Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-105
903 Az országgyűlés 105. ülése 1949. át fog alakulni egy olyan nagyméretű bévé- i teli többletté, amelyet &i miagyiar gazdasági élet teljes mértékben hasznosítani fog. T. Országgyűlés! Az elmúlt évben ,a pénz" ügyi tárca vitája során én három gondolatot vetettem fel. Az egyik az volt, hogy a pénzügyi kormány a költségvetési évet azonosítsa a niaptárd évvel; a másuk saz volt, hogy jelent" tékenyen ki kell terjeszteni a fázisadóreud" Slzert, a harmadik pedig, hogy & cukoradét le fcell szállítani, mert ezzel a fogyasztás emelkedik, s a bevételek vég-eredményben nem fog" nak csökkenni. Nagyon örülök, hogy ez a három gondolat megvalósult. (I)ENES István (f): Nagyon he lyes!) Távol áll tőlem, hogy a n nak a légynek a ^ szerepét, akarjam eljátszani, ame'ly Lafontaine meséjében szerepel. A nagy író leírjahogy egy batár, amelyen utasok ülnek, R ame" lyat hat ló húz, igyekszik fel a hegytetőire. A kocsisok dolgoznak, a lovak dolgoznak, az utasok kiszállnak és tolják a kocsit és közbein egy légy röpköd mindenki felett izgatottan és izgat, csipked mindenkit. Amikor azután felérnek a hegytetőre, azt mondja a légy: na, most pedig, lovacskáim. megállna" tunk, én felhoztalak benneteket ide a hegy" tetőre. — Mondom, ez távol áll tőlem. A siker azonban elszédíti az embert s ezért most megint bátor vagyok felvetni «gy gondolatot (Halljuk! a kisgazdapárton.) és pedig az életbiztosítások kérdését. Igaz, lojálisán be kell ismernem, hogy az éber Gazdasági Főtanács már ebben is megelőzött, mert éppen a mai gazdasági főtanácsi ülég elé került egy javaslat a z életbiztosításokra vonatkozólag. Igaz, hogy levettük a napirendről, de az előterjesztés már ott van és csupán a: hozzászólások beérkezését várják. Elvileg úgy látszik, hogy a dolog meg fog valósulni. Én két szempontból szeretném, ha a z életbiztosítások terén Tehetne valamit esinó''úi, nevezetesen, ha özeket fasz életbiztosításokat bizonyos kereteken belül valorizálni lehetne. Mindenekelőtt méltányosnak tartanám ezt azökkjal a kisfexiszfteiiciiaikfcal szemben, akik takarékosak voltak és elvesztették ezeket az összegeket, amelyeknek rendeltetése az volt. hogy ha a családfő meghal, vagy elér bizonyos öregkorit, egy kis oisisize^ áUjon rendelkezésére, neki. vagy családjának. Vau azonban egy ennél még- sokkal fontosabb szempont is, az, amely engem .mint pénzembert érdekel. Azt hiszem, az életbiztosítások valorizációja rendkívüli mértékben előmozdítaná 'a takarékosságot. Nyíltan meg kell mondanom, hogy minden nagy eredményünk ellenére is ezen a. téren még mindig nagyon elmaradottak vagyunk. A takarékbetétkönyvekre elhelyezett összegek, amelyek tulajdonképpen az igazi takarékbetéteket jelentik, az elmúlt évben is nagyon csekély mértékben emelkedett. A közönség azt látja, hogy az elmúlt években és évtizedekben minden megtakarított pénzét — lett légyen ®w hadikölosön, takarékbetét, vagy életbiztosítás — elvesztette. A takarékossági ösztönt usak úgy lehet megint felkelteni,az emberekben, ha a kormány megmutatja nekik, hogy minden nagy feladata és súlyos kiadásai mellett még arra is vám vaüiami pénze, hogy amennyire lehet, jóvátegye ezeket a károkat. Azt hisœem, î*a