Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

i5 Az országgyűlés 91. ülése 1948, évi december hó 14-én, kedden 4 0 zuk van, minél magasabb eg-yházi méltóságot viselnek. Ha a történíelímet megnézzük- kétség­kívül] meg- keli álllapítanunk, hogy mindig akadtak az egyházon ' belül olyam papok, akik szembefordultak a maguk vezetőinek reakciós nézeteivel és ettől még 1 papjai maradtak ' — tegyük hozzá, az én véleményem szerint jobb papjai — a maguk egyházának, mint az ak­kori vezetők­Hia a magyar történelmet megnézzük­szátmtalan példát találunk erre. Láttuk, hogy Budai Nagy Antall parasztlázadását annak­idején egy Lépes György nevű erdélyi püs­pök robbantotta ki, de egy Ujlaíki Bálint nevű szerzetes Budai Nagy Antal és a parasztok oldalán harcolt saját püspökével szemben (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) azért, mert a püspökben nem agy házi feletteslét, bá­néin rossz és helytelen politikai nézetek hor­dozóját látta. Tudjuk, hogy Bakócz Tamás érsek nyugodtan végignézte Dózs a Györgynek tüzes^ trónra ültetését és a magyar paraszt­ság számtalan tagjának karóbahúzását, de tudjuk az* is, hogy Mészáros Lőrinc ceglédi plébános ott harcolt DózSa György és a pa­rasztok oldalán. 1848—49-ben Hám és Sei­tovszky — két méltatlan bíborosérsek —­szembefordullt , a magyar szabadságharccal. Seitovszky azt. írta a császárnak levelében hogy: vegye tudomásul Felséged, hogy a ke­reszténység Magyars nszágon a Habsburg-ház jogara- — ami enyhén szólva mégis csak ]5>o­litikai ténykedés. Ugyanakkor azonban egy Erdősi Imre nevű piarista a szabadságharco­Siok oldalán kereszttel a kezében, ugyanazzal a kereszttel a kezében, amelyet Seitovszky a Habsburg-ház jogarának hirdetett és tartott, rohamozta, meg Branydiszkóuál az osztrákok és zsoldosalik állásait Láttufc a magyar történelem későbbi pe­riódusaiban] a Zadravecz Istvánokkal szemben a Hock Jánosok, a Haász Ietvámoktkal szem­ben a Kalló Fereneek igazságát és állásfogla­lását. Ezek az emberek nem voltak klerikáli­sok, el tudták választani a maguk politikai és a maguk, a nép mellett [megnyilvánuló és megnyilatkozó érzéseit azoktól az egyházi kérdésektől, amelyeknek a reakciós vezetők legtöbbször igen méltatlan hordozói és kép­viselői voltak. A miniiszíterelinök úr megemlékezett a de­mokrácia és a különféle egyházak közti vi­szonyról, örömmel méltatta .azokat az eredmé­nyeket' amelyek a különféle protestáns egy­házak és a népi demokratikus álllamhatalom közti megegyezésből mindkét félre származ­tak, majd megemlékezett arról a 'sajnálatos tényről, hogy Mindszenty József bíboros ér sek mindezideig lehetetlenné tette a magyar. országi katolikus egyház és a népi demokrácia közti megértést Mindszenty József az elmúlt három és fél esztendőben szembeszegült a népi demokrácia minden vívmányával is a hazai reakció legfőbb támasza és reménysége lett. (Közbeszólás a pártonkívüliek soraiból: Nem igaz!) Azonnal bizonyítok, egy kis türelllmet kérek. (Felkiáltásuk a dolgozók pártján; Be­bizonyítjuk!) Ma az ellenforradalom legfőbb erői körü­lötte kristályosodnak ki és ebben a saámukra előnyös fedezékben készülnek a demokrácia elleni rohamra- Azt hirdetik, hogy a keresz­ténység» vagy a katolikus vallás, az egyház üldözéséről