Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

ál Az országgyűlés 19. ülése 1948. évi december hó lí-én, kedden 3á színvonal emelését, ba neun párosul az alapos és modern szakképzettség elsajátításával /s annaík okos gyakorlati alkalmazása val. Éppen a fejlettebb technikájú mezőgazdasági termelés kívánja meg az egyre alaposabb és biztosaíbb szaktudás megszerzését. Emiatt szüksé* gesnek véljük, hogy a földtulajdoninak mind ömöklés, mind pedig más jogügyléteik útján való szerzésénél azok részesüljenek előnyben, akikineik megfelelő mezőgazdasági szaktudásuk ^an. (Helyeslés a néppárton. — Zaj a dolgozók vártján és a parasztpárton.) Mindezekben kifejtvén álláspontunkat, sajnálattail kell 'rámutatnunk arra a bizalmatlanságra, amelyet egyes megnyilatkozások népünkben az említett agrárpolitikai kérdésekkel szemben támasztóttak. A néppárt mélyen fájlalja, hogy olyan bizalmatlanságot teremtettek, ameíly mé°; a helyes gazdaságpolitikai törekvések sikerét is megnehezíti. A bizalmatlanság okai közül es>aik néhányat említek. Az egyik a», hogy a kisgazdák egy részét kuláknak minősítve, őket a parasztság zömével igyekeztek szembeállítani. (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — SÚLYÁN György (d): Az ötvenholdas is kisparaszt?) A másik, hojgy az egész, parasztságot az ország politikai életében nyíltan «a» ipairi munkásság mögé rendelték, holott a magyar pairasztiság ezt a leminősítést sem politikai érettsége, sem országos arányszáma, sem nemzetgazdasági szerepe miatt meg nem érdemelte. (Nagy taps a nép» párton.) Sajnos, ez a törekvés nyilvánult meg abíban a tényben is, hogy a kormány immár három éven át következetesen megakadályozta, hogy független, egységes és a szakszervezetekkel teljesen egyenlő jogú mezőgazdasági érdekképviselet létesülhessen. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De nem utolsó sorban -oka népünk bizal" matlanságának az a körülmény, hölgy a, sízövetkeaelti politikába páttítpolliíítiiklal, illetve ideológiai szempontokat kevertek. (Úgy van! a néppárton-) Az a panaszt, aki a%t hallja, hogy ideológiailag 'a végső cél iá teljes fcolleikStivozalaß félni fog a szövetkezettől. Nem egy, már működő szövetkezet egyoldalú pártpolitikai béavatkiozásniaík lett a színhelye, sőt aiz állaim által kedvezményezett fölényes helyzetét is nem egyszer páHszolgáláiba igyekezett állítani. T. Országgyűlés ! A néppárt meg vám győződve arról, höstv ez a röviden vázolt agrárpolitikaá program egyedül egyezteti ösisze a közérdeket és a jogos magánérdekeit, ezáltal a mezőgazdasági lakosság személyes szabadságának is szilárd alapokat rak és ugyanakkor nem kedvez egyoldalú osztályérdekéknek semhanem az egész nemzőt javát szolgálja. (Ügy van! ügy nan! a néppárton*) T. Országgyűlés! A hanmadi|k kérdéscsoport n szabadságjogok körét öleli fel. Itt iaz ellentét közöttünk és a kormány között mem abbaoi csúcsosodik ki. m'-lnitha mi olyan szabadságjogokat követelnénk, amelyeket a kormány legysaerűen expresisis-verbis megtagad. Ha a szab^d&ágjogoikat felsoroljuk, akkor a szavakban, amelyekkel iára egyes sízabadságjogoklat megjelöljük, ,

