Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-97
275 Az országgyűlés 97. ülése 1949, sége természetes é& megbízható együttműködésnek bizonyult, mert a közös érd-ekek felismerésén alapul és a két legnagyobb dolgozó népi rétegre, mint a népi demokrácia természetes tartóoszlopára támaszkodik. A fejlődés további szakasza volt annak a felismerése, bogy ebben a szövetségben a munkásságot illeti a vezető szerep. Ezzel a kérdéssel szükséges részletesebben foglalkozni, mert parasztságunk egy rész© nehezen jutott el» vagy még el sem jutott ehhez a felismerésbea. Ennek oka ciem hatalmi kérdés, mert hiszen ha elfogadta a közös létérdekek alapján a munkás-paraszt szövetséget, akkor ilyen vetélkedésnek helye nincs. A megneniértég ebben a tekintetben abból a hamis képzetből ered, amelyet a régi rendszer paraszti ájlromantikája hintett el a parasztság körében, amikor igyekezett vele elhitetni, hogy ő az egyedüli nemzetfenntartó elem, vagy ahogyan Nagyatádiak alatt mondták: ő aa ország gerince. A valóságban pedig kisemmizték és megnyomorították a parasztot. Magam hallottam még a Nagyatádi-időkben, amikor egy parasztnak, aki önérzetesen arra hivatkozott, hogy hilszan mi volnánk az ország gerince, a szolgabíró jellemzően azt válaszolta: Nahát, ha maguk a gerinc, akkor magukra kell tenni a nyerget. A feladat az, hogy érthetővé. tegyük, mi indokolja a munkásság vezető szerepét ebben a szövetségben. Ma már mindenekelőtt arra hivatkozhatnánk, hogy a parlamentáris helyzet a két munkáspárt egyesülése folytán olyan, hogy a Magyar Dolgozók Pártja messzemenően a legnagyobb párt a koalicióban. De a kommunistapárt iránytszabó szerepe a vezetésben a legtöbbször megnyilvánult még az egyesülés ós az 1947-es választások előtt is. Érthetővé tette ezt a komm unistapárt harcos politikai múltja, (nagyobb, sőt magasrendű politikai iskolázottsága, nemzetközi tájékozottsága, a munkásság öntudata, az a fegyelem és forradalmi kockázatvállalás, amely ezt a pártot a múltban is jellemezte és ma ifei jellemzi. A Nemzeti Függetlenségi Frontban, tehát a munkásság és a parasztság szövetségében azért tudták a munkásság képviselői kezdettől fogva, magukhoz ragadni az irányítást és a vezetést, mert egyedül ők voltaik tisztában, azzal, hogy az adott helyzetben és , a fejlődés érdekében mit és hogyan kell csinálni. A polgárségnak niég haladó elemei is csupán annak feliismeréséig jutottat el. hogy a népellenes rendszeren változtatni kell, hogy a inépet elnyomott és kizsákmányolt helyzetéből ki kell emelni, hogy a nép kezébe kell juttatni a hatalmat, hogy gazdaságilag növelni kell a nép erejét, de csak bizonytalan és sokszor ellentmondó felfogásuk vo ] t arról, hoe"v ezt miként lehet és kell keresztülvinni, és még bizonytalatnabb és ellentétes nézeteik arról,] hogy milyen legyen az új demokrácia, amely valóban a nép érdekeit fogja é® tudja szolgálni. Ezzel széniben a szocialista, pártok, sőt azt kell mondanom, <egyedül a kommunista párt volt az, amely nem csak azzal volt tisztában, hogy milyen politikai magatartással és módszerrel kell felszámolni és veszélytelenné tenni a kizsákmányoló rendszert, hanem tudományosan kidolgozva, sőt a nagy szovjet szocialista forradalomban gyakorlatilag is kipróbálva világosan meg is tudta határozni, hogy melyek a célok és melyek azok az utak, évi január hó 