Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-105
897 Az országgyűlés 105. ülése 1949, vidéki hidakon vámot szednek az átkelő kocsiktól, sőt itt-ott még a gyalog jár óktól r isi, mjnt például Tahitótfalun. Hogy egy. másik példát is említsek, a kunszentmártoni hídon előbb 1 forintot, a múlt év ót a pedig 3 forintot szednek a jármú vektől. Egy pillanatig sem -vomom kétségbe, hogy ennek megvan az elfogadható magyarázata és oka, de mégis; javasolnám az ilyen híd vámszedéseik fokozatos megszüntetését, mert néha a forgal'oim torlódását és ezáltal szóváltásokat okoz, nem. is beszélve arróL hogy igazságtalannak tartom, hogy a főváros hídjain, ahol nagy forgalom van, nem szedünk híd vámot, egyes községek lakossága pedig kénytelen hídváimot fizetni, aháiayszor e'sak átmegy a hídon. T. Országgyűlés! A dolgozó parasztság, de különösen .a földhözjuttatottak szempontjából szintén nagyjelentőségű a volt nagybirtokok tartozékát képező gazdasági kisvasutak állami tulajc'ionba vétele. Nagy mulasztásokat r hoz helyre ez az intézkedés. A földosztás lázában ugyanis a földigénylő bizottságok nem spk jelentőséget tulajdonítva a gazdasági kis~ vasútnak, a legtöbb helyen sajnos*, elhanyagolták és nem törődtek ezekkel a vasutakkal. Akkor még mindenki csak az egyéni gazdálkodásra gondolt és így a legtöbb helyen gazdátlanná váltak a kisvasutak. Természetesen az történt, ama a gazdátlan jósaággal, anyaggal történni szokott: pusztult. Magam is láttam több volt nagybirtok területén, hogy a kis?vasutakat teljesen felnőtte a * gaz, annyira, hogy nein is látszottak a vasút tartozékai, - az úgynevezett gördülőanyag- pedig _ szerteszét dobálva, a mindent megemésztő időnek és enyészetnek átengedve. így aztán azok faréiszeit a rothadás, vasanyagát pedig a rozsc'a vette birtokába, Pedig ezeket a gazdasági kistvasutakat még az egyéni gazdálkodás fenntartása esetén is jóakarattal és egyetértéssel nagyon jól lehetett volna már eddig is használni. Ezt éppen az elmúlt év mutatta meg a legjobban, amikor a gyenge igaerővel rendelkező újgazdák, hosszú hetekig, sőt hónapokig kínlódtak cukorrépájuk beszállításával. Nagyon sok ember éppen emiatt késett el az ősfzi vetéssel. Mennyi fuvar- és időmegtakarítást jelentett volna, ha az üzemképes gazdasági vasutak mellett termeltek volna cukorrépát és a vasutat közösen használták volna. De különösen nagy jelentősége van a gaz" dasági kisvaSutaknak akkor* ha szövetkezeti termelésire, a föld társas megművelésére, tablais gazdálkodásra akarunk áttérni- E zért a gazdasági vasutak állami tulajdonbavételét és közlekedésügyi minisztérium kezelésében való üzemben tartását örömmel fogadjuk, mert ez nagymértékben megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját és főiéig az ipari növények idejében- való beszállítását segíti elő és biztosítja, T. Országgyűlés! Ha mindezeket összefoglalva végigtekintünk közlekedésügyi minisztériumunk e.ddig elvégzett munkáján, a csodálatos gyorsasággal felépített hidakon, a teljesen rendbehozott vasutainkon, a békebeli pontossággal és biztomság*gal közlekecY) vonatainkon, a háború által szintén nagyon megrongált» de már nagymértékben helyreállított közútjainkon, hal figyeembe vesszük.a pento* sabban és * megbízhatóbban működő postát, akkor megállapíthatjuk, hogy a, közlekedéstügyi minisztérium mindent megúiett az újjáévi január hó 27-én, csütörtökön, 880 építés érdekében» és az egész ország elismerését kiérdemelte. Sőt több yonalon már nem^ csak újjáépít, hanem új gondolatokkal, új tervekkel olyasimlt alikot, ami eddig nem volt, tehát újat épít. Ennek az egyetlen minisztériumnak munkája elég minden reakciós- rágalom megcáfo" lására. Többet épített néhány esztendő alatt egy háború által tönkretett, kifosztott szegény ország lehetőségei mellett is, mint a Horthyellenforradalom negyedszázad alatt. Ennék az egyetlen minisztériumnak elvégzett munkájából yilago&an látszik a fiatal magyar köztársaság élniakarása és építő alkotóereje. Minthogy Gerő Ernő miniszter úr és az ál- " tála vezetett minisztérium eddigi működésével teljes elismerésünket és bizalmunkat kiér de" nielte» költségvetéséből pedig a jövőt illetően is teljes bizalommal megállapíthatjuk, hogy országunk és népünk javáért nagy alkotá" siokra képes, a) költségvetést magam és pártom nevében elfogadóim. (Taps « kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következük a feliratkozott szónok közül? EARKAS GYÖRGY jegyző: Belényesi Zsigmond! f BELÉNYESI ZSIGMOND (p): T. Országgyűlés! f A közlekedésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban szükségét érzem annak, hogy visszagondoljak arra a ^ négy évre, amelynek eredményét látjuk. Látjuk azt a nagy előrehaladást» amelyet a közlekedésügyi minisztérium ebben a romokban heverő országban majdnem a semmiből, a miinkásság-parasztság^ és a népi demo" kráciával együttérző értelmiség munkájával elért. A magyar munkásság megmutatta, hogy benne élniakaras van ési ebben az országban nines szükség Marshall úr dollárjaira, és* a levitézlett kapitalista rend urai hiába próbálkoztak minden módon szabotálni és akadá" lyozni az újjáépítést' niem tudták megakadályozni azt a, nagy előrehaladást, amelyet a közlekedésügyi miniszter úr feladatul kitű" zött ennek az országnak felemelésére. T. Országgyűlés! Nem akarok most kitérni az elmúlt eseményekre, az elért nagy eredmények részletezésére, hiszen az 1947— 48-ás költségvetésben már kitértünk azokra. Osiak azokról az alkotásokról szeretnék beszélni, amelyek 1948-ban kiemelkec'iők voltak, mint például a Margit-híd, amelynek építése a régi kapitalista világban 8—10 évet vett igénybe, és má, a felszabadulás negyedik évéiben már teljes büszkeségével pompázik a demokrácia dicsőségére. Nézzünk csak végig a Tiszán, a Sión, a Rábán, a Berettyón, ., a . Körösükön, hány híd hirdeti a magyar élmiakarást, nem is beszélve arról a 250 kisebb hídról, amely mind a közlekedésügyi minisztérium nagy munkájának eredménye. Vagy átt van a, vasút. Volt-e az országnak olyan embere, aki merte volna hinni, hogy a felszabadulás' negyedik évében, .24 óra alatt az ország bármely részéről még lehessen járni Budapestet? T. Országgyűlés ! Tavalyi költségvetési beszédemben kértem a közlekedésügyi miniszter uriat* a bekötőutak rendbehozására, ott,- ahol nindsi, újak építésiére. Ezt most is szóvá akartam tenni, de látom, hogy 1948-ban milyen' nagyarányú előrehaladás volt. Az elmúlt év-
