy-kettő akadt az Akadémia tagjiai között. (Elênjk derültség-) Bnnek ellenére hiba lenne azt mondani, hogy a Tudományos Akadémia elaggott öszszetételénél fogva nem állott a helyzet magaslatán. Nem arról vau szó, hogy tagjai elaggottak, hanem azok az osztályok, amelyeknek politikáját vitte tudományos térem, voltak elaggottak éa nem alkalmasak arra, hogy az igazi eleven, fiatal, előretörő tudományt támogassák és elősegítsék. Nem a korról van szó tehát, hanem arról a rendszerről, amelynek közepette^ Magyarországon haladó tudomány nem létezhetett. A magyar társadalom süllyedésével járt együtt a Miagyar Tudományos Akadémia süllyedése is- Egy vegetáló, elmaradt reakciós társadalom, eery semmiben haladást nem mutató társadalmi, gazdasági és politikai rendszer nem segíitíhiette elő a haladó. eleven, igazi tudományt. Egészen nyilván" való, hogy annak a miagyar mezőgazdaságnak, amelyben a tízezer holdak és a kötött birtokok domináltak, niem volt szüksége nagy agrár-technikára, agrár-tudományra, mem volt szüksége nagy gépesítésre és egyebekre. Árunak a rabló kapitalizmusnak, amely hatat* inas hasznokat teremtett magának a magas vámokkal, a Bedeaux-rendszerrel, annak következtében, hogy a hárommillió koldus képezte az ipari tartalék-hadsereget, mondom, ennek a rabíló kapitalizmusnak megvolt a maga haszna anélkül hogy különösen pártfogolta volna a műszaki 'tudományokat és különösen törekedett Volna újításokra, a termelés észszerűsítésére, automatizálására és hasonlókra. És ha volt valamilyen technikai vagy tudományos haladás ebből a szempontból, azt eleinte Bécsiben, később Berlinben csinálták, és ennek a tudománynak legfőbb célja az volt, hogy az ország termelő erőit, gazdaságát kiszivattyúzzák eleinte Bécs. később Berlin számiára- Egészen bizonyos, hogy az a körülmény, íhogy a Magyar Tudományos Akadémiának egy tespedő, reakciós, népelle" nes politikai és társadalmi rendszer volt a stupid támasza.: okozta azt. hogy tudományos színvonala is annyira süllyedt, hogy tudómánytalamlsága szintié közmondásszerű volt. Mikszáth Kálmán engedett meg magának olyan gúnyos megjegyzéseket, amilyeneket találunk Ady Endrénél és Szabó Dezsőnél. A Tudományos Akadémia tudománytalansága köztudomású volt az egész ómagyar tár-. sadalomhain. Ennek a nehéz múltnak a uiiairadványai érződtek a Magyar Tudományos Akadémián bizony, a felszabadulás után is, ez a nehéz örökség éreztette hatását, márpedig' a népi demokratikus Magyarország, amely új társadalmi rend megteremitését követelte, és amely mlmden téren a haladásnak volt a rendszere,
