Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
961 Az országgyűlés 106. ülése 1.949. Tracym^k, az AFL-szákszer vezet, az American Federation of Labour elnökének következő nyilatkozatából is (olvassa); »Fel kell készülnünk a harniincórás munkahét bevezetésre m. esetben, amikor a Marshall-terv és a fegyverkezés' nem biztosít már számunkra elég munkát«. „ A Le Monde megállapítja, bogy éppen akkor, amikor az európai újraépítési akció tanácsainak, jelentése jelzi, hogy a Marshall-tervben résztvevő országok népeinek életszínvonalát 1949-bein, ismét csökkenteni kell, az amerikai nagyiparosok ig megkezdték saját termelésük csökkentését, hogy elkerüljék a válságot. Ez az ellentmondás és a kapitalizmus többi veleszületett és kiküszöbölhetetlen ellentmondása a-legnagyobb komplikációkat rejti magában még a Le Moncte megállapítása szerint isAmerika ugyanis' a mostani helyzetben kénytelen saját országában a termelés erőit lefékezni — állapítja meg kényszerű őszinteséggel a kapitalista-konzervatív irányú lap. Végső következtetéseképpen pedig azt írja rezignáltán a lap, hogy az Egyesült Államok csak akikor tudna a Szovjetunióval szemben sikereket elérni, ha bőséget, jólétet exportálna — de mihez? — étí ez a francia lap legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb megállapítás Î : ahhoz, hogy a Marshall-tervben résztvevő országokban segítse felépíteni a szocializmust, mert más kivezető út nincs. Nincs tehát más kivezető út még a kapitalista író szerint sem a kapitalizmus* számaira, mint a saját öngyilkossága, hogy a tőke és a munka harcából megszülethessek magasabbrendű szintézisként a szocializmus. A francia lap által leírt ellentmondáshoz járul még egy másik ellentmondás is. Amikor az amerikai monopolkapitalizmus a saját hazájálban, Franciaországban, Olaszországban kénytelen A termelést korlátozni, akkor a legfontosabb európai és távolkelleti felvonulása terepén, vagyis Nyugat-Németországban és Japánban kénytelen az egykori német ós japán militarizmus legfontosabb és legveszedelmesebb fegyverét, a nehézipart és a bányászatot ismét üzembe helyezni. Amerikában csökkentik a széntermelést, Németorsizágban minden áron emelik. Ennek érdekében Németocrsziágban az államosításokat is leállították az »amerikai zónában, sőt Hessen tartományban vissza is csinálták. Japánban viszont a karteléket feloefzlató rendeletet volt legutóbb kénytelen hatályon kívül helyezni Mac Arthur. Az amerikai monopol tőke tehát ismét megtalálta régi, háború előtti szövetségeseit, az I. Gr. Farben urait, a német acél- ós s'zénbáíróikat, a Mitsui-dinasztiát. Ebből azonban a kapitalizmusnak szinte végtelen ellentmondásokból álló láncában megszületett egy másik komoly ellentmondási Nemes, k az agresszív német militarizmus, a gőgös német nácizmus, nacionalizmus újjászületésétől félnek Németország szomszédaíi» de ia német ipar. a német szén, a német acél versengésétől is. Az utóbbi most már Nagy-Britanniát is komolyan nyugtalanítja. Ez az ellentmondás! ütközik ki abban a szembeszökő tényben, hogy amíg Foster Dulles*, Clay tábornok, Forestai miniszter és Draper államtitkár a német nehézipart teljes kapacitásé? ' 1 dolgoztatni szeretné, addig az angolok és franciák ismét megkezdték a német gyárak leszerelését, ami azonban nem egy helyen, mint tudjuk, zavar-gó jellegű