Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-105
887 Az országgyűlés Wo. ülése 1949. és ezzel az állami kezelésben lévő utak hossza elérte, vagy csaknem elérte a 10.000 kilométert. így ás marad még az országban körülbelül 20 000 kilométer törvényhatósági út. Az állami kezelésibe vétel természetesen együttjár az utak állapotának lényeges még;i a vitásával. Ha csak adminisztratív intézkedésről volna szó abb^n, hogy átvesszük az utakat és íruem az utak állapotának lényesres megjavításáról, akkor egycsapásra átvettük volna az összes törvényhatósági utakiat. Az u'tfak álPámi kezeilésbe vétele- a fenntartás és a gondoziás megjavításával mindenkinek. az egész országnak érdeke. Nos, ha az egész ország érdeke, reakciósainknak' — úgylátszik — nem ércekük ez, mert éppen az utak állami kezelésbe vételével kapcsolatban kezdett a reakció a vidéken számos helyen egészen hitvány és aljas aknamunkába, azt igyekezve elhitetni a dolgozó parasztság egyrészével, hogv az utak állaifcosítása vagyis a törvényhatósági utak állaimi kezelésbe vétele a.mnyi.t jelent, hogy a földek közötti dűlőutakat államosítják (Mos-' pás) és azt tanácsolták nekik ezek a hitvány elemek, hogy vágják kiafáta dülőutakon. Meg kell mondanom, horv voltak» akik bed öltek ennek a kulák-agitációnak (P. ÁBRAHÁM Dezső ff): Sajnos, sokan!) és most saját kárukon kénytelenek megtanulni, hogy nem szabad hall" gatniok a, kizsákmányolók és szekértolók szí" rénhaingjára. De ez az eset azt is mutatja, hogy nemcsak ott volt _ a hiba. Hiba. van abban is, bogy a demokratikus ^pártokbó 1 még hiányzik a keillő éberség és még ném reagálnak min dis? azonnal az ilven reakciós fellépésekre. Még minőig nem leplezzük le idejében fzeket a inesterkedéseket és nem ütünk vissza oVan érövei, hogv elvegyük a kedvüket attól, hogy mégeorvszer hasonló machinációkba kezdjenek. S ha felismertük a hibát, ki kell javítanunk, és azt hiszem, ki is fogjuk javítani. Üj "útépítésünk zöme az elmúlt évben is és ezidén is a bekötő utakra esik. _ A vitában már szó volf arról, hosrv közel #0 kilométer bekötő" utat építettünk 1948-ban és többsfeáz községet kapcsoltunk be az úthálózatba. Mindenesetre ez a régóta vajíudó kérdés elmozdult a boltpontról. 1949. évi programunk is igen jelentékeny ezen a téren. Fő közlekedési utaink közül_ a 6-os, a budapest—pécsi út teljes rekonstrukció" ját elkezdtük e? folytatni fogjuk ebben az évben, mert lehetetlenség, hogy Budapestet Pécs oseh az ország egyik legfontosabb ipari gócával csupán gyenge minőségű makadámút kap" esolja összie. Itt korszerű betonú tat építünk, annál is inkább, mert ennek a létesítendő főútnak a vonalába esik a megépítendő nagy koksz-vasipari kombinált mű is. Az utakkal szoros kapcsolatban áll gépkocsiközlekedésünk, amelyet jelentékeny mértékben újjászerveztünk az elmúlt évben. Létre' hoztuk az Állami Teher fuvar Nemzeti Vállalatot, s kialakítjuk az egységes Autóbusz Nemzeti 'Vállalatot, a távolsági közlekedésre. Gépkocsiállományunk fejlődésére továbbra is az jellemző, hogy r egészséges, amennyiben elsősorban tehergépkocsiállományunk fejlődik és osaik kisebb mértékben személygépkocsiállományunk. Ugyanakkor megindult az első háborút követő évek elhasznált, selejtes, rossz állapotú gépkocsijainak kicserélése megbízható kocsikra, Gépkocsiparkunk minősége az ország" évi január hó 27-én, csütörtökön. 