Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

9f Az országgyűlés 92. ülése 1948. FARKAS GYÖRGY jegyző: Alvinczy Imre! ALVINCZY IMRE (f): T. Országgyűlés! Amikor a magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslathoz a magam szerény észrevé­teleit megteszem, vizuálisan, szinte kénysze­rítő erővel elevenednek meg előttem, a közel­múlt rémségei, azok a bűnök, azok a szörnyű" eégek, amelyeket elkövetőiknek sem -megbo­csátani, sem elfelejteni soha nem lehet. Végeláthatatlan sorban, tíz" és tízezrével menetelnek előttem a biztos halálba hajszolt szerencsétlen férfiak és nők, aggok és gyerme­kek, súlyos betegek és egészségesek. Gyömö­szölik őket a vagonokba és megy a szerelvény túl a határon, ahol a német Gestapo bérgyií" kosai már várják őket. Közülük egyetlenegy sem került többé haza. Túlnyomóan nagy többségükben Magyarországon született, évti­zedek, sőt évszázadok óta Magyarországon élt és élő családok gyermekei voltak ezek a sze­rencsétlenek, akiket egy borzalmas kor vértői elvakult és szennytől mocskos politikája ta­szított a bérgyilkosok gépfegyvere elé-. Es mi volt a bűnükl Az, hogy 24, vagy 48 órán be" lül nem tudták felmutatni azt az állampol­gársági bizonyítványt, amelynek megszerzésié­hez többek között — hogy egyebet ne is mond­jak — 1851-ig visszamenőleg kellett a leszár­mazást igazolni, vagy pedig az 1879 :L. te. 48. §-ának (2) bekezdése alapján azt kellett iga" zolniok, hogy az 1875 január 8. «napjától 1880 január 8. napjáig terjedő időben Magyaror" szag területén egyfolytában laktak, itt adót fizettek vagy adóköteles foglalkozást űztek, feltéve, hogy még további egy évig is itt laktak. Hogy mit jelentett a háborús években minden egyéb okmányon kívül osak ezeknek az iratoknak a beszerzése, azt mindenki tudja, aki csak egy pillanatig is foglalkozott ezeknek a szerencsétleneknek a sorsával. De számos esetben szinte a csodával határos módon elő­fordult, hogy ezek az iratok rendelkezésre áll­tak, megmaradtak, beszerezhetők voltak. M.* már szinte elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben milyen ördögi leleményességgel ta­lálták meg az állampolgársági bizonyítvány kiadásának elutasítására szolgáló okot. Jól emlékezem még azokra az időkre!, mi" kor az ilyen állampolgársági kérvények elbí­rálásánál, ha a nagyapát történetesen Schwaranak hívták és ezt a nevet az egyik okiratban cz"vel, a másik okiratban tz-vel. « harmadikban pedig csak c"vel írta le 50--6Ô ­70 évvel ezelőtt a legelrejtettebb kisközség anyakönyvvezetője, hitközségi jegyzője, vagy adótisztváselője. ha a keresztnevet —- miutáu akkor még állami anyakönyvek nem voltak a felekezeti anyakönyvvezető, a zsidó rabbi németül vagy zsidóul jegyezte be és az adó­ügyi jegyző ugyanezt a keresztnevet magya­rul írta: nem volt elegendő a leszármazásnak a^ húszegynéhány kifogástalan okirattal tör­tént igazolása, nem volt elegendő a minden értelmes ember számára feltétlein bizonyos­sággal megállapítható magyar állampolgár­ság, a bizonyítvány kiadását pokoli egyked­vűséggel tagadták meg azon a jogcímen, hogy annak az _ egyetlenegy okiratnak helytelen, de a korabeli idők szokásának teljesen megfelelő ortográfiával történt kiállítása miatt az azo­nosság nem állapítható meg. Jól tudták, tudniok kellett, hogy a bizo" ORSZÁGGYO^ÉSr NAPLÓ V. évi december hó 15-én, szerdán. 