17-én, hétfőn. .276 amelyek ezekhez a célokhoz vezetnek és a taktikai és stratégiai módszerek világos ismeretében végezte a maga politikai feladatait. Ez a magyarázata annak, hogy a felszabadulás után kezdettől fogva a kommunistapárt volt a fejlődésnek nemcsak lendítőkereke, hanem irányítója és vezetője is a népi demokrácia megvalósításában. Eszembe jut az az idő, amákor a fegyverszüneti szerződés aláírása után Moszkvából együtt jöttünk haza Rákosi Mátyással, akinek ott adtuk át Szeged város mandátumát. Milyen nyomasztó, mfflijdnem kétség: beesett, érzéssel töltött el^ bennünket a helyzet, amikor a magyar határt átléptük! Nemi annyira! az elviselhetetleneknek látszó anyaigd kötelezettségek a fegyverszüneti főtételeikben okozitak ezt, mert hiszen ezekkel viszont megváltottuk számunkra ía béke, az újjáépítés és felemelkedés lehetőségét, mint inkább az, hogy a határtól Debrecenig tartó utunkon is láttuk az ország 1 szörnyű elesettségét, a rombadőlli városokat, a z elpusztított üzemeket, a lakatlan és kietlen tanyákat, és idehaza részletesen értesültünk arról, hogy milyen szörnyű karokartl szenvedett a főváros, az ország* egrész gazdasági és szellemi erejét képviselő metropolis, hosry grönyörű hídjaiink a németek és a nyilasok gyalázatos merénylete következtéiben a Dunába zuhantak és hosrv mindenfelié a pusztulásnak olyan kéne sorakozik fel, amely Dante Poklának vízáódt is túlszárnyalja. Meg- kell mondanom, Rákosi Mátyás volt az, aki lelket öntött belénk, aki rámutatott azokra a nagy értékekre, — mindenekelőtt a dolgozó magyar nép elnyűhetetlen életerejére — amelyek ai pusztulás után is fennmaradtak ebben az országban. Ö volt az, aki már akkor is világosan látta maga előtt a célt s az utalt is, amelyen haladnunk kell, és aki törhetetlen hittel volitl eltelve abban a tekintetben, hogy ezek az„utaík járhatók és a célok megvalósíts hatók. Ö volt az, aki amikor el sem tudtuk képzelni, hogytan tudunk elmozdulni arról a szörnyű mélypontról, amelyre az ország- jutott, hogya n tudjuk; újjáépíteni hazánkat, tökéletes tisztánlátással vázolta fel a jövőt nemcsak Magyarország, hanem a Dunavölgye jövőjét is. Előre számbavette a nemzetközi helyzetet és a fejleményeket, & már akkor miasa előtt látta azokat az eredményeket is, aimelvekieti a népi demokráciának nagv részükben már sikerült megvalósítania és amelyek további megr valósításán fáradozunk. Ez \m tisztánlátás és ez a hit magyarázza meg elsősorban, miért) lett a magyar fejlődés úttörőjévé a Magyar Kommunista Párt, illetőleg" az egyesülés óta a Magyar Dolgozók Pártja és miért lett alz újjáépítésnek és a demokrácia felépítésének is osztatlanul, bel- és külföldön egyaránt elismert vezetője Rákosi Mátyás. Meg kell mondanoni, ho,íry míg" a kommunista párt harminc esztendő ót» miinden veszéillyel dacolva, nagyrészt a föld alatt, sokszor teljesen kilátástalanul, mégis törhetetlen bittel vállaltai a forradalmi munkát eg-y új Magyiarország megtereniitéséért, addig a polgári társadalomban mégr a kispolgári dolgozó rétegek is, még- a valóban hiailadó eg-véniséeek is csak a maguk biztonságát, a magruk látszólag-os nyugalmát keresték, és jóllehet tisztában voltak ennek a társadalomnak korhadt és omladozó voltával, olyasmire akarták' építeni <ai maguk biztonságát, amiben maguk sem hittek. Az ellenforradalmi korszak alatt pártunkban
