Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-95

183 Az országgyűlés 95, ülése 1949. közigazgatási bíróság többé nines, mind a 18 tágját a kúriai bírák köréből kell venni. Annyiban is változtat a törvén y javaslat, hogy ez a bíróság mein 9 tagból álló tanácsokban fog dönteni, hanem az elnökön félül 4 tagból álló tanácsban. Egy másik kérdésben is az ílLetményügyi döntőbizottság éllé utasítja a feleket a tör" vényjavaslat. A Magyar Államvasutak alkál­in azottakiak szolgálati illetményedre vonatkozó igény tekintetében a közlekedésügyi minisz­ter által hozott határozat ellen, mostaniig pol­gári pernek volt helye, a jelen törvény as illetményügyi döntőbizottságul OH ad panasz­jogot. Ugyanezen illetményügyi döntőbizott­sághoz »amelyről elmondottam már, hogy a pénzügyminiszter alakítja meg és hogy elnö­két az igazságügyminisizter által három éy tartamára kijelölt itéSlőbírák sorából,. egyik tagját a pénzügyi tárca fogallmazáisi szakán működő és a pénzügyminiszter által három év tartamára kijelölt alkalmazottak sorából kell beosztani, harmadik tagját pedig a Köz­alkalmazottak Szabad Szakszervezete áltál ké­sizített jegyzékbe felvett laikusok köréiből be­hívni. Kérem a t. Országgyűlést, hogy a törvény" javaslatot az általam beterjesztett módosítás­sal méltóztassék elfogadni. (Taps a kormány pártokon-) ELNÖK: Szólásra következik a kijellölt szó­nokok közül ? r HEGYEST JÁNOS jemizö: Székely Imre Kálmán ! SZÉKELY IMRE KÁLMÁN (dm): T. Or­szággyűllés! Az előadó úr érdekes jogpolitikai és jogfilozófiai szempontokat hozott feÜ, ami" kor megindokolta, hogy a közigazgatási bíró­ságra miért is nincs szükség. Érvelésének lé" nyege az volt, hagy a közjog és a magánjog terület; 1 niia már összefolyik, ma már nine -s meg az az é'es határvonal, amely a közjog és a magánjog között régebben megvolt s a ma­gánjogi szempontnak háttérbe kell szorulnia a közjogi szempont előtt. Én lazt hiszem,.t. Országgyűlés, ho^y ez az érvelés, ha i'íen tetszetős is. csak részben igaz. Mert miről is v n szó akkor amikor a köz­igazgatási bírósáir hatáskörét, ténykedését, funkcióit vizsgáljuk! (11.30.) Olyan közigazgai­tá*i jellegű jogvitáknak, amelyek egyrészt az állani, másrészt az áliampokrár között merül­nek fel, egy pártatlan és független bíróság által való e'bírálásáról. Igaz, hogy a magán­érdeknek háttérbe kel] szorulnia a közérdek előtt, de amikor a magánérdek jogos magán­érdek, akkor egyben közérdek is az, hogy érvé­nyesülhessen. Ezért ezzel az okfejtéssel sajná­latomra nem tudok'egyetérteni. T. Országgyűlés! Amikor 52 esztendővel ezelőtt H közigazgatás; bíróságról szóló tör­vény életbelépett é* a közigazgatási bíróság megkezdte munkáját; a nemzet egyeteme lelkes örömmel üdvözölte, mint a jogállam épületé­nek betetőzését és mint megbízható eszközt arra, hogy az állam és polgárai között fel­merült vitás ügyeket nem a végrehajtó hata­lom funkcionáriusai, tehát végeredményben nem az állam, vagyis az egyik peres fél, ha­nem a pártatlams'g és függetlenség minden lehető emberi attribútumával felruházott kü­lön szerv, mint egy állam feletti szerv: a köz­igazgatási bíróság dönti el. évi január hó 13-án, csütörtökön: • ?