Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-112

1067 Az országgyűlés 112. ülése 1949, nek a kulákok fölött! Ez társadul mi öngyilkosság lenne- (Ugy van! a dolgozók pártián.) Igen t. Országgyűlés! Amint a ikulákok társadalma a kulákokra bízta, hogy Ítélkezzenek a nincételenek felett, a népi demokrácia társadalma a nép embereire bízza, hogy ítél; kezzenek a vagyonosok, a kulákok, a népi demokrácia ellenségei felett. (Taps a függetlenségi népfront pártjain. — Szórványos taps a pártonJkívüHéknél.) Hiszen a népi demokrácia nem először állítja M a maga laikus bíróságait. A népi demokrácia már teremtett laikus bíróságokat. Nem esküdtszéket! Népbíróságot, munkásbíróságot! A népbiróság működésével szemben sok kritika hangzott e* az egyik oldalon, és a másuk oldalon is. Voltak, •akik a népbíróság ítéleteit krudélisaknak tar; tották:, égi voltak, akik a népbíróság ítéleteit meg nem felelőknek, enyhéknek, politikailag helyteleneknek tartották. T. Országgyűlés! Én azt hiszem, mind a két kritikában volt sok igazság. Hogy előbb az utóbbit említsem. « népbíróság különösen működésének kezdeti korszakában neim felelt meg a politikai kívánalmaknak; nem felelt meg azért, mert a népbiróság összeállítáisa nem történhetett máskép, mint az aktkor! társadalmi összeállításnak, az akkori politikai helyzetnek megfelelően. Ugy, amint a magyar népi demokrácia épüleiténejki fundamentumába cement helyett szemetet és sala" kot kevertek a Nagy Ferencek, a Kovács Béiáék és a többiek, a népbiróság összeállítása Sem volt a népi demokrácia igényeit kielégítő. Nyilvánvaló, hogy népbíráknalk jelöltek ezek az érdekeltek olyanokat, akik nem a népi demokrácia támogatására, nem a fennálló társadalom erősítésére, hanem annak gyengítésére törekedtelk. Aim i Íven mértékben a salak és a szemét kikapcsolódott, olyan mértékben javult meg a népbíróság ítélfkezése- A népbíróság ítéletei a legutóbbi két esztendőben megnyugtatóak, íkiieílégítőek, az általuk elkövetett tévedések száma semmi esetre sem éri el azoknak a tévedéseknek számát, amelyeiket a legjobban összeállított ezalkbíróság is valaha egyáltalán elkövetett. A másik, a munkásbírósá

0, kérdése, igen t. Országgyűlés, és itt térek ki arra a szenr pontra, melyet n népbíróság ellen dis felhoztak: hogy krudélis Ítéleteket hozott é^ hogy a munlkásbíróság is krudélis, ítéleteket hozott. Igen, nem lehet elvitatni, az Ítéletek némelykor krudélisak voltak. De miért voltaik kru" délisak és helyes volte, hogy krudélisak voltak! Mert csak ilyen s

z

ígorű, a normális* mértéknél sokkal szigorúbb Ítélkezéssel- lehetett elérni azt, hogy a politikai bűn tevők, az árdrágítók, a csempészek kétszer is meggondok já'k azt, hogy bűn cselekmény étiket elkövetik^eAmikor tehát a népbiróság; a munkásbíróság a maga krudélis ítéleteit meghozta, helyesen tette, helyesen azért, mert a társadalom érdeke, a társadalom védelme ezt a íkirudeliitáÉt megkövetel te. A hiba az ellenkező lett volna. Azért kellett megteremteni a munkásbíróságot, hogy ilyen ítéletekkel teremtsen rendet az árdrágító és egyéb piócák tömegében, és hogy helyes volt ez az intézlkedés, azt az eredmény igazolja. M

