Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
791 Az országgyűlés 104. ülése 1949. ig , a ténykérdésbén, de legalább a jogkérdésben ©s a 'büntetés mértékének megállapításában' észrevételeit megtenni. Talán nem járok messze a z igazságügy m r niszter úr elvi álláspontjától, amikor a. z előkészület alatt álló bűnvádi perrendtartás novellájával kapcsolatban feívom fel a figyelmét ennek a kérdésnek mielőbbi megoldására,. A készülő perreadtatrtáeíi novella szerint a kisebbsúlyú cselekményeik egy szakbíróból és két ülnökből álló kintanlálesak ele, míg a súlyosabb természetű bűncselekmények két szakbíróból ós három ülnökből álló úgynevezett nagytanácsok elé tartoznak majd. ítéletük ellen egyfokú fellebbezésnek lesz helye, mégpedig akként» hogy a kistainjáasi ítéletét az, ítélőtábla kebelében alakított, három -szakbíróból ós két ülnökből íáEó nagytanáé® bírálja felül, a nagytatóács íteletét pedig enyhébb cselekményeknél az ítélőtábla, súlyosabb cselekményeknél pedig a kúria kebelében szervezett hasonló összeállítáisú tanács vizsgálja felül. A [Daums elem tehát bevonni nemcsak az elsőfokú, haihiem a fefeőfokú bíráskodásba is. Ennek megvalósítása ©setén semmi érteiméi nem (Látom a« uzsorabírósági külöíntamácsok további fenntartásának, mert csak széttagolná a büntető igazságszolgáltatás megvalósítandó egységes szervezetét, ami pedig kétségtelenül kívánatos vo/ka. Ha a laikus elem a készülő bűnvádi perrendtartás novelMjával bevonul a büntető igazság-szolgáltatás egész területére» nincs értelme még egy külön laikus bíróságot fenntartani. Mindaddig azonban, amíg a bűnvádi perrendtartás novellája, a miegvaJIlóisulás stádiumába jut, szükségesnek tartanám az uzsorabírósági küföntanácsokba az elnökön kívül még egy szakbíró előadó kiküldését. Szükséges volna ez azért, mert egyrészt biztosítaná a tanács elé kerülő ügyek szakszerű előadását, másrészt mentesítené a különtanáos a m úgyis rendkívül elfoglalt és igénybevett elnökét ' az ítéletszerkesztéai munkák alőH amelyek igen sokszor annyira figényibevetezik a.z ideiét, hogy a másnap elé kerülő ügyekkel képtelen a zz al az odaadással éfsi figyelemmel foglalkozni, ami oediig nélkülözhetetlen a nagyobb jelentőségű ügyek tárgyalására való felkészülésnél. T. Országgyűlés! A költségvetés indokofllásáiból megállapíthatóan a letartóztatása intézetek rablétszámai átlagban meghaladja a 13.000 főt. Ez a szám az 1938. évi rablétszámnak közel kétszerese. Nem áll rendelkezésemre statisztika» amelyből megálapíthatniám, hogy a büntetésük végrehajtása alatt állóik százalékokban kifejezve milyen bűncselekmények miatt ítéltettek el éö onelyik kategóriához tartoznak.. Valószínűnek kéli tartanom, hogy a raíblétszáminak f az 1938-as évihez, viszonyítva közel kétszeresére történt emelkedésié részben a háborúval, részben a felszabadulást követő időkkel, neszben a gazdasági élet átalakulásával vain kapcsolatban. Remélem és hiszem, hogy a gazdasági vfezonyok egyre h)agyobb ütemű javulásával, munkaalkalmak minél sürgősebb megteremtésével egyre növekvő mértékben csökkenni fog a iletartóz'tíatási intézetek r'Wétsraáma is. Ha az igazságügyi kormányzat folytatja azt a nagylelkű és megbocsátó szellemű politikáját, amelyről az előbb már szóltam, ez nagy mértékben hozzá fog járulni a rabíétezám normalizálásához. Nem kell .attól évi január hó 26-án, szerdán. 