Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
im Äz országgyűlés 104. ülése 1949. libeinalizimnismak, a háborús bűnösökkel, a nép ellenségeivel -szemben ' helytelenül alkalmazott tárgyilagoss ágnak minősítettünk. (Közbeszólás a dolgozók vártján: Joggal!) Érdemes megnézni a népbírósági ítéletek megoszlását is- Egy éven aluli Szabadságvesztésre ítéltek a népbíróságoik 8.236 személyt. vagyis a 21-537 személynek 38.7 százalékát, megint jóval több, mint egyharmadát. A z elítéltek egyharmadát tehát egy éven aluli fogházbüntetésre ítélték népbíró ságaink, 1—5 évig terjedő szabadságvesztésre 7110 személyt, az összes elítéltek 33 százalékát. Életfogytiglani büntetést összesen 216 személy, vagyis, az összes elítéütek; 1 százaléka kapott. A népbíróságoik a felszabadulás óta» vezető háborús és népei-lenes bűnösök ellen összesen 363 esetben hoztak halálos ítéletet, a, halálos ítéletek közül azonban az ítéletet összesen, csak 160 esetben hajtották végre. > Ha, »eszünkbe jut, hogy a háborús- bűnösök, nyilasok, az egész Horthy-rendszer milyen hallatlan katasztrófát zúdított az, országra,, hogy hány ember életébe került bűnös, szovjetunióellenes háborújuk, milyen szörnyű azenvedésekiet okoztak népünknek, milyen rombolásokat okoztak ési hogy a magyar fasiszták, a miagyar. reakciósok különböző csoportjai a felszabaduMis utáni is folytatták népellenes 1 aknamunkájukat, bátran állíthatjuk, hogy a népbíróságok ítéletei messzemenő türelmet tanúsítottak és» ítéleteikben nem fedezhető fel a bosszú szelleme. T. Országgyűlés ! Emlékezzünk csak arra, hogyan nézett ki Horthy ellenforadalmának hadjárata, a fehér terror. Féktelen és tényleg bosszúhadjárat volt. Horthy ék nem isfaiertek kegyelmet, pedig szabadságharcosokról, a nép jogainak és érdekeinek képviselőiről volt szó, nem háborús bűnösökről, nem tönieggyilkosokról nem olyanokról, akiknek bűne miatt angol és> amerikai anyák is siratják háborúbain elpusztult fiaikat. Emlék-efzizünk Horthy gyilkosság-sorozataira. Erre nem emlékeznek most a bennünket, jogalkotásunkat, igazságügyvitelünket rágalmazó imperialisták. Kellemetlen lenne számukra nnoist erre emlékezni, hiszen Horthyval az élükön ezeket barátaikká, háborúra uszító cinkostársaikká tették. Mutassuk meg a népi demokrácia jogrendjét rágalmazóknak, a vörös terrort kiabálóknak nénány allatot. A Népbíróságok Országos Tanácsa érdemi döntést tartalmazó határozattal eddig 6694 ügyet fejezett be. Ebből 3078 esetben, az eseteknek tehát majdnem 50 százalékában az alsófokú bíróság ítéletét enyhébb büntetésre változtatta át. Van tehát fellebbviteli fórum, biztosítva van tehát a védelem teljes szabadsága. T. Országgyűlés ! De adjunk számot ez alkalommal az igazolási eljárások eredményeire J is. A hazai és külföldi reakció az igazolátsi eljárásokról is telekürtölte a világot azzal, hogy *a magyar demokrácia j'ogtalanul fosztotta meg állásától a tisztviselők, a köza'lkailim a zottaik. az ügyvédek, a tanárok százezreit. A felszabadulást követően megjelent jogszabályok kötelezővé tették az értelmiségi foglalkozású személyek, ,a köz- és» magánalkalmazottak, katonatisztek, csendőrök, orvosok, mérnökök, újságírók stb-, hatósági jogosítvánnyal rendelkezők, főiskolai hallgatók igazolás alá vonását. Ennek az volt a célja, nyerjen megállapítást, vájjon nevezettek magatartása sértette-e a magyar évi január hó 26-án, szerdán. 