Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-95
187 Az országgyűlés 95. ülése 1949. ahhoz, hogy a dolgozók demokratikus államát» a nép faliamat kiépítsük. Amikor ezt a megállapítást teszem, nem akarom ezzel azt mondani, mintha a közigazgatási bíróság, amelynek megszüntetéséről most . szó van» valami gyűlöletes ellensége lett volna a népi demokráciáinak, amiért hatalmi alapon kell a megszüntetéséről gondoskodni, hanem csak azt akarom ezzel kifejezésre juttatni, hogy amióta a közigazgatási bíróság megalakult, azóta je" lentékeny változásokon mentünk keresztül és a népi demokrácia rendező elve, áillameszuiéje egészen más, mint azoké az időké volt, amikor félévszázaddal ezelőtt a közigazgatási bíróság megalakult. Ebből a szempontból, bizonyos jogpolitikai eszmény szempontjainak megfelelően, is hidráivá a kérdést, Székely képviselő társammal ellentétben azt mondhatom, hogy a közigazgatási bíróság tulajdonképpen elavult, és helyes, ha itt törvényhozási úton való megszüntetése mellett foglalunk állást. Ha a magyar jogtörténeti fejlődés szempontjából nézzük azt, hogy milyenek voltak azok az idők, amikor ez a, bíróság megalakult, 4 ha ebből a szempontból nézzük e bíróság megalakulásának kísérő jelenségeit, akkor meg kell állapi tanurak, hogy az az ic'.ő — 1896-ot írtunk akkor — tulaj donkép pou nem a francia forradalom eszmevilágából táplálkozott, _ hanem annak inkább már egy későbbi kivirág* zása volt. Nem abból az időből táplálkozott, amikor Montesquieu az államhatalmi ágazatokat három külön-külön részre kívánta iszétbontaini azért, hogy az egyén szabadságjogait biztosítsa, hanem ennek az eszmevilágnak egy másodvirágzása idejéből, a liberalizmus idejéből eredt,, amikor a jogállam eszméje lett az uralkodó. Kétségtelen, hogy annakidején, külön ö* sen a nyugati nemzeteknél ha nem is a dolgozóknak, die jelentékeny rétegeknek jelentett ez az eszme hatalmas jogvédelmet, életlehetőséget. Nálunk azonban az ennek az eszmének alapján megalakult közigazgatási bíróság — amint az előadó úr és Székely Imre képviselő ár is hangsúlyozta — nem tudott megizmosodni, nem tudott gyökeret verni a magyar talajban, mert hiszen tulajdonképpen már a megalkotásánál degradálták azzal, hogy egyfórumává! álliapították meg, tehát tulajdoniképpen csak egy fejet építettek ki, de nem alkottak hozzá sem törzset, sem szívet, sem lábat. Innen erednek azok a hibák, amelyeket a közigazgatási bíróság történetéinek, működésének vizsgálatánál fel tudunk fedezni és számtalan vonalon fel tudnánk sorakoztatni. De mi lehetett annak az oka, amiért ez a régi, más társadalmi rendszer nem építette ki ezt a nagyszerű intézményt, amely hivatva lett volna arra. hogy az emberi jogokat, az egyént megvédje az államhatalom elleni Vájjon miért nem építette ki az a társadalom (VESZY Mátyás (pk): Elég hiba volt!), amelyről úgy be* szél Székely Imre képviselőtársain, hogy nagy örömmel, lelkesedéssel üdvözölte annakidején ezt az intézményt? A képviselő úr megemlítette azt is, milyen megható volt, amikor ezek a tudós kúriai bírói rangú közigazgatási bírók az apró ügyekkel szépen foglalkoztak. Nekem, aki szántén közigazgatási emb ír voltam vagy 33 esztendeig és bele tudok tekinteni a közigazgatás kohójába, bizony elszomorodva kell látnom azt, milyen drága dolog az, ha tudós emberek apró-cseprő ügyekkel foglalkoznak, mert a de- | mokráciiáinak a r ra nincs elég pénze, elég fecVe" i évi január hó 13-án, csütörtökön. 