98 j nyítvány megtagadása az élet tagadását je­lenti. Jól tudták, hogy tisztességes, becsüle­tes embereket, évtizedek óta itt élő bűntelen családokat, évszázadok óta magyar állampol" gárok itt élő magyar állampolgárságú utó" dait küldik a biztos halálba, mégis megtagad­ták ennek az akkor életet mentő bizonyít­ványnak a kiadását. Abban a gyászos időben végül már oda­jutottunk, hogy csak a hamis vagy hamisí­tót, úgynevezett okmánygarnitúrák segítsé­gével lehetett halvény reményt szerezni az életmentééhez^ És itt meg kell állanunk egy szóra, t. Országgyűlés. Örök dicsősége marad valameininyi keresztény egyháznak, hogy fel­szentelt papjai között szép számmal akadtak olyanok, akik e hátborzongató igazságtalan­ságok, égbekiáltó bűnök láttára önzetlenül (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) minden erejükkel és hivatásukadta minden lehetősé­gükkel, sokat kockáztatva, de mindem kocká­zatot bátran vállalva, igen sokszor hivatalos felsőbbségük kifejezett tilalma és kilátásba helyezett szankciója ellenére álltak oda üldö­zött embertársaik mtellé és segítették őket. Soha annyi antedatált, hamis és hamisított ke­resztlevél és ezzel kapcsolatos okirat nem for­gott közkézen, mint ezekben a mérhetetlenül bűnös és — mondhatnám — elállatiasodott időkben. Rengeteg ilyen okirat volt, amely egyesek és családok, tisztességes, dolgozó em­berek életét mentette meg és tette lehetővé számukra, hogy bár bujkálva és rettegve is, de kivárhassák a felszabadulás boldog pilla­natát. Sokan vagyunk, akik, jól emlékezünk még arra a monstre bűnügyre, amely t a székes­fehérvári büntető'törvényszék előtt folyt le 1942-ben. A székesfehérvári ügyészség több mint harminc baloldali gondolkodású, az üldö­zötteken segíteni akaró embert, köztük emlé­kezetem szerint hat vagy nyolc papot letar­tóztatott és vád alá helyezeti közokiraítíhamisí" tás bűntette miatti, mert üldözött ©mbertár­etailknak hamis vagy hamisított- Ikeresztlevelet és az akkori idők kedvenc terminológiája sze­rint úgynevezett árjatanusítványokat adott. És a székesfehérvári 'törvényszéknek volt bátor­sága akkor — 1942-t írtunk — felmenteni és szabadlábra helyezni azokat a vádlottjaikat. Igaz, hogy az ügyész fellebbezett az ítélet ellen, de a közben belkövetkezett háborús ese­ményeik: majd a felszabadulás után ennek a pernek táblai tárgyalására már nem került sor. Állítom, t. Országgyűlési, hogy ezeknek a bátor és Krisztus igéjét nemcsak a száju­kon, hanem a szívükben is hordozó férfiak­nak segítsége nélkül a közei egymillió üldö­zöttből még ez a. csekély töredék, ez a 150.000 ember sem maradit volna életben, ezek nagy­tésze is áldozatául esei't volna annak a téboly­nak, amelyhez foghatót nem ismer a világ" történelem. T. Országgyűlés! A magam és pártom ne­vében örömmel üdvözlöm ezt a; javaslatot, melyben valóban új tartalmait kapott az ál­lampolgárság jogintézménye, az a közjogi kapesola'^ amely az államot és polgárait egy­máshoz fűzi. Örömmel üdvözlöm a javaslatolt, amely világos fogalmazásiban, (mindenki által érthetően rendezi ezt R térdé-lt, ellentétben a régi, elavult- bonyolult és Szintié áttekinthe* tétlen jogszabályokkal, 'amelyek nem egy ecet­ben ma már szntnte teljesíthetetlen feltételeket szabtak meg az állampolgárság megszerzésé­heas. 7

Next

/
Thumbnails
Contents