Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

943 Az országgyűlés 106. ülése 1949, kormánypártokon- és a független magyar demo­kratapártom.) Ennek következtében a szovjet­magyar viszonynak, a Szovjetunió és a népi demokráciák egymáshoz^ való viszonyának belső tartalma tökéletesen más. mint — mondjuk — a nyugateurópai országok egymáshoz való vi­szonya» vagy mint a nyugateurópai országok­nak az Északamerikai Egyesült Államokhoz való viszonya. Csak a Szovjetuniónak a második világhá­ború után döntő módon megnövekedett jelen­tősége, nemzetközi szerepének az eddiginél is nagyobbá válása tette lehetővé a Kölcsönös Gazdaságú Segítség Tanácsának megalakulását. Ez a tanács semmilyen vonatkozásban sem je lent elzárkóiziáist, nemcsak azért, mert & nyugat­európai államokkal a kereskedelmi kapcsolato­kat — amennyiben nincsenek politikai feltéte­lekhez kötve—neírn szakítjuk meg» hanem azért öem, mert a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa minden nép számára szabaddá tette.a be­lépést, a csatlakozást. Természetesen, igen nagy jelentőségű a megegyezésnek az a része is, amely a tapaszta­latokinaJk és a műszáki tudomány adatainak ki­cserélésére irányul. A Kölcsönös' Gazdasági Segítség Tanácsa tehát megerősödését jelenti a béke frontjának. megerősödését jelenti világszerte a demokra­tikus erőknek és példát jelent a világ többi ré­szén a jóindulatú emberek számára arra» hogy miképpen lehet népek között kap csőlátókat épí­teni ée létesíteni akkor, ha a népek élén nem a nagybirtokos és nagytőkés rétegek állanak, ha­nem a dolgozó osztály s ha az egyenrangúság és egymás kölcsönös segítése jegyében fognak össze egymlássial népek és nemzetek. T. Országgyűlés! A mai vita során a mi­niszterelnök úr is és előttem szólott képviselő­társam is megemlékezett a, Mindszenty-ügyről és annak külföldi visszhangjáról. Ehhez a kér­déshez én is szeretnék néhány megjegyzett fűzni. Aimi a befeő helyzetet illeti, a magyar dol­gozó társadalmi o&lztáílyok helyeselték Mind­szenty letartóztatását, mert tisztában voltak vele, hoigy, ' a kormány iái köztársaság, a népi demokrácia vívmányainak védelmében csele­keid*ett. A reakció természetesen most is igyek­szik megpróbálkozni — amint az »iskolák álla­imositákánál is, de most már természetesen jó­val kisebb erővel — a suttogó propagandával és a megvert társadalmi osztályok legnagyobb fegyverével, , a rémihírterjeszté'sisiel. Az ország különböző részein terjesztettek el híreket ar­ról, hogy Mindszenty őrizetbevétele (következ­tében rövidesen három nap, három éjjel sö­tétség le®z is a sötétségben csak a papok által megszentelt gyertyáik fognak világítana. Ter­mészetiesent akadtak reális számítású üzlet­emberek, (12.30.) akik ezeket a rémhíreket mindjárt gyakorlatilag is kihasználták ás a gyertyaélialdláis egy-lkét falni boltjaiban ebbetn az időpontbam nagyon fellendült. De teraiésaeteisen ezekkel a fegyverekkel és ezekkel a rémhíreikkel a magyar népi de­anoikráeiát, a magyar dolgozó osztályokat nem lehet veszélyeztetni, nem lehet félrevezetni. A mi dolgozó rétegeinek, uiunikásságunk és pa­rasztságunk soha nem látott Mindszenty Jó­zsefben mást, mint egy anakronisztikus jellen­ségeit, mint egy köziénplkori valakit. Látták te­vékenységét az elmúlt négy, esztendő a'liatt és érezték, hogy valóban xuem volt soha olvan évi január hó 28-án, pénteken. 