a kormány és köztünk igen csekély, mondhatni semmi a különbség. Akár emberi, akár állampolgári szabadságjogokról esik szó, sa üomenclatura csaknem mimdig hajszálnyira azonos. Hojsty csak egy-két (alapvető szabadságjogot említsek, a kormány és az è lenzék egérképpen vallja, hogy az állampolgárokat megilleti a vallásszabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési, a tanulási, a tanítási szaba dság, ta munka szabadsága, a tulajdonszerzés és birtoklás szabadság-joga, a közf akaiiat kialatkításába való bele szólásnak, a szabad pártalatkításnalk a joga és még egész sor ieffübemi és demokratikus állampolgári szabadsági jog. Az ellentét nem a szavaikban, hiamem a szabadságjogok elvi és gyalkorlati tartalmában mutatkozik (Úgy van! Ugy van! a néppárton-) és ez mutatja ia helyzet fonákságát A kormány- és mi sokszor eltérő, sőt sokszor merő" ben ellentétes fogalmi tartalmait tuladdonítutak egyes embeiri és egyes álliampolgári szabadságjogoknak, aminek következtében eltérő vagy ellentétes következményeket és követelményeíkett iis fűzünk hozzájuk. Logikus tehát ata a különbség is, amely & kormány és közöttünk azoknak az intézményeknek és eszközök'" nek tekintetéiben é% fenn, amelyek az emberi és az állampolgára siza bads agaogiok* intézményes biztosítékait, gyakorlatilag elengeidihiettétlen védelmi; rendszerét jelenítik. És ez az ellentét, t. Országgyűlés végső soron arra a különböző felfogásra vezethető visza, amelyet az ember mivoltáról s* ennek következtében a külöínböző társadalmi intézmények hivatásáról és jogköréről táplálunk. Az ellentétet a politikai böleiseség és a jóakarat eszközeivel gyakorlati vonatkozásokban lehet csökkenteni, de -elvileg feloldani nem' lehet, mert ez az ellentét világnézti gyökerű. (Moz* gás a dolgozók pártján.) KészDetk érdesekben nem egyszer lehet és volt is köztünk egyetértés, de a leglényegesebb kérdésekben, — aminők az ember hivatása, veleszületett jogköre, illető* leg az ember szabadság jogainak konkrét tartalma, SL különböző társadalma iinitézmén y éknek, legfőbbképpen az államnak a rendeltetése — a kormánypolitika és a mi politikánk olyan sarkalatos {különbségeket fed fel, amelyeket a gyakorlati részletkérdlésekb(e;n va

ló egyetértés nem tud áthidalni. Nem akarok itt bölcseleti fejtegetésekbe bocsátkozni, de az állam mibenlétéről és jog" köréről mégis' szükséges néhány megjegyzést tennem,^ hiszen az állampolgári és az emberi szab a dság jogok konkrét tartalma a legszorosabb és elválás zthatatlain összefüggésbe a áll az állam céljáról és az állami jogköréről alkotott felfogásúinkkal. Mi az állam rendeltetését nem abban látjuk, hogy az egyik osztály vagy bármiféle kisebbség vagy többség kezében egy másak emberi csoport elnyomásának hatalmi eszköze legyen. Az állam a mi szemünkben nem egy osztály uralmának eszköze, mem is egy ideológia megvalósításának hatalmi instrument tuma, amelyet valamely osztály vagy világnézet szervezett élcsapata mozgat és irányít. (Mozgás a dolgozók Pártján.) Az álf-ám rendeltetésiét mi — bölcseleti és világnézeti okokból — abban látjuk, hogy kivétel nélkül minden állampolgár számára az iigazságossáe* szellemében megvalósított köizdó által lehetővé tegye és elősegítse az integrális emberi személyiség lehető teljes kibontakozását. (Ugy van! Ugy van! a néppárton-) Az állam a mi «Zemünkbni az emlberi személyiséget szolgáló közjó megvalósítáísánaík, r a legfőbb szerve, amely csakis az igazságosság törvényéi szerint és mem valami csoport, akár többségi, akár kisebbségi csoport érdekei sizie* rint működhet. (Ugy van! a néppárton-) * Az