Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-92

9f Az országgyűlés 92. ülése 1948. FARKAS GYÖRGY jegyző: Alvinczy Imre! ALVINCZY IMRE (f): T. Országgyűlés! Amikor a magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslathoz a magam szerény észrevételeit megteszem, vizuálisan, szinte kényszerítő erővel elevenednek meg előttem, a közelmúlt rémségei, azok a bűnök, azok a szörnyű" eégek, amelyeket elkövetőiknek sem -megbocsátani, sem elfelejteni soha nem lehet. Végeláthatatlan sorban, tíz" és tízezrével menetelnek előttem a biztos halálba hajszolt szerencsétlen férfiak és nők, aggok és gyermekek, súlyos betegek és egészségesek. Gyömöszölik őket a vagonokba és megy a szerelvény túl a határon, ahol a német Gestapo bérgyií" kosai már várják őket. Közülük egyetlenegy sem került többé haza. Túlnyomóan nagy többségükben Magyarországon született, évtizedek, sőt évszázadok óta Magyarországon élt és élő családok gyermekei voltak ezek a szerencsétlenek, akiket egy borzalmas kor vértői elvakult és szennytől mocskos politikája taszított a bérgyilkosok gépfegyvere elé-. Es mi volt a bűnükl Az, hogy 24, vagy 48 órán be" lül nem tudták felmutatni azt az állampolgársági bizonyítványt, amelynek megszerzésiéhez többek között — hogy egyebet ne is mondjak — 1851-ig visszamenőleg kellett a leszármazást igazolni, vagy pedig az 1879 :L. te. 48. §-ának (2) bekezdése alapján azt kellett iga" zolniok, hogy az 1875 január 8. «napjától 1880 január 8. napjáig terjedő időben Magyaror" szag területén egyfolytában laktak, itt adót fizettek vagy adóköteles foglalkozást űztek, feltéve, hogy még további egy évig is itt laktak. Hogy mit jelentett a háborús években minden egyéb okmányon kívül osak ezeknek az iratoknak a beszerzése, azt mindenki tudja, aki csak egy pillanatig is foglalkozott ezeknek a szerencsétleneknek a sorsával. De számos esetben szinte a csodával határos módon előfordult, hogy ezek az iratok rendelkezésre álltak, megmaradtak, beszerezhetők voltak. M.* már szinte elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben milyen ördögi leleményességgel találták meg az állampolgársági bizonyítvány kiadásának elutasítására szolgáló okot. Jól emlékezem még azokra az időkre!, mi" kor az ilyen állampolgársági kérvények elbírálásánál, ha a nagyapát történetesen Schwaranak hívták és ezt a nevet az egyik okiratban cz"vel, a másik okiratban tz-vel. « harmadikban pedig csak c"vel írta le 50--6Ô 70 évvel ezelőtt a legelrejtettebb kisközség anyakönyvvezetője, hitközségi jegyzője, vagy adótisztváselője. ha a keresztnevet —- miutáu akkor még állami anyakönyvek nem voltak a felekezeti anyakönyvvezető, a zsidó rabbi németül vagy zsidóul jegyezte be és az adóügyi jegyző ugyanezt a keresztnevet magyarul írta: nem volt elegendő a leszármazásnak a^ húszegynéhány kifogástalan okirattal történt igazolása, nem volt elegendő a minden értelmes ember számára feltétlein bizonyossággal megállapítható magyar állampolgárság, a bizonyítvány kiadását pokoli egykedvűséggel tagadták meg azon a jogcímen, hogy annak az _ egyetlenegy okiratnak helytelen, de a korabeli idők szokásának teljesen megfelelő ortográfiával történt kiállítása miatt az azonosság nem állapítható meg. Jól tudták, tudniok kellett, hogy a bizo" ORSZÁGGYO^ÉSr NAPLÓ V. évi december hó 15-én, szerdán. 98 j nyítvány megtagadása az élet tagadását jelenti. Jól tudták, hogy tisztességes, becsületes embereket, évtizedek óta itt élő bűntelen családokat, évszázadok óta magyar állampol" gárok itt élő magyar állampolgárságú utó" dait küldik a biztos halálba, mégis megtagadták ennek az akkor életet mentő bizonyítványnak a kiadását. Abban a gyászos időben végül már odajutottunk, hogy csak a hamis vagy hamisítót, úgynevezett okmánygarnitúrák segítségével lehetett halvény reményt szerezni az életmentééhez^ És itt meg kell állanunk egy szóra, t. Országgyűlés. Örök dicsősége marad valameininyi keresztény egyháznak, hogy felszentelt papjai között szép számmal akadtak olyanok, akik e hátborzongató igazságtalanságok, égbekiáltó bűnök láttára önzetlenül (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) minden erejükkel és hivatásukadta minden lehetőségükkel, sokat kockáztatva, de mindem kockázatot bátran vállalva, igen sokszor hivatalos felsőbbségük kifejezett tilalma és kilátásba helyezett szankciója ellenére álltak oda üldözött embertársaik mtellé és segítették őket. Soha annyi antedatált, hamis és hamisított keresztlevél és ezzel kapcsolatos okirat nem forgott közkézen, mint ezekben a mérhetetlenül bűnös és — mondhatnám — elállatiasodott időkben. Rengeteg ilyen okirat volt, amely egyesek és családok, tisztességes, dolgozó emberek életét mentette meg és tette lehetővé számukra, hogy bár bujkálva és rettegve is, de kivárhassák a felszabadulás boldog pillanatát. Sokan vagyunk, akik, jól emlékezünk még arra a monstre bűnügyre, amely

t a székesfehérvári büntető'törvényszék előtt folyt le 1942-ben. A székesfehérvári ügyészség több mint harminc baloldali gondolkodású, az üldözötteken segíteni akaró embert, köztük emlékezetem szerint hat vagy nyolc papot letartóztatott és vád alá helyezeti közokiraítíhamisí" tás bűntette miatti, mert üldözött ©mbertáretailknak hamis vagy hamisított- Ikeresztlevelet és az akkori idők kedvenc terminológiája szerint úgynevezett árjatanusítványokat adott. És a székesfehérvári 'törvényszéknek volt bátorsága akkor — 1942-t írtunk — felmenteni és szabadlábra helyezni azokat a vádlottjaikat. Igaz, hogy az ügyész fellebbezett az ítélet ellen, de a közben belkövetkezett háborús eseményeik: majd a felszabadulás után ennek a pernek táblai tárgyalására már nem került sor. Állítom, t. Országgyűlési, hogy ezeknek a bátor és Krisztus igéjét nemcsak a szájukon, hanem a szívükben is hordozó férfiaknak segítsége nélkül a közei egymillió üldözöttből még ez a. csekély töredék, ez a 150.000 ember sem maradit volna életben, ezek nagytésze is áldozatául esei't volna annak a tébolynak, amelyhez foghatót nem ismer a világ" történelem. T. Országgyűlés! A magam és pártom nevében örömmel üdvözlöm ezt a; javaslatot, melyben valóban új tartalmait kapott az állampolgárság jogintézménye, az a közjogi kapesola'^ amely az államot és polgárait egymáshoz fűzi. Örömmel üdvözlöm a javaslatolt, amely világos fogalmazásiban, (mindenki által érthetően rendezi ezt R térdé-lt, ellentétben a régi, elavult- bonyolult és Szintié áttekinthe* tétlen jogszabályokkal, 'amelyek nem egy ecetben ma már szntnte teljesíthetetlen feltételeket szabtak meg az állampolgárság megszerzéséheas. 7