188 zete, hogy magasrangú, nagyképzettfiégü emberek ilyen apró-cseprő ügyekkel foglalkozzanak- (SZÉKELY Imre Kálmán (én): Ki kellett volna fejleszteni a középfokú közigazgatási bíróságot!) De miért nem fejlesztették kii Megmondom ezt is. (VÉS'ZY Mátyás (pk): Félretolták!) Ennek sok oka van, de egy rendkívüli okát, amelyre képviselőtársam is cél" zott, megemlítek. Megmondom, hogy miért nem fejlesztették ki. 1896-ban már a XIX. század végén jártunk. Ha a XVIII. század végén vagy a XIX. század elején alakították Tolna meg a közigaziga* tási bíróságot és kiépítették volna alsófokú hatóságait, akkor valószínűleg- izmosabb lett volna., de már a XIX. század végén más idők jártak. Amint az előadó úr is mondotta, akkor nuátr a szociális gondolat, a szociális eszme kezdett jelentkezni, beszivárogná a közigazgatásba és az állami életbe. Már nem a liberális idők államszemlélete uralkodott, amely csupa parancsot, csupa tilalmat állított fel, egyszerűen csak' a veszély elhárításra, csak a védelemre, tehát csupa negatívumra törekedve, hanem lassan már odafejlő'c'tött a dolog, hogy az államnak, a végrehajtó hatalomnak pozitív maga* tartást kellett tanúsítania- Egyszerre csak tele lett a közigazgatási élet, a végrehajtó hatalom ezer és ezer feladattal, amikor bizony, egy ilyen szervnek a megszervezése sok nehézséget okozott volna,. A közigazgatási élet, az állami élet már bizonyos pozitív, építő, segítő magatartást volt kénytelen aktíve tanúsítani, tehát sok nehézséget okozott volna és rendkívüli nehézségekkel járt volna egy ilyen közigazgatása bíróságnak a megszervezése. A gondolat, az, eszme tehát bizonyos mér* fcékben megváltozott, átalakulási folyamat következett be és ennek az átalakulási folyamatnak a kiteljesedését a szociális állam képében éppen napjainkban érjük meg. Természetes, hogy ezzel kapcsolatban sok minden átértékelődik, mert hiszen minden nagy rendszerváltozásnál, minden forradalmi változásnál range* teg érték kerül más értékelési eljárás alá és azt látjuk, hogy az emberi alapjogoknál ma már nem annyira a jogok formális elismerése a fontos, mint inkább a jog materiális tartalmának a, megvalósítása, amint ezt a Szabó Imre: »Az emberi jogok mai értelme« című könyvében olyan szépen meghatározza. (12.00.) Utalnom kell arra a meghatározására, amely et magam is aláírok, hogy jelenlegi társadalmi rend* szerünk döntő jogi dokumentuma többé nem a magánjogi törvénykönyv, közjogi vonatkozásban pedig az emberi jogok deklarációja, hanem az a tény, hogy az államhatalom minden igazgatási megnyilatkozásával a népi elveket iszoígálja és a szociális jogok gyakorlati megvalósítására törekszik. T. Országgyűlés! Ha mindezeket így tisztán elméleti vonalon megfontoljuk, figyelembevesszük a közigazgatási hatóságok mai, elsősorban a közösségi érdekeket szem előtt tartó szervezési módját, akkor világos, hogy az az állama szerv, amelyet közigazgatási bíróság névvel jelöltünk meg, tulajdonképpen nem nélkülözihetetlen. Ha ezt csak mi magyarok mondanánk, talán azt lehetne ránkfogni, hogy mi az állami omnipoteneia hívei vagyunk. Ebben az esetben azt kellene mondáméin, hogy az ellenzéki felszólalásnak alapja is van. Ezzel szem* ben utalok a svájci közigazgatási bírásko^ó^ szervezetére, utalok Borhardt jogtudós professzor álláspontjára, ö azt mondja, hogy ha
