Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-109
1013 Az országgyűlés 109. ülése 1949. évi március hó 21-én, hétfon 1014 mert sziámiinkra, a parasztok számára a hithizomány egyik formája volt a nagybirtokos elnyomásnak, egyik legjellegzetesebb intézménye annak az elmúlt világnak! amelyre a magunkfajta dolgozó szegény emlber nem szívesen gondol vissza. A hitbizoniány a mi számunkra a grófokat, a 'bárókat, a hercegeket jelentette, óriási, egy-egy családnak haronrnégy vármegyére, vagy még ennél i& nagyobb területre kiterjeszkedő földjével és éppen a bitbizománnyal megmozdíthiatatlianná tett elnyomó hatalmával ezer, tízezer vagy százezer parasztember felett- Ha a császár — az ember nem is tudja, tulajdonképpen miért nevezték királynak is — valamelyik hivét meig akarta ajándékozni, akkor földet, nagybirtokot, óriási vagyont adott neki és hogy a ni egaján dobozott urak, — rendszerint a magyar nép árulói — el ne mulathassák, el no herdálhassák az ajándékba kapott vagyont, hogy úri hatalmukat tovább örökíthessék fiaikra, unokáikra, azért adott engedélyt az ajándékozó császár vagy egy későbibi császár arra, hogy a vagyonból hitbizományt csináljanak. Tudjuk, hogy a hitbizouiámyba nemcsak szántóföldek, legelők, erdiők ezer, ós tízezer holdjai fértek bele, hanem belefért ©ok minden másféle vagyoín is. Belefértek a kastélyok, a paloták, a malmok, a fatelepek és ahogyan fejlődött a világ, az ipar, a kereskedelem, úgy fértek bele a hitbizományba az ipari üzemek, a részvények, a gyárak, a bankbetétek isEzekkel kapcsolatban is bizonyára arra gondoltak, hogy tékozló fiaik vagy unokáik ezeket a mozgatható kincseket, — mint a földet sem — el ne prédálhassák egy nagy muiatásra, kártyaadósságira vagy egy szép színésznő tiszteletére. Az erdőkre, illetőleg ezekre az ingósái g okra is érdemes és helyes volt tehát óvatosságból kiterjeszteni a hitbizományi intézmény védelmét. Hogy ez a gondosság milyen következmény" nyel járhat még" olyan forradalmi átalakulások idején le. mint amilyeneket mi átéltünk, ezzel kapcsolatban legyen »zabád például Eszterházy Pál esetére utalnom. A földreform során elvettük a herceg 212.000 hold földjét és. mégis olyan vagyoni helyzetben maradt, hogy még mindig az ország egyfe leggazdagabb vagy talán éppen leggazdagabb emberének érezhette magát. Vagyoni állapota megengtedta, hogy még a feketepiaci árnál is feketébb áron vásárolja meg Mindszenty bíborostól a külföldről hazaárulásért kapott dollárokat; amikor pedig a bíró" ság e>é állítottuk őt. a hozzáintézett kérdésekre nem tudta megmondani, hogy tulajdoniképpen mennyi vagyona van. Nem azért, mert kevés vagyona volt. hanem azért, mert sok és egy ilyen herceg számára áttekinthetetlen. Nem is lehet csodálkozi azon, hogy nem tudott kiigazodni házai, malmai- műkincsei és dollárjai tömegében; legfeljebb azon lehet csodálkozni, hogy ezt a vagyont mindezideig az ő kezében hagytuk, amíg a ha.zaárulási perbe hele nem keveredett. Ha az ember elgondolkozik azon- mire használhatott egy volt herceg egy ilyen áttekinthetetlen nagy vagyont, akkor semmiképpen sem jut arra <a következtetésre, hogy Esz" terházy Pál a vagyonadta lehetőségeket a népi demokrácia szolgálatába kívánta volna állítani. Nem is tette ezt. A Mindszenty-ügy tárgyalása folyamán megtudtuk, hogy volt egy csoport amely ikomolyan foglalkozott a királyság visszaállításának gondolatával és azzal a gondolattal, hogy ha megdöntik a köztár" saságot, ha királyt hoznak a nyalkunkra, akkor visszaosináljáik a földreformot és sok minden mást amit a> demokrácia a magyar dolgozó nép javára alkotott. Ennek a csoportnak belföldi anyagi alátámasztásában Eszterházy Pál hitbizományi vagyona fontos szerepet játszott. Amit a bíróság előtti vallomásokból megtudtunk, az gondolkodóba ejtette az embert: vájjon nincs-e még Magyarországon néhány ehhez hasonló vagyontömeg, amelyet a gazdáji haszonélvezője vagy mondjuk úgy, hitbizományi ura a dolgozó nép érdejkel ellen használ fel, függetlenül attól, ami a tőke célja, az. tudniillik, hogy a dolgozó embereket kizsákmányolja. Nekünk, dolgozó munkásoknak, parasztoknak, a dolgozó magyar népnek semmi szükségünk sincs arra, hogy Magyarországon' a népi demokrácia köztársagában a szocializmus felé való^ fejlődés útján akár bérházakból akár más vagyontárgyakból, műkincsekből vagy ékszerekből álló hitbizományi tőkék legyenek emberek vagy családok birtokában. Igen helyes, hogy ennek az állapotnak a most tárgyalás alatt álló javaslat véget fog vetni. Akiknek mezőgazdasági ingatlanát és annak felszerelését részben meghagyta a földreform és akiknek ezen a meghagyott mezőgazdává ai ingatlanon olyan gazdasági épületeik és lakóházaik vannak, amelyeket a földrefom során igénybe nem vettünk) azoknak ezek a vagyontárgyai maradjanak az eddigi hitbizományi birtokos tulajdonában — ninc s nekünk _ szükségünk ezeknek az embereknek a bútoraira és egyéb házi felszerel és i tárgyaira — egyébként a/onban helyes és szükséges, hogy a vagyont az^ állani tulajdonába vegyük- Ha egy hitbizományi birtokosnaib 1945"ben a földreform meghagyott valami földet, ahhoz a földhöz ez n törvényjavaslat nem nyúl hozzá, és ez helyes isA törvényjavaslat 1. §'a a hitbizományi kisbirtokok intézményét is megszünteti. Őszintén megvallom: én bizony nem is gondoltam arra, hogy Magyarországon még létezik a hitbizományi kisbírtok intézménye, és valószínű" leg így volt ezzel a többi dolgozó paraszttársam is. Amikor a törvényjavaslatot olvas tam, akkor jutott eszembe, hogv a 30 _ a s években Gömbösek parasztfogást akartak csinálni ezzel az intézménnyel a parasztoknak akartak udvarolni egy olyan lehetőség törvénybe iktatásával, amely Németországban már megvolt, és azoknak az önző, dúsgazdag parasztoknak a szájaíze szerint akartaik cselekedni, akik saját gyermekeiktől is féltették a családi vagyon egységét; nekik akarták megadni a módot arra, hogy a vagyont együtt tarthassák haláluk után is. Emlékszem., hogy annak idején G-ömbösék sokat beszéltek és írtak erről i&z újításról. Nem tudnám megmondani, hogy a német példától való utálikózás vagy más okozta-e, de az ember sehol az orszáarban nem hallott paraszti hitbizományok létesítéséről és most örömmel olvastam a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat indokolásában, hogy a kormány értesülése szerint mindezideig az egész országban esyetlen egy hitbizományi kisbirtokot sem alapítottak a parasztok. A törvényjavaslat pontosan szabályozza azt a kérdést, hogy a felszabaduló hitbizomá•'• G4*
