Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-97

288 Az országgyűlés 97. ülése 1949. tőm-unkának. Ez a politika itt már nem öncélú politizálás, mert az. országépítés az igazi politika és minden ehhez viszonyul aszerint, hogy segíti-e, vagy akadályozza. Ebből a szempontból idézem Gerő miniszter úr beszédéből a következőket (olvassa): »Természetesen az 194Í). évi költségvetés még^ nem az igazi nem" zeti költségvetés. De egyrészt ezt szerkezetileg előkészíti, más-részt azáltal, hogy magában foglalja laz -állami és állalmi érdekeltségű vállalatok, azaz iparunk, közlekedésünk, nagykereskedelmünk döntő részének 1949~re várható tiszta gazdálkodási eredményét is, ez a költségvetés lépés a nemzeti költségvetés felé.« Azt hiszem, hogy még a népi demokrácia és a szocializmus határozott ellenfelei, sőt halálos

1 ellenségei is- elismerik — legalább is magukban —, hogy ez komoly dolog s ilyesmire vágyakoztak néhaTiéha — ha sok baj volt a pénzügyekkel és a gazdasággal — ők maguk is. Csak az a kérdés — mondhatják ezek az urak —, hogy ki benne a gazda? Valóban ez a döntő kérdés. Es itt a dolgozó magyar nép a gazda, nem a momopóltőke, a nagybirtok és- a bürokrácia hárma sfSzö vétsége, mint ahogyan fasiszta gazdászok álmodoztak róla. Ez a költségvetés tiszta bizonysáig- arra, hogy ha a kormányzat olyan pártok és olyan emberek kezében van, akik tudják, mit akarnak, és tudják, hogyan kell csinálni, amit akarnak, akkor rendet lehet teremteni és tartami még az olyan tönkretett ési elpusztított _ ország háztartásában is, mint amilyen a háború végén Magyarország volt. Jól gazdálkodni a meglevővel, rendet t irtani a, kiadások és bevételek arányában; céltudatos és tervszerű [munkával még akkor is lehet, ha a nemzetnek sok baj maradt a nyakán, és HK% akkor is, ha sorozatos aszályok csökkentették a termést. Az egyes tárcák költségvetéséhez nem költségvetési, .nem is állampolitikai, hanem gyakorlati fontossági sorrendben szólva: ez a költségvetés- már bizonyítéka annak, hogy ha kezdő lépéseikkel is, de haladunk az egyenlő és arányos teherviselés elve felé, amelyért a haladó erőik évtizedeken át harcoltak. ^ A mezőgazdasági fejlesztési járulék és általában az egyesített jövedelmi adó már éppúgy érvényesíti ezt az elvet, mint a terményekkel való beszolgáltatás fokozatos rendszere. Ez- nem kömynyű és nem egyszerű dolog egy kapitalista aiapjellegű és .alapfelfogású társadalomban, de a tervgazdálkodás, az államosított ipar és a szövetkezeti rendszer kiépülése mindinkább lehetővé teszi ezt is. Most ezeken a technikai feladatokon kívül egy másik nagy és nehéz feladat is vár a pénzügyi kormányzatra: megteremteni azt a sokat emlegetett adómorált, a népben is, az adóhivia/talokban is. Mi örököltük még a feudalizmusból — és a kapitalizmus ezt nem szüntette nues: -- azt az adófelfogást, hogv az adóalany ravasz ember, lafci ki akar bújni minden fizetés «lói és ezért megfelelő eszközökkel rá kell szorítani. A régi líri adóhatóságok behajtási szisztémája az volt, mint a rossz fuvarosé: azt ta lovat ütni, 'amelyik a legjobban húz, mert csak így van eredmény, mert mindig, el van akadva; a szekér. A kedvezményeket és jutalmaikat, amelyeket a múltbéli kormányok politikai meggondolásokból adtaikL ezek a hatóságok lehetőleg- elsüllyesztették, mert az adóalany, főleg a parasztok, de a többiek is, utálván minden hivaévi január hó 17-én, hétfőn. 