792 tarfeii. t. Országgyűlés, hogy ez a megbocsátó' szellem a bírói tekintély vagy a bírói ítélet komolyságának rovására lenne. Inkább javító és megnyerő tendenciát kell ennek tulajdonítani, mert a megbotlott, elesett emberek éis családtagjaik érzik, hogy törőrmek velük, hegy ítélet utáni életüket is figyelemmel, jóíafcaratű figyelemmel kísérik. A letartóztatottak munkiáltatásla kérdéséiben valóban nagyjelentőségű a 7.700/1948. (slaámú rendelet, amely az igazságügyminisztériumban »Igazságügyminisztériuni 1 Gazdasági Igazgató" sága« elnevezéssel külön szervet létesített. Ez az igazgatóság, mint laz igazságnigyminiisztérium börtönügyi osztályának része, az országos büntetőintézetekben lévő ipari és gazdasági üzelmek főfelügyeletén és irányitáisáu kívül az ipari központoík és ipari igazgatóságok tefnnivalóit is ellátja s gomdolsfcodik tat letartóztatott tak és fiatalkorúak ipari és gazdasági kiképzéséről, valamint az e téren szükséges képesítések megszerzésének lehetőségéről. Nagyon helyesen a íszaíbadságveszté^bunitetések végrehajtását a munka erkölcsének jegyében szándékozik átszervezni. A munkáltatás helyes megszervezése e téren a legelsőbb írefndű feladat. Ilyen módon és igön helyesen a rabok munkája az -orsteáíg termelési tervébe is bekapcsolható. Ennek hatása és eredménye nemcsak a, büntetés végrehajtása alatt mutatkozik, hanem a szabadulás után is az életben történő elhelyezkedést lehetővé teszi. Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonbavételéről szóló 1948: XXV. te- hatálya az országos; bünltetőintézetekben működő rabmunkavállalatok közül négy vállalatra terjedt ki: a budapesti büntetőintézetben a Kőbányai Haj3 ítottbú tor gyár Részvénytársaságria, a váci büntetőintézetben a Camilla Műanyagprésüzemre és a Gr'embipar korlátolt felelősségű társaságra, Sopronban pedig a sopronkőhidai Szövőgyár Részvény társaságra,. Nem tudom, hogy e vállalatokon kívül rmás; büntetőintézetekben vannak e még akár államosított, akár inerm államosított rabmunkáltató vállalatok, tudom azonban azt, hogy Vácott országos viszonylatban is versenyképes' cipészipar létezik. Hartán mintabirtok ós iá ceglédi fiatalkorúak fogházáról a közelmúltban egy előkelő francia lap a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg. A büntetőintézetekbelm rendelkezésre álló munkáltatási lehetőslég azonban a 13000-es rablétszámhoz visteoinyítva még mindig nem elegendő, a munkatermek szintén elégtelenek és nem korszerűek. (1300.) A rabok foglalkoztatásai, kellő munkáJval való ellátásai, ipari kiképzése nagymértékben .megvalósítaná a büntetés javító hatását és, jellegét, büntetésük kitöltése után megkönnyítené a szabad életben való elhelyezkedési lehetőségüket és má!r fogságuk ideje alatt bekapcsolná őket abba , a niagy nemzeti közös termelő munkába, amelyet szabadulásuk után csak folytatniok kell. Az igazságú gyminiiszter úr e táírca költségvetésének indokolásában világosan mutat rá arra, hogy ehhez a kérdéshez szóróiban fcapcsolócftk a szabadságvesztésbüntetés ideje alatt felmerült tartási költségek megtérítésének kérdése is- Az eddigi ísizabályok ugyanis > a rabmunkásiok részére letartóztatásuk ideje alatt elvégzett munkájukéirt említésire sem méltó, jelentéktelen, szinte nevetséges összegű munka-