Ö4 Az azóta eltelt idő teljes mértékben \g*~ . zolta azokat a reményeket, amelyeket a koz; igazgatási bíróság működéséhez fűztek._ A köz­ig zgatási bíróság egyes tanácsai lelkiismere­tesen, pártatlanul döntöttek az ügyekben, ke­resték az igazságot, az igazságosságot és a méltányossagot, s nem törődtek azzal, hogy a hozott ítélet éle melyik fél ellen szól. Az állam­tól független s az állani fölött, esetleg az állam ellenére bíráskoló fórum hatalmas alkot­mánybiztosítékká vált. Ha a közigazgatási bírósággal szemben panaszt emelhetünk, az tisztán csak abban áll­hat, hogy a közigazgatási bíróság ez alatt áz 52 esztendő alatt nem fejlődött, hatásköre nem szélesbedett, nem lett belőle alkotmánybíróság. Vagyis oly m bíróság, amely a legszélesebb körben őrködhetett volna a.. végrehajtó hatá­lom ténykedéseinek törvényessége r felett. Ez azonban, nem a közigazgatási bíróságnak volt a hibája. A másik szemrehányás, amit a közigazga­tási bíróság felé tenni lehetne, az,, hpgy ez j&i nua gas és nagyszámú tanáccsal működő testü­let olykor egészen apró .peresügyekben is dön­tött, s túl költséges volt ez az apparátusi, Ez sein a közigazgatási bíróság hibája volt. Igen gyakran elhangzott a kívánalom politikusok, jogászok részéről, hogy meg,kellene szervezni a középfokú, vagy, az alsófokú közigazgatási] bíróságot, amellyel mentesíteni lehetett volna, a magas közigazgatási bíróságot az, apró-cseprő ügyektől. Megható voH azonban hogy ez a ma­gas bíróság ezekben a néha forintokra,, vagy csak fillérekre.menő ügyekben is milyen lelki* i'smeretességgei kutatta a z igazságot és dön­tött a törvény szerint. (Elnök: Mihályfi ERNŐ. — 11.34.) Ilyen előzmények után t. Országgyűlés, joggal lehetett volna azt remélni, hogy ha valamely kormány a közigazgatási bíróság szervezetén, hatáskörén változtatni akar v ak­kor ez a változtatás eisák ennek a bíróságnak a továbbfejlesztéséire, nem pedig elsorvasztá­sára fog irányulni. Annál meglepőbb az a tör­vényjavaslat, amely most itt ellőttünk fekszik. * Esz ugyanis nem. továbbfejleszteni, mégösak I nem is elsorvasztani, hanem temetni akarja ezt a nagyszerű intéziményt. Miért van ennek a megszüntetésére szükség 1 ? A törvényjavaslat egészen gyér indokolása két okot hoa fel. Az egyik szerint közigazgatási bíráskodásra nincs többé szükség, mert az állaniihatalmat maga a nép gyakorolja, tehárt maga a végre" hajtó hatalom is oVan hatóságok keizében van. amelyek minden tekintetben a nép érdekeit tartiák szem előtt. Méltóztassék megengedni, hogy őszintén megmondjam: ezzel! Q felfogással nem tudok egyetérteni. A nép maga sem csalhatatlan, funkcionáriusai még kevésbbé, és a legdemo­kratikusabban szervezett társadalomban is számolni kell tévedésekkel, mulasztás okkab sőt sok esetben túlik apásokkal. Félni kell azon­ban t. Országgyűlés, az állami túlkapástól, az államhatalom tűltengésétol is, amely az állam­polgárok szabadságát, jólétét, emberi jogait veszélyeztetheti. Egyszóval tartani kéli az ál­lami omnipotenciától, amely az egyesekre csak olyan rossz, mint a közösségre, és alig kisebb baj, mint a tirannizmus. Ez ellen az állami omnipotencia, állami önkényuralom ©ÏÏen volt hathatós eszköz a közigazgatási bíróság.

Next

/
Thumbnails
Contents