Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-103
735 'Az országgyűlés 103. ütése 1949 a költség 1 vetés .a dolgozó magyar nép kulturális felemelkedését szolgálja. Szolgálja ezen tót a magyar ifjúságot, ,a nép jövőjét, lannely mind ragyogóbb lesz, iaàogy a îï a szocializmus felé menetelünk. A költségvetést pártom és a magam nevében elfogadom. (Tap$ a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a felírátkozott szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Márkus Andrási! MÁRKUS ANDRÁS (kg) : T. Országgyűlési!' Amikor .a kultusztárca 1949., évi költségvetéséhez (hozzászólok, felelevenednek bemnemj azok az emlékek, amelyek végigkísértek azon a rögös, nehéz életem, amelyet tanítói pályáim je* leintett. Ugy hiszem, nemcsak a magáin, hanem tamítótársiaim nevében is néhány szóval meg kell emüiékezinem, t. Országgyűlés, a nemzet legnagyobb nyilvánossága előtlt arról a nagy" jelentőségű változásról, amelyet a tanítóság életében a felszabadulás utáni kultúrpolitika jelenített. Ahhoz azonban, hogy teinnek ia váltó zásnak megfellelő iszemléletét megkapjuk, né hány szóval vissza akarok emlékezni arra a múltra» ®tmelyen én is végigmentem és végigmentek általában azok a tanítótársaim, akik a magyar parasztság, a magyar vidék tamítá" 6át végezték. A múlt társadalmi rendszer mindig lenézéssel kezelte a tanítóságot és a tanárságot, s általában azokat, akik neveléssel foglalkozta^. Úgynevezett úriemberhez nem méltó foglalkozásinak tartották a nevelői munkát, és éppen ezért a kiváltságos osztályok fiai rendszerint nem is törekedtek err© a pályára. Ha visszaemlékezem volt osztálytársaimra, de ha megnézem a statisztikai adatokat, akikor, is azt fogom találni, hogy mind a tarától, mind a ta n'ári pályán talán a legtöbben voltunk olyanok» akiík a dollgozó míagyar társadialom alsóbb néprétegeiből törteik felfelé. Amikor ennek okát kerestem, talán a magam példáján keresztül tudom leginkább megvilágítani, ha elmondom, hogy eszményképein az a magasabb szellemi és erkölcsi értéket képviselő tanító volt, aki az első betűvetésre megtanított. Én ig és a többi egyszerű paraszti sorból felemelkedő fiatal, eszményképünknek azt láttuk, azt mondhattuk, aki életünkben először jelentettei számúinkra a magasabb szellemi színvonalat. Ez pedig a tanító volt. Azután miagunk is a inevelői pálya felé vet-; tük az irányt. Sajnos azonban nem mindig és nem mindenütt lehetett a nevelő az ifjúság eszményképe. A múlt társadalmi rendje (semmiféle megbecsülést nem adott a tanítónak, kü lönösen faluin nem, ahol a feudális hagyomá" nyok erősen éltek. Nem volt a tanító ságinak olyan erős társadalmi szervezete, amely meigf adta volna az erőt ahhoz, hogy a tanítóság, vagy a tanárság is a maga egyetemében összetartva, fel tudott volna emelkedni. Nem kapták meg azt az lerkölcsi és kulturális támogatást, amely szükséges lett volna ahhoz, bogy az eldugott, sárbasüprpedt kis falvakban a kultúrát egyedül szolgáló tanító önmaga isi meg tudott volna állani és tovább tudott volna fejlődni. Visszaömlékszem azokra a tanítói választásokra, amelyek egyes egyházi iskoláknál történtek. Amikor az iskola padjából kikerült és * szép eszményképét magábanihordjó fiatal taéví január hó 2S^ên, kedden. ^36 ní'tó elérkezett ahhoz, hogy