Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-103
677 As országgyűlés 103. ülése 1949. évi január hó 25-e n , kedden. 678 lehetetlenné teilte, tulajdonképpen már azután voltunk, hoigiy, az elmúlt hetekben a Mindstzenty-kéridésiben kiaälajkulit a nemzet, egységfrontja, benn© a katoltkuis közvélemény, élén SzeMü Gyulával, Kodály Zoltánnal, Cayfeáiier József feil — kongregációk, papok, professzorok, különböző szervezeteik — egyöntetűen megnyjktkoziták a iharnnadiik világháborúra spekuláló érsek- ellen. Az a '-áráíimas illúzió, teumely szersijnt Mindszehtynefk a reformátusok, az evangélikusok közit s a többi hitfelekezetbein is vari táboma, sizétfolszlMt, sőt magában a katolicizmusban is elszigetelődött egész irányzatával együtt. Ez az elutasító magatartás, Homely egy népszavazás jellegével nyillatkfozott meg, eddig Mind'szenty nyilvánosan ismert politikájának szólt, aönak a végzetes útnak, amelyen járva a magyar katolikus^ egyház feje az ellenforradalmi erők sűrűsödési pontja, az imperialista behatás góca lett. Valahányszor egy lépést tettünk előre, t. Országgyűlés, fejlődésünk útján ott találtuk Mindszeuty Józsefet, haladásunkat gátló szándékkal és ellenségesen. A magyar demokrácia megbüntette a háborús bűnösöket, országunk gyilkos sírásóit. Mindszenty védeimébe vette őket. A demokrácia földet adott a paraísztságniaik, a dolgozó nép javára oldva meg a száz év óta legégetőbb szo^ ciális prob'éniánkat. Mindszent y pászltosrlevelébein elhamarkodottnak nyilvánította a, földreformot és méltatlan bosszúvágyról beszélt. A demokratikus állani köztulajdonba vette a nagy vállalatokat, ezzel döntő csapást mért a kizsákmányoló tőkére. Mindszemty tiltakozott az államosítálsok ellen. A nép akaratából létrejött a magyar köztársaság. Mindszemty nem ilsmerte el, sőt az ősi alkotni árnyra hivatkozva nem átallotta Szálasdék jogtiprásával állítasmi párhuziaimha új demokratikus állam foinmánk kialakítását. A békeszerződésért nem a nácicinkos nyilas báránykák, hanem a demokrácia felelősségét hangsúlyozta. Közoktatásunk reformja megkövetelte laiz iskolák államosítását. Mindszemty teljes megnemértést tanúsított ebben a kérdésbem, sőt magatartásával „súlyos Sebet ejtett az egyházion, mert tanítási tilalmával munkájuktól és kenyerüktől fosztotta meg va; szerzetes tanerőket, hogy nyomorukon át demokráciaellenes agitátorokká legyenekMindenben semmi más nem vezette, mint a gyűlölet a köztársaság» a demokráciia és_ annak mindén vívmánya el »en. Szónoklataiban, egyházi tekintélyével, a lelkek feletti hatalmával visszaélve, jelképes szavakkal ós jelkép nélkül igyekezett megingatni a demokrácia szilárduló rendjét, aláásni a népben gyökerező alapjait. Nem a kereszténység ügye, annak belső lelki megújhodássá kellett Mindszentyrnek. ö a rábízott nyáj at, de iaz egész katolicizmus létét, vagy nem létét feltette a harmadik világháború vabamque-jára! és akaratával elollthlalbaitlanul az elomló, korhadj monopolkapitalista társadalmi és gazdasági rend teljes ß restaurációjához kötözte. Az egyházat legszívesebben illegális politikai pártnak tekintette, amelyben ő és cinkoisai. — például a jugosizláv kémnek nézett, de teljesem *ameriíka,i kéiinvomalra beállíott Mihalovita Zsigmond kanonok, \ajkiuek egykorii szereplését is jól ismerjük — ismétlem, a.z egyházat legszívesebben illegális politikai pártnak tekintette, amelyben ő is cinkosai nem Jézus Krisztus, hanem az ejtőernyősök eljöveteléire vártak. (Derültség.) Nem a vallás ügyéről van tehát szó MindKzeinty ügyével kapcsolatban, nem a katolikus egyházfőről, hanem a magyar demokráciia engesztelhetetlen ellenségéiről, politikai kalandorról' az imperilailiisták cimborájáról és ügynökéről- Fájdalom, jól ismerjük e típust, még mielőtt bíboros lett, mely koinok és kegyetlen megmem értést, eegeisetelhetetlem gyűlöletet tanúsított az emberi és magyar haladás politikájának minden árnyalatával szemben ós különösein az, úgynevezett népfrontkatolieizmussal szembe is, amely már 1938-ban megnyugtatni igyekezett a nyilasokat, és a nyilas mozgalmat, hogy a katolikus egyház neon viseltetik irány ukbiain ellenséges érzülettel; amely hidat vert a hitleirizmus felé és szent háborút hirdetett az egyetlen igazán következetes antifasiszta erővel szemben. Ismerjük az álellenáUtók e típusát, mely miután egész közéleti működése alatt bábája és harcosa volt a magyar pref ajsizimusnak és fasizmusnak- nem is lehetett semmiféle elvi ellentétben «em Horthyval, sem Szálasával. Ezt a logikai következtetést az okmányokkal alátámasztott tények teljesen megerősítik, Ezek a tények egyszersmind azt is megmutatják, hogy különbség, mégpedig éle» különbség van az egyház és az egyház, mögött meghúzódó reakció között. Mert nem a vallás és az egyház ügye a legitimista politika, a kémkedés és a, valutázás. Magyarországra, a, d(olgozó magyar népre újra a háború esztelen iszonyatát akarta Mindszenty ós akarták cinkosai zúdítani - hogy ránkszakítsák az eget, hogy vér- és könnytenger árán valósíthassák meg önző ós őrült terveiket, a demokrácia és köztársaság megbuktatását, második polgárháborút, Magyarországnak hadszíntérré vlaló változtatásiak És ezt hónapról hónapra jósoltaik be híveiknek és bóniapról hónapra terjesztetitek az országban bizonyos jólisimert agitátoraik útján. Görögország sorsát takarták nálunk megújrázni. Ugy epedtek és' sóvárogtak a harmadik világháborúért, mintha a háború bizonyosain a legjobbat hozná nekik és nem mindenkinek az elképzelhető legrosszabbat. Ök nem érezték öizt, amit minden magyar embernek éreznie kell bogy az esztelen imperialista támadó háború szentségtelen tömegmészárlás, amelyben letiporják a földeket, vetéseket Hiszen az egyház is úgy imádkozik, hogy: »A pestistől, éhségtől, háborútól ments meg Uram minket.« A bálborúból meni virágzó hősök térnek meg, ahogyan a háborút várók gondolták, hanem özvegyek, árvák, csonkák, bénák, vakok- A háború szörnyű csonthailmazt hagy maga után, ^melyem varjsak károgják dicsőítését, a háborúét, amelyet a profitért vagy a királyi szék ^restaurációjáért .sóvárognak és készítenek élő. Nos, t. Országgyűlés, mindez nem > vallási és egyházi kérdés hanem népünk békéjének, a magyar köztársaság létének viagy nemlétének kérdése. Az egykori zalaegerszegi plébános, Pehm József, nem hallatta szavát 1941-bein az esztelen háború ellen, most viszont ennek fúriáit akarta; rászabadítani a magyar földre és a magyar népre, ós ennek érdiekében megtett minden megtehető t. Most már értjük, és most értjük igazán» hogy amíg a többi egyházakkal sikerűt jó és békés megegyezést létrehozná» 43*