284 talt, feléje se mentek, márpedig hivatalból ott semmit sem intéztek el. A saját falumban is láttam, hogy a sokgyermelkies c&aládokmiak adott adókedvezményt ,& harmincas! évek végén párezer család helyett — mert nálunk nagyon sok miagycsaládú ember volt — összesen csak 41 család kapta meg, mert csalk; a politikai bennfentesek jelentkeztek, akiknek megsúgtáik, hogy adókedvezményt foaphatniak. Én tudom, a népben nem lesz- könnyű az adómorált megteremteni, de sok más egyéb sem könnyű és ezt is meg lehet. Ehhez azonban az kell, hogy az adóhivatalok is a népi demokrácia és szocializmus építőinefk felelősségével végezzék feladatukat, A népi adómorált fejleszteni fogja az, ha a hivatal a kormányzat politikai intenciójának megfelelően iár el. Azt a régen kialakult közgondolikiodást, hogy az állam- nem a mienk, hanem az uraké és a Habsburgoké, és éppen ezért aimált neki adunk, az nemcsak kidobott pénz, hanem eUemtségeinlk! erősítése is és csak az erőszaknak engedve adjuk oda, ezt a közgondolkodást _ meg kell szűntetni. Ez érthető voit a feudalizmusban és még a kapitalizmusban is, amikor valóban a néptől itávolálló avagy épp en > ellenséges célokra és intézményekre adták ki a nép szájától elvont forintokat, de a népi demokráciában és a szoeializmusbiam, amikor az állampolgár megfoghatóan! látja, miként épülnek a hidak, házak, gyárak, iskolák, csatornák az ő adójából, ez nem mehet tovább. Azt is csak helyeselni tudjuk, -amit a, pénzügy kormányzat a pénzforgalom szabályozása terén a^ osekkszámlarendszer mind sízélesebb és általánosabb bevezetésével tesz. Annyit szeretnénk még ehhez hozzátenni, hogy mivel a magyar társadalom most mátr rohamosam átalakul polgári, tőkés társadalomból szocialista társadalommá, az apró tőkék összegyűjtése és forgatás^ mind nagyobb és fontosiabb feladattá válik. Eddig ia szegény dolgozó munkájának eredményéből a kisebb és nagyobb polgárok takarítottak meg és azt gyűjtötték össze à takarékpénztárak és a vállalatok. Most ez a feladat az állaimra és a hitelszövetkezetedre, hárul. Az a fontos, hogy mindern forint! mindig forogjon, további muníkát adjon és ennek révén további termelést és értéket teremtsen. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f.): Ez helyes!) Tudjuk, a Szovjetunióban szép sikerrel megy ez a munka. Itt is menni fog, mert a magyar nép eléggé takarékos, néha bizony már túl'takarékos népGerő miniszter úr beszédében szépen kibontakozott iparunk fejlődése is. Ezt a kérdést ligyszólván napról-napra számontartjuk, mert tisztában vagyunk vele, hogy ez nemcsak egyszerű államgazdasági, hamem nemzetpolitikai kérdés is- Valóban szépen haladunk és mind' den erőt meg fogunk feszíteni arra, hogv a lehető leghamarabb minden niunkabíró embert munkába tudjunk állítani, hogy mindem ember megkereshesse: a mindennapi kenyerét. Magyarországon ezidöszerint imég Vámnak munkanélküliek, mégpedig. kétféléik!. Az egyik fajta munkiasnélküli az, aki szeretne dolgozni, de pillanatnyilag vagy a szakmájában vagy a lakóhelyén nincs munkája.

> A másik fajta munkanélküli bírna dolgozni, de nemi afcar. Mondanom sem kell, hogy az előbbiek az ipari munkásoik és a , kevés földű vagy földnélküli panasztok, a másik fajta pedig a szétporladó középosztály, /a polgár&áig és a kispolgárság emberei és ezeken túl még azok .a, hivatásos munkakerülők, akik megszokták a tőkés tár-