a a munkásbírósáe- ügyforgalma nem a

. felére, hanem még az alá csökkent; ma nagyon meggondolja az az árdrágító,-hogy vállalja-e ezen krudélis Ítéletnek^ kockázatát * • •• * évi március hó 24-én, csütörtökön. 1068 A társadalom önvédelme tehát eiikerült. Már pedig ez volt a oél. Éppen így, igen t. Országgyűlés, amint a népbíróság és a munkásbíróság elegeit, tesz annak a feladatának, hogy a társadalom érdé" két megvédje, eleget fog tenni az ugyanezen társadalmi rétegből, ugyanezen társadalmi osztályokból ösfczeállítandó laikus bíróság is u^yanénnefk a feladatának, hogy a társadalom érdeket megvédje nemcsak &® árdrágítókkal, nemcsák a politikai delikvensekkel,^ hanem mindenkivel széniben, aki ezt az érdíö

w ket veszélyezteti. Nyilvánvaló, hogy ez a bíróság, amelyet itt felállítunk, különbségeitl fog tenni tolvaj é&> tolvaj között aszerint, hogy a társadalmi érdek mennyire van veszélyezr tetve; különbséget fog tenni embercsempész és embercsempész köizöit, különbséget t fog tenni a bűnvádi eljárás «egyéb területén a büntetendő cselekmény minden elkövetője között, s az ítélkezés feűlya aszerint fog alakulni, hogy a társadalom egyetemes érdeke ' mennyire, milyen mértékben van azon delik" tumok által veszélyeztetve. Igen t. Országgyűlés! Természetesen ezít majd elősegíti az, hogy készül — mint előbb mondottam ^ már — a büntető törvénykönyv anyagi részének reformja. Az 1878-ban készült é& természetesen minden porcikájában elavult büntető-törvénykönyv helyett a néni demo" . kráci

a új büntetőtörvénykönyvet dolgoz ki» täimely büntetőtörvénynek az alapszelleme ép~ pen ez lelsz: a közérdék: szempontjából teli megbírálni azt, hogy valamely bűncselekmény súlyos vagy kevésbbé súlyos, a köziérdeík szempontjából kell elbírálni azt. hogy valamely bűntevő súyosabb vagy kevésbbé éúlyos büntetést érdemel-e meg. Ugyanez az anyagi büntetőtÖTvéuvfcönyv az eddiginél sokíkal, de soklkalszabadabbIkiezet ad a mérlegelés céljából a büntetőbírónak. A megkötöttség, amelyet ma a büntetőtörvénykönyv megszab, azoknak a Ikereteknek szigorúsága, amelyek között a büntetőbírónak ítélkeznie kell, nagyon lényegesen enyhülni fog. A büir tetőbíró gizabad mérlegelése a legtágabb módon érvényesülni fog, ami annyit jelent tehát, hogy & törvényhozás, tehát a büntető' törvénykönyv csak nagy irányelveket von meg, de a bíró másra mondja meg azt, hogy a bűncselekményt elkövetettnek látja e és a büntetésnek . milyen mértékét látja indokol tuak. Már pedig a mérlegelésnek) ilyen nagy mértékben kiterjesztett szabadságával sótokat, de sokkal jobban tud élni a társadialomból kiemelt és behívott úgynevezett laikus, — aki laiíkus ugyan a paragrafusokban, de nagyon i« szakértő a társadalmi szükségletek fel ismerésében — mint az a bíró. aíki hozzászokott ahhoz, hogy a paragrafusok szerint intézze a maga tennivalóit. ' Azt Mszem tehát» hogy mindezeknek egybevetése alapján nem lehet kétes az, hogy a népi demokrácia igényeinek szempontjából^ nemcsak helyes, hanem 'egyenesen követelő szükségszerűség is, hogy a laikus elemet, a nép embereit a büntetőbíráskodásba bevezessük: de természetesen nem úgy. mint ahogy az esküdtibíróságoknái volt, hogy tudniillik a laikusok megmondották, hogy a vádlott a bűnciseleikményt elskövette-e vagy eem, db a büntetés mértéikét anár a szakemberek, a bírák rótták ki. A kettőt ugyanis egymástól elválasztani nem flehet: a bűnösség, és a büntetés mértéke szorosan összetar-