762 nép érdekeit vagy sem. A felszabadulástól kezdve az igazoló bizottságok eljárás alá vontak összesen megközelítően félmillió személyt. Ezefls közül csak 17.000 szetmélyt sújtottak joghátránnyal, azaz az igazolási eljárás alá vontaknak összesen 3.4 százalékát. Súlyost jog-hátrányt, tehát állásvesztést, iparJogoMtványtól való megfosztást, ügyvédi vagy más gyakorlattól való eltiltást összesen 5300 igazolás alá vonttal szemben szabtak ki, tehát az összes igazolási eljárás alá vontak 1 százalékaival szemben. Igen t. Országgyűlés! íme, ©a az igazolási eljárások végső erec'iménye. Ebből kitűnik, hogy az igazolási eljárás következményeképpen ö-szszesen 5300 személy az, aki múltbeli magatartáisa miatt megérdemelten súlyos joghátrányt szenvedett. Vájjon ezek a számok nem igazolják-e, hogy az igazolási eljárások során sem vezette népünket bosszú, ellenkezőleg aiem messzemenően, talán túlzott méltányossággal kezeltük-e népünkkel és az országgal szemben bűnözőket. (Ügy van! a dolgozók Pártjén* — KÖBÖL József (d): Egésízen biztos!) Ezek a szárnak mégis azt bizonyítják az ellenséges hírveréssel szemben, hogy az igazodási eljárási alá vont ötszázezer személyből 495.000 tovább folytathatja foglalkozását, 495-000-nek munkáját és kenyerét a népi demokrácia is biztosltja, (KISS Károly (d) : Túl nagylelkű volt a népi demokrácia!) Az igazoló bizottságok népi bizottságiok voltak. Munkahelyeikről népellenes tetteik, dselekményeik -miatt távolították el .aj nép ellenségeit. Az- amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságot nem a nép választotta, működésének törvényes alapja sincs, genjgsztertmódszerekkel a nép barátait teszik kenyértelenné, nem törvényellenes tettekért, elkövetett _ cselekményekért, hanem azért, mert az amerikai nép barátai, mert gondolkoznak és gondolataikban nem helyeslik a háborút, a féktelení pusztítást ési rágalomhadjáratot a Szovjetunió ellen. Azoknak az imperialistáknak, akik ezt helyeslik és pénzelák, akiknek Franco gyalázatos vészbíróságai ellen sincs, de azok mellett van Szavuk, akik a görög monarcbo-fasiszták justizmordjait helyeslik, nincsí morális joguk semmiféle igazságról, jogrendről, jogfosztásról, beszélni. Népbíróságaink, igazoló bizottságaink és munkásbíróságaink munkájában döntő súlyuk az úgynevezett laikus elemieknek, a netm képesített bírói elemeknek volt. Ezeket az ítéle* tekét és határozatokat a nemzeti bizottságok, a -demokratikus pártok által kijelölt dolgozó kisemberek hozták. A magyar dolgozók jogot formáltak arra-, hogy ,a népellenes bűnösök felett ítélkezzenek. De mondjuk meg, szükség volt a laikus elemek bevonására azért is, mert a magyar bírói kar egyrésze annak az osztály nak volt neveltje, ajinak az osztálynak szellemét képviseltei, amely kitermelte a háborús és népellenes bűnösöket, a felszabadulás előtt bírói funkciójában a tőkések népelleines osztályuralmának kiszolgálója volt. Ezek a bírák egymás után mentették fel, helyeztették formai okokra hivatkozással szabadlábra a fasiszta bűnösöket. A reakció beférkőzött az igazság; ügyminisztériumba, ott székelt államtitkári rangban Pfeiffer is, a fasisztákat mentő korrupt imperialista ügynök. A munkásosztály és a dolgozó paraS'Zítsájjf