van szó, KibékíthetetleM és feüold­hatatllan ellen tétekről! van szó, minit ahogy az előttem felszólalt képviselő úr mondta, olyan ellentétekről, amelyek a demokrácia ideoló­giai, világnézeti állásfoglalásából saártmaznak és ellentétesek a kereszténység tanaival. Meg kell állapítanom hogy ez az agitáció szeren, ősére egyre kevesebb ember lelkében talál hi­telt, amit az ország dolgozóinak megmozdu­lásai, a demokratikus katolikusok, ima már az egyházközségek, a kongreganisták. a katolikus kollégistáik és a papok Mindszenty-ell ones ál­lásfoglalásai is bizonyítanak. Nekünk kezdet­től fogva az volüt a véleményünk, hogy Mind­szenty bíboros' érsek úr tevékenysége legalább akkora veszélyt jellent a magyarországi kato­likus egyházira, miint a népi demokráciára. Az ellene folyó harcot mi egy pillanatig; sem fogtuk fel az egyház elMeni harcnak, hanem politikai harcnak fogtuk feli és ez mind a mi magatartásunkból — tegyük hozzá — mind Miindszeinty magatartásából világosan meg­látszik. (OBTUTAY- Gyula miniszter: így van!) Amikor a népi demokrácia megalkotta az elmúlt évszázadok legnagyobb jelentőségű vívmányát, a földbirtokrefo-rmot, akkor Mind­szenty pásztorié veiében azt mondta, hogy ezt a törvényünket a volt birtokososztály elleni méltatlan bosszúvágy szelleme sugallta és hogy a törvény végrehajtásában nélkülözött minden megfontoltságot és bölcseséget. Mindjárt hoz­záteszem Bismarcknak azt a mondatát, hogy ha vallania vei az ember nem ért egyet, ami népszerű, akkor a felszólalást úgy kell kez­denie, hogy: én elvben ugyan egyetértek az­zal, amit itt felvetettek, de gyakorlati téren (Derüftség) a végrehajtás tekintetében nem értünk egymással egyet.'Mi azt tartjuk bölcse­ségnek és megfontoltságnak, hogy 650.000 ma­gyar parasztot meggyökereztettek a magyar föl­dön. (Élénk taps a kormánypártokon és a függet­len demokra r apárton. — OBTUTAY Gyula miniszter: A néppártnak ez nem tetszik!) Bennünket ebben «z intézkedésben nem a földbirtokos,, osztály elleni méltatlan bosszú­vágy szelleme vezetett, hanem: az az akarat, hogy a dolgozó magyar parasztságot a mi társadalmi, politikai és gazdiasági rendsze­rünk szilárd bázisává tudjuk tenni. Amikor a magyar demokrácia köztársasá­got 'akart, akkor' Mindszenty az akkori mi­niszterelnökhöz írt levelében kijelentette, hogy a köztársaság ellentétbein áll a magyar nép hagyományaival és lelkületével kár magyar embereknek betetőzni az alkotmánysértéseknek azt a folyamatát amielyet Szálasi kezdett meg. (OKTUTÀY Gyula miniszter: Fantasztikus!) Elhiszem, lehet valakinek az a. felfogása, hogy a köztársaság a magyar alkotmány megsérté­sét jelenti, csak ne mondja el ezt a nézetet vallási mezben, ne bújjon az egyház palástba és védő ereje mögé. hanem álljon ká ebben « kérdésben a nyilt színen, hogy mindenki lássa, hogy politikai kérdésről van szó, arról van szó, hoigv mi köztársaságot akartunk, ő pedig Habsburg-uralmat. (Ügy van! Úgy van! a kormánypártokon. — ZOLTÁN Pal (pk) közbeszól.) ELNÖK: Zoltán (képviselő urat _ rendre­utasítom. Figyelmeztetem., ne zavarja a.szó­nokot folytonos közbeszólásofkkal! (ANTAL János (d): Ideges a képviselő úr! Idegeskedik!) ' BOGNÁB JÓZSEF (kg): Amikor a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents