Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
ŐÖ1 As országgyü'és .104. ülése 1949 tosan kell szembehelyezkednünk az új perjogi tötfvény megalkotásánál. Az .a perjogi cenzúra, amelyet reánk erőszakoltak, amelyet nálunk megvalósítani nem tudunk, az , a szóbeliség, amely tulajdonképpen nem inémet eredetű, hanem amelyet mi német tölcséren keresztül kaptunk, nálunk igazán megvalósulni sohasem tudott, és aki ezt a pe*~ cezurás, a «teoíbeílji eljárást szem előtt tartó perrendet kívánta Magyarországon a. valós-ágba átültetni, annak meg kellett győződnie, arról, hogy az élet erősebb s a perek ma is azírásbeliség, a bizonyítékadagolás elve alapján folynak, mégpedig annál a közérthető körül"' menynél fogva, hogy nálunk nincs egyfelől az a kialakult, kodifikált magánjogi és egyéb jogi rendszer, amely Németországban van, másfelől ha volna, is, akkor is aa a beteges tör vén y tiszt-let, a törvény betűjén csüggő betűrágás nálunk; ismeretlen volt s remélem, 13 meretlen 1 is fog maradni. Ha ezeket a körülményeiket vesszük figyelembe, azt hiszem, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a gyökere* sien megformálandó perrendniek igen kevés rokonságot szabad majd mutatnia azzal a perrenddel, amely éppen a reform tárgya kell hogy legyen. A perjogi reform nem olyan joganyagra vonatkozik, .amelynél a közérdek azt kívánná» hogy .meglepetésszerűen kerüljön napirendre, hogy meglepetésszerűen lépjen életbe. Szíve" sen koncedálom, hogy vannak olyan jog anyagok is, ahol szükség van a meglepetésre, szükség van pedig a kö'zércjek, sőt ,az érintettek szempontjából is. Ez a joganyag azonban nem tartozván abba a körbe, nagyon kívánatosnak vélném, ha már az előmunkálatokat is közlőinek a nyilvánossággal, oly időpontban, amikor még valójában in statu na s candi vannak, amikor semmi különleges presztízs" vagy egyéb érdek nem gátolhatja beható megvitatásukat, amikor a több szem többet lát elve érvényes ülhet. Én rendkívül nagyratartom az igazság" ügyminisztérium kodifikáíeiós osztályát; ragyogó nevek, ragyogó tehetségek, de nem tartanám hibának ennek ellenére sem, ha a min" denmapi jogi taposómalmok egyszerű munkásai is megszólalhatnának és azok a tapaszta" latok, amelyeknek egy része talián el sem juthat a. minisztériumba, vagy ha eljut, talán nem abban a formában és nem azzal a lényeggel jut el, ahogyan kívánatos volna, szintén eljutnának oda, fesztelen formában, egy álta lánois és a kezdettől fogva lehetséges megvita" tás keretében. Örömmel üdvözlöm azt a jogorvoslati lehetőséget, amelyet az igazságügyi kormányzat a leghamarabb megvalósítandó munkaügyi bíráskodási reform kapcsán említ a költségvetés indokolásában, tudniillik, hogy az egy fokú jogorvoslat ellenére a jogkérdésben még további perorvoslatnak lehessen helyiéi, amennyiben valamely ^közszerv magáévá teszi a perorvoslat szükségességét. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak és ezen a körön túl is kiterjesztendőnek, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy valahányszor olyan bíróságok, amelyek nem szokták meg azt, hogy végső fórumként ítélkezzenek, valamely ügyben a körülményeknél fogva — például most az értékhatárnál fogva — a végső fórum jellegét öltik magúikra: emiberi ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi január hó 26-án, szerdán. 80a gyengeségből, egy pszichikai igazságnál fogva valamelyest könnyedebben keaelik a problémát. Ez a könnyedség elmúlnék akkor, ha egy ilyen szelektív orvoslat lehetősége az egész vonalon fennmaradván, ennek a másodfokú — egyébként nem végső fokon dönteni szokott — bíróságnak tudatában tükröződnék .annak lehetőségei, hogy akadhat egy közszerv, amely magáévá teszi a bíróság ítéletében esetleg jogsérelmet szenvedett jogi érdeket, és annak lollenére, hogy elvben csak egyfokú jiogorvos" lat engedélyeztetik, kivételesen mégis éppen az elbírálás alatt lévő ügyet viszi fel a lehető legmagasabb fórumhoz. Időim erősen lejárván, röviden befejezem szavaimat. A szakemberekről kívánok még egészen röviden, csupán érintőben szólni. Számos részről, a népi demokrácia legilletékesebb képviselői részéiről megnyilvánuló felfogás tükröződik azokban a cikkekben, amelyeket mind többször van alkalmunk olvasni* amelyek a szakférfiak megbecsülését és fel" használást célozzák s az erről való felfogást a nép legszélesebb rétegeiben tudatosítaná kívánják. Az igazságügyi tárca kapcsán e tekintetben valóban nem lehet panaszkodni. A Fiziaikférfiiakat jazz igazságügyi tárca a legnagyobb gazdaságossággal használja fel s ter rnészetesen ugyanakkor megbec sülte tésükről is gondoskodik. Én nem hiszem azt, amit egyik .képviselőtársaim mondott, hogy valamelyik bíró tekintélyét ronthatná az, hogy szűkös anyagi körülmények között él. A bíró tekintéilyét csak önmaga vagy bírótársainak zöme ronthatná le^ azzal, hogy ha magatartásukkal azt mutatnák, hogy nem tudnak közelebb jutni ahhoz a tekintélyfogalomhoz, amelyeket az új^ állami, társadalmi és gazdasági rend alakított ki, vagyis nem, tudnak közeledni azokhoz az ideálokhoz, amelyek a népi demokráciának ideál" jai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene ezeknek a kitűnő férfiaknak anyagi ellátottságát emelni. S amikor a büdzsét nézem és azt látom, hogy körülbelül konstans 'Személyzeti állomány mellett alig 30%-kal emelkedett a tárca volunienje az elmúlt évről erre az évre, (lá.30-) azt kell mondanom, hogy ezen a téren — a büdzsé egyéb ágazatainak igen nagymérvű emelésére vetvén tekintetünket — sokat lehetne és sokat is kellene még tenni. Bíráskodásunknak talán legfelötlőbb hibája az. hogy még mindig rendkívül vontatott» Meg kell mondanom, hogy eínínek nem holmi bürokrácia az oka. Ebben a reszortban lehet a legikevésbbé bürokráciáról pan sekodni. Az ügyek elhúzódáeánaik legfőbb okozója a säe-mélyzethiány. Ha azt látom, hogy az ügyek a leírási szakban .akadnak el hosszú hetekre éspedig mindannyiszor, valahányszor a leírási szakhoz kerülnek és ugyanakkor megnézem 'a költségvetésit, a kezelési szakban működő személyek számát kimutató adatokat és ott azt tapasztalom, hogy a létszám a z elmúlt évről erre az évre nem változott, viszont két évvel ezelőttről &' múlt évre csökkent ugyanakkor, amikor 3« ügyforg a loni a két évvel ezelőttivel szemben is, de a multévivel tízemben is igen Lényegesen emelkedett, akkor azt a komoly kérelmet kell az igazságügyi kormányzathoz intéznem, hogy a kezelési és leíró személyzetet méltóztassék oly mérvben megszaporítani, — valójában nem lehet szó itt lényeges összegről 51