888 ban általában nrost jobb» mint egy' évvel ezelőtt volt. Olyan országban, amelyet — mint Magyarországot — keresztükkasul szelnek a folyók, nem kitejelentőségű a hidak kérdése. Ezt mindannyian tapasztalatból tudjuk abból az időből, amikor fontos útvonalainkon nélkülözni voltunk kénytelenek a hidakat, amelyeket a német fasiszták és magyar cinkosaik felrobbantottak. A hidak tekintetében a helyzet mind Budapesten, mind a vidéken lényegesen megiavn't. Budapestnek, eltekintve a most már kétvágányú déli összekötő dunai vasúti hídtól, három állandó hídja lesz és ez év november 20-ára meg lesz a negyedik is, a Lánchíd. (Élénk taps a kor mánppártokon, a független demokratapárton és a radikális demokrata pártszövetségen.) A következő évben, 1950-ben. átadjuk a forgalomnak az ötödik dunai közúti hidat Budapesten: az Árpád "hi c'at, és utána következik a Boráros" téri híd. Itt akarom megnyugtatni Rubletzfcy képviselőtársamat, aki szorg-almazta a bajai híd újjáépítését, a budapesti hidak terhére vaery kárára is, hogy erre nincs szükségünk. Mi us-yanis a bajai híd újjáépítését a budapesti hidak újjáépítésével párhuzamosan illesztettük be programunkba, emiatt tehát nem kell elhalasztani a budapesti hidak építését. Hasonlóképp itt akarok egy mondatban válaszolni Hegyest képviselőtársamnak, aki szó" vétette azt, hogy egyes vidéki hidaknál hídpénzeket szednek. Meg kell_ mondanom, hogy ilyen eset igen kevés van. Ö két esetet említett és nem tudom, tudna-e említeni még egy harmadikat az országban. Mindenesietre vannak még ilyen eseitek. Meg kell mondanom, hogy^ amikor elkezd'ük a nagy budapesti hidak újjáépítését, akkor garmadával kaptunk javaslatokat, hogy a Margit-bÍGon. a Szabadság-bídon, a Kossuth' hí ion és nem tudom még milyen hidakon ve" zessük be a hídpénzt, ha nem is a gyalogosforgalom, de legalább a járműforgalom után. Mi természetesen az ilyen, bár igen sokszor teljesen jóindulatú és jóhiszemű, de végső fokon középkori ízű javaslatokat a leghatározottabban elutasítottuk. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol még hídpénzt szednek — bár vidéken ez nem olyan nagyon zavarja a forgalmat, de középkori íze van — ezt fokozatosan tényleg meg kell szüntetni. Ennek magyarázata az, hogy minden esetben olyan hídról van szó, amely nem állama pénzen épült; a közület valami félt kö'csönt " vett fel és ennek a kölesönnek tör lesztésóre használják a hídpénzekből befolyt összeget. De lehet majd találini olyan megoldást amely mellett ne>m kell fenntartani eàf a .i e " lenlegi kornak nem nagyon megfelelő intézményt. A hídépítések terén természetesen pro' gramunkat tovább folytatjuk; még ebben az évben átadjuk a forgalomnak, mondjuk, a nagy hidak közül a tokaji vasúti hidat és egy sereg mást. Túlságosan sok .időt venne igénybe felsorolni az öteszes hidakat amelyeket a z elmúlt évben a magyar hídépítők megépítettek, a Margit hídtól kezdve a déli összekötő hídon keresztül a szegedi Tisza-hídon át és így tovább, a.Rába-, a Körös-, a Zagyva- stb hidakig. De erre a felsorolásra nincs is szükség. Az ország tudja, hogy a m a gyar hídépítő mérnökök és munkások nem" nyugodtak 1947"es és
