Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-109
1007 Az országgyűlés 109. ülése 1949. évi március hó 21-én, hétfőn 1008 történi, hogy a »nemzeti« szó mellé ekkor már odapárosították a terjeszkedő, diadalmaskodó hitlerizmussal való kacérkodás korában a faji érdeket is. Az 1936 : XI. te- egyébként egyebet sem szolgált enné!, mert a magyar parasztság semmit fem tudott kezdeni vele, természetes fölidigényét nem elégíthette ki, a kuláknak pedig nem volt szüksége rá, az ő földigényét kielégítette a harisnyába gyűlő-gyüldögélő bankó. Azt hiszem, t. Országgyűlés, nem klefl tovább indoíkoslimom, hogy miért kell törvényesen kimondlamti a hitbizomány megszüntetését. A vízfejű, biggyedlt ajkú Habsburgok s az ősi karddal, dolmánnyal-mentével üzletelő főrendek gyalázatos egyezményeinek, Horthyék szemforgató, hazug reformpolitikájának emlé r két kell kiégetnünk a miajgyar törvénytárból. Kogy a 48 igaza legyen igaz, hogy 1919 törvénye tegyen érvényes, hogy a földosztó magyar kommunisták építő munkájának útjába még egy elavult törvény sárguló papiron fakuló fekete betűje se állhasson, hogy megbélyegezhessük megint egyszer azoknak a gaz őrszaglását, akiket csak a minap akart vissza" csempészni a dolgozó nép nyakára a spion prímás, a valutázó bíboros. A törvényjavaslat egyetlen paragrafusánál kell megállnunk egy pillanatra. A 3. § c) pontja aiz eddigi hitbizományi birtokos tulajdonában hagyja meg az 1946 : II- te. alapján visszajuttatott vaigyontárgyakat. Ez ia, pont arra a vagyonra utal, amelyet la« ©1 en forrad a5!om fehér terroristái vettek el KaroOyi Mihálytól s amelynek egy részét kárpótlásul és elismerésül a magyar demokrácia juttatta vissza annalk a férfiúnak, aki — mikor H nyugati imperialisták Magyar országot az alakuló szovjet hatatom elén akarták felhasználni bázisul — a magyar proletariátus kezébe tette le az állaim vezetésének jogát A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának harminöadik évfordulóján fejezze be az első proletárdiktatúra nagy kezdeményét a második: a mi népi demokráciánk. Ezért arra ké©a a t. Országgyűlést, hogy la; hitbizományok megszüntetésérő 1 ]; szóié törvényjavaslatot áltanosságban és részleteiben fogadja el. (Élénk taps-) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közüli HEGYESI JÁNOS jegyző: Seregélyi Jó- , zeef ! •"'••.'SEREGÉLYI JÓZSEF (d): T. Országgyűlés! A mai napon tárgyalásra kerülő és a hitbiizo- ; mányok megszüntetéséről; szóló törvényjavas- ! lat a jogi szempontból még mindig fennálló ; régi rendszer együk maradványának megszün- ; tétéséről intézkedak- A hitbizományok — mint ; lahogyán a törvényjavaslat indokolása mondja — monarchikus államokban SE arisztokrácia \ vagyonának konzerválására, közvetve pedig \ arra szolgainak. hogy a trónt vtagyonifeg füg- | getílien, magas életszínvonalú főnemesi és ne- j mesji családok serege vegye körül, — és nálunk \ évszázadokon keresztül körül is vette. ] Hogy , a hitbizományok mennyire a nagy ; vagyonok konzerválását szolgálták, bizonyítja, ; hoigy 1687 ót a meg tudták tar tani a felszabadu- ; lásig, amilcords a Szovjetunió győzelmes had- j sereg© összíetörie "a. hitleri náci ' 'hadigépezeitet, ' a magyar fasiszta hadsereget és így lehetővé { tette számunkra, hogy fölszámoljuk az évszá-' ziados elnyoniásníak ezt az egyik, ügien komoly, pillérét. Az előadó úr ismertette ,a> hitbizományok történetét. — azokét a hitbizományokét, amelyeket minden esetben a magyar nép elárul ásáért kaptak a hitbizományi birtokosok a mindenkori uralkodótól, (Elnök: MOLNÁR IMEE. — 11.50) Magyarorszáigon a XVII. század vége felé hozták létre a hitbizományi törvényt, akkor, amikor örökös harcok és felkelésiek szintere volt Magyarország és a nép nemesak a német zsoldosok hihetetlen pusztításai miatt szenvedett, hanem a magyar hűbérurak, hitbizományosok embertelen politikáját is nagyon stoyjette. A jobbágy helyzete egyre nagyobb mértékben romlott és a XVIII. század vége felé ez,a romlás rohanásszerűvé vált.- Az "akkori viszonyok a hatalmas, arányú giabonaértékesitési lehetőségek a földesurakat, a hitbizomanyosokart a termelés további fokozáísára kényszerítették, ami csak úgy volt letetségés, begy újabb terheket róttak a jobbágyok vállaira. A földesurak a jobbágyot úgy tekintették, mint gazdaságuk folytatásáhíoz szükséges. eszközt vagyonuknak flat a résaét, amelyet szüleiktől örököltek, vasry vásárlás útján szereztek, akinek robotját saját joguknál fogva követelik és akivel a maguk haszna szempontjából bánhatnak. r A földbirtokosok ilyen kiuzsoráizé bánásmódja miatt a jobbágy bizalmatlan volt nemcsak a földesúrral, hanem a közigazgatással, a törvénykezési hatóságokkal szemben is és minden újítást, ami a földesúrtól indult, ki, gyűlölt a paraszt, azzal szemben csökönyös veit, mert tudta, hogy a földesúr érdeke ellentétben van az ő érdekeivet A jobbágynak minden oka megvolt erre a bizalmatlanságra» mert a földesúr részéről semmit jót nem remélhetett. Hogy milyen embertelenül bántak a hitbizományosok a parasztsággal, mutatja az> hogy egy báró minden tavasszal és ősszel kill i vatta az orvosát egy koesiderékra való gyógynövénnyel g azt kifőzetve kiosztotta a jobbágy-családiok között, utána pedig jobbágyait 6 hónapra egészségesnek nyilvánítota. A XVII. század végén az elkeseredett jobbágyság Esze Tamás vezetésével felkelt a földesurak ellen és ez a felkelés olyan hatalmas arányokat öltött, hogy nemesak a jobbágyok, hanem a kisnemesek is csatlakoztak bozzá. így a küzdelem elvesztette a nagybirtok elleni harc jellegét. Rákóczi vezetésével érte el a felkelés csúcspontját. Ez a harc volt az utolsó feudális felljálngolás a központi hatalom ellen. Győzött a központi királyi hatalom. A győzelmet nyoj mon követő szatmári béke döntő jelentőségű volt az ország további fejlődésére. Az ország a hűbéri földesurak behódolása után is rendkívül alacsony színvonalú, zilált és Ausztriától gyarmati, függő viszonyban volt, ami teljesen megfelelt a nagybirtokos osztály oknak. . A XIX. század elején óriási területen 10 hitbizomány alakult, és hogy mennyire nem érdekelte őket a magyar nép ügye, azt az 1848—49-es szabadságharc idején tanúsított magatartásuk bizonyítja, amikör Ausztriában a királlyal szőtték népellenes terveiket A XVIII. század végén" a lakosság 5 százalékának kezén *