Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-98

32Í Âz országgyűlés 98. ülése 1949. talmas Szovjetunió közelében élve, velie fiö- ' vétségben élnek a népi demokrácia kormányrendszerében, Amerikában, Ázsiában és Nyugat-Európában százezrek és milliók harcolnak sztrájkokkal, tüntetésekkel és tömegeknek a mozgalmával ugyanazoknak a céloknak megvalósítása érdekében, amely célokat ml már elértünk, vagy még el akarunk érni. Az Észiakamerikai Egyesült Államokban.., ahol, mondom, olyan mérhetetlen távolság van a szegények és gazdagok, a dolgozók és a kizsákmányoltak közt és 'ahol legjobban lehet látni a különbséget a milliomosok és ta proletárok életformája között, kial?kult bennem a meggyőződés, amit megdönthetetlen nagy igazságként őrzök szívemben, hogy világpolitikai válságokban akárhány részre szakadhat a világ, végeredményben a népek nagy tengerében mégis csak két tábor áll egymással szemben, a kerek egészet alkotó világon: szemben állnak a szegények és a gazdagok, »' A gazdagok hamar észrevették, hogy ők érdekazonosságban élnek, pártolták egymást politikai ég gazdasági fegyverekkel, ha kellett, akkor katonai fegyverekkel is, különben pedig megcsinálták a karteleket, ia trösztöket, a szindikátusokat és testvériesen összefogtak, hogy minél több legyen a profit, minél több legyen a haszon, amelyet milliók nyomora árán «»ereznek meg. Védekező és támadó szövetségeket kötöttek, olyan szövetségeket, amelyek egy-egy iparágnak, vagy egy-egy országrésznek a területére terjedtek ki, de kötöttek az államok szerződéseinél erősebben érvényes nemzetközi szövetségeket is, és ilyen szövetségek tették lehetővé azt a köztudott dolgot, hogy a nagy hámoruk idején az egymással szembenálló kapitalista országok óriási fegyvergyártó vállalatai kölcsönösen szállítottak egymásnak nyersanyagot. Láttam ezeknek a, kapitalista szövetségeknek* a megalakulását és működését, elolvastam róluk minden újsághírt, minden könyvet, ami a kezembe került és amihez hozzájuthattam s . közben tudtam, hittieim, hogy előbb vagy utóbb valamilyen formában még sokkal szorosabb és igazán testvéri szövetségben . fognak majd össze a világ kizsákmányolt ja i: a dolgozók. Éreztem, hogy ez a szövetség m?jd sokkal erősebb, sokkal tartósabb lesz, mint a kizsákmányoló bűnszövetkezetek, hiszen az erkölcs, az igazság és az emberi egyenlőség les

z az alapja. Ennek a kívánságomnak, ennek a meggyőződésemnek megvalósulását láttam közeledni, amikor — még ha eltorzított újsághírekén keresztül is — tudomást szereztem arról a fejlődésről, amely a Szovjetunióban történik és megállapíthatt iám a Szovjetunió fejlődésének hatását általában a világ dolgozóira, Örömmel láttam a Szovjetunió eredményeit és örömmel láttam azt ts, hogy az eredményeket olyan vezetőkkel érte el a Szovjetunió, akik a népből jöttek, akik maguk is munkások, parasztok, vagy" ennek a két rétegnek érdekeiért életüket áldozó értelmiségiek voltak. Természetesnek láttam, hogy a,z ilyen vezetők által kifejtett munka eredménye visszaszállt az összességre, a nagy tömegek r jólétéit, boldogulását, felemelkedését szolgálta, • A harmincg években visszatértem Magyarországra, jóllehet, tudtam, hogy kivanORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi január hó 18-án, kedden. 322 dorlásom óta itt 'nem változott a helyzet. Kettős oka volt annak, hogy hazajöttem. Egyrészt hajtott a honvágy, másrészt valahogy úgy éreztem, hogy itthon ta helyeim, hogy várnak az elintézendő dolgok, a megoldandó feladatok és & magam szerény képességeivel részt kell vennem a munkában, mert közeledik a feltámadás, ta dolgozó osztályok győzelme már csak rövid idő kérdése lehet s a nagy harcban, átalakulásban talán valami keveset én is segíthetek tapasztalataimmal és .azzal a szilárd meggyőződéssel, amely amerikai életeim folyamán kialakult bennem. Nem kívánok felszólalásomban részletesebben beszélni a magyar dolgozó osztályok kegyetlen helyzetéről a harmincas években, hiszen mindannyian, akik itt vagyunk, élő tanúi, szenvedő részesei vagyunk annak az életnek, szenvedtük azt az elnyomást, amely_ a szegény embert Magyarországon bölcsőjétől sírjáig elkísérte. Beszéltem amerikai személyes tapasztalataimról és most meg akarok emlékezni az »Ezer Amerikai« című könyvről, amelyet elolvastam és amelyen keresztül én, az Amerikát járt ember is sok mindenre rádöbbentem, aminek jelentőségét korábban nem ismertem. Ügy gondolom, ném értelmetlen pazarlása az időnek, ha foglalkozunk az amerikai kapitalizmussal, annak békés és harci módszereivel, hiszen a világpolitikában lépten-nyomon találkozzunk az amerikai imperialista törekvésekkel. Az újságok számot adnak arról a háborúg uszításról, amely Amerikából az amerikai nagytőke akarata és kívánsága szerint kiárad. A Mindszenty-féle összeesküvés leleplezése is figyelmeztet minden öntudatos magyar dolgozó demokratát, hogy a

z amerikai imperialista politikának nagy figyelmet szenteljen. Gerő miniszter úr költségvetési beszédéhen jogos öntudattal mutatott rá, hogy békeköltségvetést tárgyalunk és valóban, ennek a most tárgyalásra került költségvetésnek minden részlete, a költségvetési tételek minden milliója ós minden egyforintja Magyarország békepolitikáját, országunk belső megerősödését, dolgoziónépünk felemelkedését szolgálja. Mégis — vagy talán éppen azért, mert mi békét akarunk — figyelemmel kell kísérnünk a nyugati háborús uszítók minden megmozdulását, és helyes, ha foglalkozunk módszereikkel is. Az amierikai szetaátus egy vizsgálóbizottságot küldött ki, amely 1940 és 1947 között működött s ez a vizsgálóbizottság megállapította, hogy kétszáz .nagyipari vállalat tartja kezében az Egy©sü|t Államok egész gazdasági életét és ezt a_ kétszáz vállalatot tulajdonképpen 13 család birtokolja vagy irányítja. Ez a vizsgálóbizottság sok érdekes dolgot állapított meg. így például azt is, hogy 1940bein, az amerikai homívédelem szempontjából nagyfontosságú fordulat idején a nagyipar csak akkor volt hajlandó segíteni az Egyésült Államok kormányát és népét, amikor előre megállapodtak a hadiszállítások fizetési feltételeibeni, a haszon, az adók, a kölcsönök bérdé" selben. S amikor Kooseyelt kormánya erről vitatkozott a magykapitalistákkal, a sajtótól semmiféle támogatást nem kapott, mert a sajtó a kapitalisták kezében volt. Az úgynevezett amerikai szabadsajtó akkor egy év alatt a következő nagy akciókat 21