Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
919 Az országgyűlés 106. ülése 1949. kdkffl. éspedig Marosán György, Boglár József, Czéh József, Parraigi György és Szekeres János országgyűlési képviselőket. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Schiffer Pál előadó urat illeti a szó. SCHIFFER PÁL (d) előadó: T. Országgyűlés! Az 1949. évi költségvetés vitája a stabilizáció óta letárgyalt korábbi két költségvetési vitától hangban és tartaloimiban lényegesen különbözött. A felszólalók — elhanyagolható kivételéktől eltekintve — tárgyilagosain és építőén, szakértelemmel szóltak az egyes tárcák anyagához és kihangsúlyozandó, hogy a parlament túlnyomó többsége — éppen úgy, mint az orszáer dolgozóinak döntő többsége — bizalommal van rendszerünk, a népi demokrácia és annak kormányzata iránt. Természetesen bizalommal van kormiáinyzatuinfk által kidolgozott költségvetési program iránt is. Ez a költségvetés, amelynek végrehajtásához most kormányunk a felbiatalniázást kéri, formájában és tartalmában valóban eltérő a korábbi költségvetés éktől- Formájában miáír alkalmazkodik azokhoz a szempontokhoz, aimelvék tervgazdálkodásunk érdekében nemzetgazdaságunk szektorára érvényes. így költségrendjében áttekinthetőségével megközelíti azokat az elveket, amelyeket állami vállalataink alkalmaznak. Ennék a gazdasági, ügyviteli jellegű szátmrendnek az előnye többek között az is. hoigy könnyen ellenőrizhető a költségvetésbe beállított összegek célszerű felhasználása. A mi költségvetésünk nem leplez el címe^ ket, nem rejt el elködösített fogalmak mögé adófillérekből összegyűjtött milliókat. A mi költségvetésünk: 1 mindéin' egyeís fillérjével a dolgozó nép biztonságát, gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálja. Itt már rámutattam arra a változéstfai, amelv költségvetésünket tartalmilag lényegében különbözteti meg a, kapitalista rendszer költségvetésiéitől. Adataiban nem egyszerűen az álliamiapparátusi személyi és dologi kiadásait, hanem nemzetgazdaságunk fejlesztésének, alakításának költségvetését is tartalmazza. Nyolcvan esztendeiig gyakorlat volt Magyarországon, hogy a megajánlást a költségvetés bevételeire kérte 'a kormányzat a múltban- Ez jellemző is volt a múltbeli kormányzatokra, amelyek tudatos osztálypotlitikával az adóterheket p gyöngékre, a dolgozókra^ a fogyasztókra hárították, kímélve a nagybirtokosokat, a gyárosokat, a bankárokat Kényesen ügyelt a reakciós parlament arra, hogy a költségvetésben ezek a kizsákmányoló isizemoontok érvényesüljenek. Ennek érdekében folytatta vitáit és elhanyagolhatónlalk tekintette, hogy az így véres verejtékből összegyűjtött adómilliók mire fordíttatnak. Jól tudta, hogy azok a költségvetésbe beállított cím alatt, vagy attól függetlenül, de feltétlenül az úri osztály gazdasági érdekeit és az azokat kiszolgáló gerinctelen bürokrácia zsoldját fedezik. A népi dsemokráeia koirmányzata viszont snlyt helyez arra, hogy az adófillérekből összegyűjtött milliók felhasználását pontosan meghatározza és arra, bogy ezek az összegek ne akármilyen célt, hanem a termelést, nemzetgazdasiáigunk építését szolgáljákÚjszerű költségvetésünkben a bevételek évi immár hó 28-án, pénteken. 92o alakulása is. Mindjobban érvényesül és megvalósul az a z elv, hogy a terheket alz erősek viseljék. így egyenesadó címén az előző költségvetés 1145 millió forintjához képest 2485 millió forintot, tehát az 1947/48. év 21.8%-ával szemben 1949-re az adóbevételek 26.6%-át irányoztuk _ elő. Emelkedik ugyan a forgalmiadé bevétel is, de nem azért, mert a forgalmiadókulcsot emeltük, hanem kizárólag azért, mert <a behajtás egyszerűsítésével a folrgalmiadót is kevesebb kezelési költséggel, rögtön a termelést végző szektorra rójjuk M, és így elejét vesszük annak, hogy a forgalomba bekapcsolódó szőröisi kezek a fogyasztónak a forgalmiadó terheket felszámolják ugyan, de az állammal szemben ^eltagadjiálk, elsikkasszák. Ez az eimeflkedés ^ehat 'nem -a dolgozók, hanem megint csak a tőkések rovására történik. A forgalmiadé bevételek összegének magállapításánál 1949-ben magasabb forgalomra is «zániítunk, mint amekkora az előző esztendőben volt, mert tudjuk, hogy a fejlődlő életszínvonal eredményeként a fogyasztási javak forgalma is emelkedni fogVégül alaposan az erősek vállára raktuk a terheket akkor, amikor a kapitalistáik kezéből állami tulajdonba átvett vállalatok 1949. évre előirányzott nyereségét most már nem a tőkések luxusigénvei kielégítésére, az összeharáoslollt vagyon külföldre csOmpéstzésére használhatják fel hanem országunk gazdasági felépítésére fordítjuk azt. Ez az összeg nem elhanyagolható. Ez — az előirányzat szerint — 1050 millió forintot tesz kiItt kell ríálmutatnom és kihangsúl'yóznom el nem titkolható megelégelettséggel, hoígy ezek az eredmények, mégpedig reális eredmények, mind gazdasági, mind politikai fejlődésünket is 1 ierazolják. Visszalapozva első stabilizációs költségvetésünk áppropriációs, majd az 1947/48-as költségvetés megajánlás} vitájánlak anyaigára, meg kell állapítanom, hogy a tények az idők soriáin rongv módjára szaggatták szét az akkbri ellenzék kritikáját és' rágalmait. Bebizonyítottuk — éppen a tények erejével, amelyeknek csak egyik jelentkezése ez az egymilliárdnál is nagyobb nyereség —. hogv a szocialista viliágnézet, a marxi-lenini világnézet fölénye lehetővé teszi számunkra minden akadály leiküzdését. Bebizonyítottuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja ennek a világnézetnek birtokában biztosan és_ tévedhetetlenül irányítji a . kormányzatunk politikáját, és végül bebizonyosoctott, hogy a társadalmi fejlődés vezető ereje, iaz ipari munfcástság a dolgozó parasztsíággaíl szövetségbein öntudatosan, lelkesen és _ eredményesen valósította meg ezt la reális politikát, ha kell: alkotó munkával, ha kell: a reakció bármilyen jelentkezése elleni kíméletlen harccal. Ha visszagondolunk az előbb említett költségvetési vitaanyagriai, megállapíthatjuk, hogy azokat a hazugságokat, azokat a rágalmakat, felelőtlen demagóeriát csak a fasizmus tudatos 1 képviselői hangoztathatták, és habár ezek a hangok már nem is jelentkeznek oly mértéktelenül, ez nem jelenti azt. hogy n'incsemek ma is olyanok, akik úgy gondolkodnak, úgy tervezeretnek, ahogyan tervezgettek Nagy Ferencék, Sulyokék. Salátáét, Peyerék, Pfeifferék, s a többi fasiszta imperialista ügynökök. Költségvetésünk, amelyet kormányziatunik a t. Országgyűlés" elé terjesztett, reális. Amint
