Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-104

7§T Az országgyűlés 104. ülése 1949. volt, összesen tehát 9392 ügyben vállalt a budapesti ügyvédség ingyenes munkát, aani* becsülettel el is végzett. (Közbeszólás a dolgw zók pártján'. Hát erről beszélhetünk!) Az igaziságügyminisiter úr bizonyára egyetért velem abban, hogy a közvédők ré> szóra folyósított, egész napot igénybevevő, több ügyet letárgyaló munkájukért folyósított napi 12 forintot neon tekinti honoráriumnak. A kirendelt védő és pártfogó ügyvéd pedig egyetlen fillért eem kap. Az ügyvédi rokkantsági és özvegyi nyugdíj, amely havi 120 forint, olyan csekély» hogy abból megélni nem lehet. Régebben éppen az ügyvédek által a köz javára végzett ingyenes munkák honorálásaként az 1914 :LLL te. évi 500.000 koronát juttatott a nyugdíjalapnak. Ezt a törvényt az 1934:XXIH. te. hatályon kívül helyezte és ma az a helyzet, hogy mind" össze 30.000 forint irányoztatott elő a nyugdíjalap céljaira, ami bizony a nyugdájíiiüitézet dotálása szempontjából, vagy az ingyenes jofir védelem honorálásaként számba sem. vehető ösiszelg. Kérem az igazságügyminiszter urat, legyen segítségére a magyar ügyvédségnek nagyon szomorú és siralmas helyzetében, A „költségvetést magam ós pártom nevében elfogadom. (Taps a független magymr demokrata párton-) ELNÖK; Az ülést felfüggesztem. Szünet 13.10. (Szünet után. - Elnök: MIHÁLYFI ERNŐ.) ELNÖK: T. Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Halász Aiadár! HALÁSZ ALADÁR (r): T. Országgyűlés! Az előttem szólott Alvinczy képviselőtársam megható szavakkal ecsetelte a szabadságvesztés-büntetésüket töltők hozzátartozóinak, csecsemőinek, eltartatlan szüleinek szomorú helyzetét. Ember vagyok ón is, nem izárkózom el tehát ennek a helyzetnek értékelésiétől. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a beállításnak ez a módja: kiragadni valamit társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéséből és a maga elkülönítettságében szemléim, sohaeem vezethet kielégítő eredményre. Amennyire nem jkielégítő az az eredmény, amelyre Alvinczy képviselőtársam jutott, ugyanannyira nem voma kielégítő az az eredmény sem* amelyre én jutnék, ha ama régi francia parlamenti közbeszólás mintájára azt mondanám, hogy: ám akkor kezdjék el az igen tisztelt bűnöző urak ennek a rendkívül szomorú helyzetnek az értékelését, figyelembevételét, még mielőtt a bűncselekményt elkövetnék. Az összefüggéseket kellően értékelő meglátás abban volna vázolható, hogy annakaki a társadalom összessége ellen vétkezik, elháríthatatlanul számolnia kell oly következésekkel, amelyekkel a társadalom összessége öt sújtani fogja, s e következések között szerepel az is. hogy munkaerejét az a társadalom fogja igénybe venni, amely ugyanakkor — és ez áll a mi társadalmunkra — kiépíti a maga szociális gondoskodását olyan irányban is, hogv ezáltal az pnhibájukon kívül nyomorban maradtak családja, hozzátartozói ne szenvedjenek a családfő bűnözése folytán. évi január hó 26-án, szerdán. 798 Nem tudok osztozni abban a kritikai beállítás bam. sem, amelyben a megbocsátást szerepeltette igen t. előttem szólott képviselőtársam. A megbocsátás valóban az erő jele, de nem mindig. Sokszor tévedés, önmagáit súllyosan megbosszuló tévedés i

s lebet, mint ahogy ezt 1948 és 1949 történetében tanulhattuk- Az a körülmény, hogy azi akkori kormányzat még a hazaárulókkal szemben sem mert eljárninem a forradalmi eszmék iránti megértés fokozódását vonta maga után, hanem felülkerekedését annak a harmadikutas békepártnak, amely megalakulása első pillanatától fogva nem dolgozott máson, mint a nemzeti forradalom, a nemzet szabadságharcának elbukta" tásán s amely ezt a szomorú működését annál sikeresebben folytatta, minél elnézőbb, megbocsátóbb és szemethúnyóbb volt vele szemben a kormányzat. Amennyire helyeslem az erőből fakadó megbocsátást, annyira helytelennek vélném, ha ez az önvédelem jogának feladását jelentené, ha ez egyúttal azt is jelen

r tené. bogy azokat a politikai bűnözőket, azokat az összeesküvőket, akik m<a> amikor a népi demokrácia jelentős eredményei már láthatók, s amikor már nyilvánvaló, hogy valóban széles tömegek felemelésére irányuló sikeres útról van szó, még mindig azon igye" kéznek, hogy külföldi ellenségeinkkel összeadván magukat, guruló dollárok és egyéb valuták erejével döntsék meg azt, ami mindannyiunknak féltveőrzött kincse. Ha rajtam állana, politikai ügyek felett ítélkező bíróságok épüleítére Petőfíinek a respublikáról szóló verséből vennék idézetet, azt a részt, amely így szól: »Kit meg nem térít szép, szelíd szemed, hol a szeretet oltárlánigja csillog, majd megtéríti azt szilaj kezed, melyben halálos vésznek kardja villog«. Erőre, az erő megmutatására és érvényesítésére van szükség mindazokkal eizembem akik állliaoni és társadalmi s ezzel szorosan összenőtt új gazdasági rendünk ellen támadnak. Aki ezit a szilaj kezet lefogni kívánja, az nem a megbocsátás emberi erényét hirdeti, hanem sokszor talán akaratlanul is, de azoknak segítőtársául szegődik, akik megdönteni akarnak mindent, amit értéknek, baliadáetnák, eredménynek és célnak tekintünk. Van még egy pont, ahol előttem szólott igen t. képviiseiőtársiaim felfogásában nem tudok osztozni. Ez: a kényszeráthelyezések és végelbánások kérdése, amelyet a törvényhozás az elmúlt évben a bírósági és ügyészségi Sze" személyekkel szemben alkalmazott és utóbb más hasonkörüekre is kiterjesztett. Én már e javaslat tárgyalása során kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy ezt az eszközt olyan mérséklettel fogják alkalmazni, hogy valójában maga az alkalmazás tehetősége lesz az, ami jobb belátásira fogja birni a tévelygőket. Azóta huzamos idő telt el. Figyelemmel kísértük ezeket azi úgynevezett kényszeráthelyezéseket és végelbánásokat s elmondhatjuk, hogy — különösen az utóbbi vonatkozásban — nagy jelentőségűeknek mutatkoztak ezek a nagy mérséklettel és igazságérzettel végrehajtót^ rendszabályok. Valóban az a nagyértékű kar, amelyet mindenkor tiszteltünk a bíróságban, megtalálta a helyes utat és eze

n a helyes úton haladj Nagyobb okulás, nagyobb tanulság volt az önérdekre való ez ta komoly appejláliá®, mint sok minden miájs tanfolyam. Ea tatt®. lehetővé»