ez a terv megvalósul, ezzel a takarékosságai január hó 27-én, csütörtökön. ÔÔ4 nak 'lényeges, nagy ösztönzést tudunk adni és akkor nemcsak a költségvetésbe beiktatott kényszertakarékosságból, az adózás útján fogjuk tudni a beruházásokat teljesíteni, hanem a közönség, a dolgozók önkéntes megtakarításai révén is. A pénzügyi tá r ca költségvetésével kapcso* latban szeretnék néhány szói szólni az ország bankjegypolitikájáról és a devizális helyzetről. Hozzám, mint -a Nemzeti Bank elnökéhez, nagyon sokan jönnek jóhiszemű emberek, akik különböző aggodalmas "kérdéseket tesz" nek fel. Most csak a jóhiszeműekről beszélek, a rosszhisaeműeket majd a végén fogom megemlíteni. Például különösen a következő keit kérdéssel szoktam találkozni: »hogyan lehet az, hogy a múlt év második felében olyan nagy mértékben emelkedett a jegykibocsátási Ez váratlan, erről mi nem tudtunk semmit és nem is" értjük.« Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarországon az illetékes tényezők még ma i» deflációs és nem inflációs bankjegypolitikát folytatnak. Igen könnyű bebizonyítani először is azt, hogy a magyar bankjegyforgalom ma aJlaesanyaibb, mint a békében volt. Kezemben van a bank tanulmányi osztálya által készített összeállítás a magyar bankjegyforgalomról 1932-től egészen a mai napig. Vegyünk egy akármilyen számot, mondjuk 1935 június 30-át. Akkor a bankjegyforgalom 375 millió volt, az év végén, december 31-én pedig 417 millió. Minthogy ez pengőben értendő, az összegeket át kell számítanunk forintra. Minden statisztikai vizsgálódás és adat azt mutatja, hogy ha egy átlagos szorzószámot akaratok alkalmazni, körülbelül a hatos szorzószám az, amely megfelel a reális tényeknek és a vásárlóerőnek. Ha ezt a szorzószámot alkalmazóim, akkor már 1935 december 31-én 2500 millió fojrintnlak megfelelő bankjegyfogalommial állok atzembem. Ez, aaomban fokozatosan emelkedett, amint egy biaoinyoiSi kis prosperitás volt, bár ennek a prosperitásnak megvolt az. oka, elsősorban a hadikészülődésiben. Az utolsó békeév végénv 1938 december 31-én 863 millió pengő volt a bianfcjegyforgalom, ami forintra átszámítva körülbelül 5 málláárdniak felel meg. Ezzel szemben a bankjegyforgalom mosit, az ebniuLt év végén 2816 millió forint vOillt. Ez a válasz a kérdés egyik részem Ezzel azonban nem feleltem még arra, hogy viszont miért van emelkedés a imult év közepétől az év végéig. 1948 júniusi 30-áia a ibamkjegyforgaloim 2069 millió, most, az év végén pedig — mint mondottam — 2816 miUáó forint volt, jelenleg tehát majdnem 800 milliós többlettel állunk szemben. Ez azonban előrelátható és kiszámítható volt. Hogy mást ne mondjak, a múlt év első hónapjaiban több helyen jártam, mint képviselő, a Dunántúlon pártgyűléseken és hasonló alkalmakkor. Minden alkalotemial nyíltan megmondtam, hogy ha félig-meddig jó termésünk leste- akikor számolni kiéli azzal. hogy bankjegyforgalmunk emelkedni fog. Számokat még nem tudok mondani — mondottam —, mert nem tudom, milyeni lesz a ter* mjétsi eredménye, de számolnunk kell legalább 600—700 millió forintos emelkedéssel. Miután az elmúlt évben — hála Istennek — tényleg jó termésünk volt, de számításiba véve atflt is, I hogy a hároméves terv és annak beruházásai