falujában, vagy talán falujához közeleső vidéken, ahol barátai és ifeünerősei voltak, elhelyezkedést találjon, akkor 'megikeizdődött számára azoknak a megaláztatásoknak a (sora, amelyek hosszú éveken keresztül, vagy talán az egész életen végigkísérték. Végig kellett házalnia a falu hangadóit, a plébánost,, a kulák (nagygazdáit és be kellett ezeknek a kegyeibe férkőznie. Sokszor egész haditervét kéltott készítenie, ha vfalam&ly döntő J szavú kulák gazdának eladó lánya volt. Reményeket kellett gyújtani a befolyásos szülőkben, hogyha őt megválasztják, .akkor tanitónévá teszi a lányukat. De nem akarom itt felsorolni azoknak a megpróbáltatás oknak a sorát, amelyekéin végig kellett mennie e^j ilyen fiatal" inak, amikor elindult, hogy hivatását teljesítse. T. Ház! Mindnyájunkban, akik végigvergődtünk az egyházi iskolák választási rendszerének nyomorúságán, kitörölbetetlen emlékként él annak a lelket és erkölcseit romboló rend" szernek az emléke. Amikor megválasztottak, akkoir kezdődött a második nyomorúság. Egyosztályos osztatlan iskola, 80—100, sokszor 150 tanulóval, fűtetlen tantermek, rosszul táplált, kiéhezett parasztgyermekek, akik rossz ruhában^ sokszor mieizátláb jöttek iskolába télvíz idején. A rosszul táplált, gondozatlaini apróságok nevelése igen nagy próbára tett bennünket. Láttuk, bogy a gyermekek alig 15—20 per» után. a fáradtságtól kimerülten elvesztették figyelőképességüket. Éreztük a túlzsúfolt tantermek rossiz levegőjét, amely tele volt bak'tériü" mokkái, ahol a ragályos betegség ráragadt egyik gyermekről a másikra. Alig néhány tankönyv, kényelmetlen, rossz padok és tsizékek» olyan tábla, amelyre alig lehetett írni: ezek jelentetitek a múltban az iskolát. A nehézségeikkel persze küzdöttünk és meg akartunk birkózni. Éreztük és tudtuk, hogy akiket ránk bíztak, azoknak élete az, egész nemzet szempontjából magy érték. Tudtuk, hogy ezeknek tudása» az, iskolában szerzett műveltsége az egész nemzet életének alakulására ha^ tássiafl. lesz. Éreztük a felelősség súlyát és meg akartunk felelni annak a feladatnak, amelyet hiviatásként vállaltunk. De az élet fejlődése sokkal nagyobb léptekkel haladt előre, mint a mi egész oktatási rendszerünk. Magunk, akik olvastunk és figyeileimmel kísértük az emberi fejlődés ütemét, elkeseredve gondoltunk arra, hogy egy egész nemzet mariad le az, emberi fejlődós és haladás robogó vonatáról egyszerűen. a'zért, mert a kapitalista-feudális társadalmi rend veszedelmesnek tartja, hà a dolgozó emberek megszerzik iáét a tudást» amely szükíséges ahhoz» hogy a világ dolgait megismerjék» az, emberi haladást megértsék, és igény támadjon bennük arra, hogy a haladó világgal lépést tartsanak. T. Országgyűlés! Mennyi álmatlan éjszaka ós vergődés élt benlniünk, felel ősséget érző nevelőkben, akik hozzájutottunk abhoz, hogy tágabb látókörrel a jövőbe tekintve oniegíiismerjük az emberi fejlődés ütemét! Memmiyi (aggódás volt beninünk. hogy népünk iát tudja,-e tömi az eléje emelt mesterséges korlátokat 0$ fel tud-e emelkedni» át tudjia>-e vemni aiz átalakulás ütemét, amelyet a haladó nemzetek diktálnak! Az iskolában a rátok bízott gyermekeknek nem adatott meg ez a lehetőség. A felszabadtulás után az áltaílíánlois iskola megteremtésével, és különösen mióta Ortutay