944 törekvésünk; amely ellen kardot ne rántott volna, amely miatt fel ne háborodott volna, amelyet meg ne támadott volna, Természete­Kjen mindanmyiaai tisztában voltunk azzaL hogy a prímás a magyar népi demokráciának, a magyar dolgozó osztályok uralmániaik igen ikonok ellensége, de azt lázárt nem tudtuk mi sem, hogy ennyire tevékeny ellensége, mint ahogyan azt a nyomozati adatokiból ma már láthatjuk. Ment ezek az adatok mindeníkit meggyőzlek arról, hogy itt nemzetközi össze­fogásról van szó, az imperialisták ügynökei­nek vezetése alatt, akik minden erőforrást hajlandók mozgósítani arra, hogy a népi de­mokráciákat gyengítsék, de világpolitikai lag arra te, hogy egy új háború magvát elhintsék és előkészítsék. A külföldi visszhang világosan tükrözi vissza, hogy mennyire felhasználn/alk ezek az imperialista erők münden alkalmat arra, hogy részben saját közvéleményük előtt, részben a nemzétiközi közvélemény előtt minél nagyobb mértékben befeketítsék Magyarországot. Ez igen természetes törekvés;, hiszen nyilvánvaló, hogy ha különféle országok dolgozói ponto­san tudináik, hogy a mi országunk vagy, más országok életében milyen döntő és előnyös változásokat jelentett a szoclializuiuisj felé ha­ladó né/pi/ demokrácia megjelenése, akkor nyilvánvaló, hogy ők is erőteljesebb mérték­ben fordulnának saját uralkodó osztályaik el­len. S éppen ennek megakadályozásaira van szükség arra, _ hogy mindent, lactni itt nálunk vagy a Szovjetunióban törtémik, olyan meg­világításba állítsanak be az iitlető országok közvéleménye életit, ami elrettentse őket attól a társadalmi rendtől, amielyet mi a világnak ezen a részién építünk. Mindszenty alakját úgy igyekeznek beállí­tani, mint razz emberi szabadság egyik nagy bajnokának alakját, mfint a kereszténység mártírjának alakját, aki ellen zsarnoki ön­kény járt el /a szabadságjogok és a keresz­ténység legszentebb elveinek félrerúgásáva'i. Konstruáltak belőle egy alakot, olyan alakot, aki egyforma mérteikben állott szemben a ná­cikkal és (ai mostani rendszerrel. Megszólaitat­jáik mellette az összes rendelkezésre álló esz­közöket, a r Vatikánt, annak rádióját és lapjait, teikintet nélkül arra, hogy milyen cáfolatokat adnak ikji Magyarországon a Magyar Kurír­ban. Megszólailnak mellette annak a nagy nem­zetközi ösí?izefogásmak a szereplői, amely, a Mindiszeinty-ö'sSzeesküvés mögött meghúzódott; Spellrnan bíboros, Ottó és Horthy egyaránt. Csak azt nem lehet megállapítani, vájjon &• nyugati államok azt hiszik-e, hogy Magyar­ország közvéleménye előtt Mindszenty bűnte­lensége mellett széke az 'a, tény, ha Horthy Mind-izentyt, mint az emberi szabadság baj­nokát üdvözíti, akinek a törekvéseivel mindig egyetértett. Nyilvánvaló, hogy Magyarorszá­gon azok ia rétegek, amelyeik «iáját bőrükön érezték a Horthy-rend,sízer nyomását; a mun­kásság, a parasztság és az értelmiség 1 is, tel­jes mérteikben tisztában vannak azzal, hogy, azok a törekvések, amelyeik mellett Horthy ránt kardot, nem lebeitmek szabadságtörekvé­isek, mert hiszen neki meg- lett volna /az al­kalma, hogy Magyarországon 25 éven keresz­tül megvalósítsa azokat az eszméket, amelye­ket mások és a világ más terminológiával ne­vez szabadságinak, mint amilyen a Horthyé.

Next

/
Thumbnails
Contents