zemdülésekbe ütközött. Nem nehéz kitalálni, hogy a ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ V. •évi január hó 28-án, pénteken. - 962 háttérből milyen erők irányítják ezt az ellenállást. Nem akarok, t. Országgyűlés, e pontnál részletesen Mtérni a kapitalizmus egy további súlyos' ellentmondására, arra a harcra- amely a világpiacokért, a világ nyersonyagfocrrás'aiert. elsősorban az olajért s az ezeknek biztosításia érdekébem szükséges stratégiai támaszpontokért folyik, ezidőszerint például az angol és amerikai olajtöke között Palesztinában, Transzjordánáában, Szaudá-Arábiában, Iránban. Ezeik mind kísértő jelenségei a kapitalista term'olési rendszernek. Mindezek az ellentmondások azonban, t. Ház, a legkirívóbb2n és a legdöbbemetesebb módon az é.elmiszerek termelésében, a mezőgazdasági szektorban nyilvánulnak meg. Mert a legnagyobb ellentmondás az, hogy akkor. amikor az emberiség nagyobb része álmodni sem mer arról, hogy kielégítő mennyiségű kalóriához juss'on, amikor az éhség, ez a nagy kerítő árasztja maga körül világszerte a szenvedést, a bűnt, a nyomort, az erkölcstelenséget. amikor az anyák méhében öli meg a még meg sem született gyermekek millióit és ugyanakkor milliónyi felnőttet szállít nap-nap után, idő előtt a temetők felé, amikor a hiányos táplálkozás kasEájávai a halál ma is nagyobb rendeket vág az emberiség soraiban, mint vágott a r háború idején bombákkal, harci kocsikkal, géppisztolyokkal, akkor ismét arról írnak az újságok:, hogy Argentinálban újra__ elégetik a kukoricát, Kanadában megsemmisítik a burgonyatermés egy részét, Kubában nem tudnak mit kezdeni 2 millió tonna cukorfelesleggel, mert az amerikai tőlke nem engedi, hogy ezt a cukiorfediesäleget exportálják, nehogy lerontsák a cukorárakat. Mit jelent mindez, t. Országgyűlés? Azt, hogjr a világ kapitalista része visszatért és mert kénytelem visszatérni, visszatérőben von a 30-ae évek válságához és a vadság égbekiáltó, Isten ós ember ellen vétő jelenségeihez, amelyeket mi is átéltünk egyszer. Vagyis ninosi a világon elég- kenyér és mégis kevesebb területet fognak bevetni búzával. A világ kapitalista részében cukorhiány van és Kuba mégsem tudja cukorfeleslegét exportálni a kapitalisták^ pro* fitja miatt. A világ íoha ncaa Látóti zsírhiányban szenved, de Argentináiban a nagy farmerek érdeke azt kívánja, hogy kevés kukoricát adjanak el maigiais áron és ne sokat kevesebb haszonért. Ezért kell hát n ági y ára rakni a tengerit. Ezek a komor» fojtogató füstű máglyák, t Ház, a kapitalizmus! máglyái, amelyeket nem az életet, a.növényt, az állatot, az embert teremtő Istennek emelnek, hanem a profitnak, a pénznek, a Pénz istenének, a Mammonniak. Ezekem a máglyákon nemcsak tengeri, búza, kávé ég el, de emberi elletek, emberi soïrsok, emberi örömök és boldogságok is. Nem kell hozzá próe fétai tehetség, hogy megmondjuk: el fog egyfiteer égni ezekem a máglyákon az is», aki ezeket a máglyákat meggyújtotta, vagyi« a künyörtelen, profitéhes kapitalizmus. Es most, t. Országgyűlés, harmadszor vetem fel a kérdést: akarhatunk-© ehhez a rendszerhez visszatérni 1 ? Akarhatjuk-e, hogy nálunk ie isimét bekövetkezzék az az áillapot, hogy az állatot búzával, az embert töknuaggal etették? Akarhatjuk-e, hogy a vállalatoik basznának növelését a munkások elbocsátásával» kiéhezteti-
