Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-91
23 Az országgyűlés 19. ülése 1948. évi december hó 14-én, kedden •1\ FARKAS GYÖRGY jegyző: Barankovics István! i BARANKOVICS ISTVÁN (dn): T. Országgyűlés!. A kormányprogram feletti vita alkalmat ad arra, hogy a kormány általánoisi elvi és gyakorlati politikáját bírálat alá vegyük és a magunk programijának elvi ás gyakorlati követelményeihez hozzámérjük. Ez kötelességünk választóinkkal (szemben is, alibiknek szavazatát mi egy keresztény világnézeti alapon álló elvi és gyakorlati program helyesléséhez é» támogatásához kértük és kaptuk meg. Programunknak és a kormány általános elvi és gyakorlati politikájának összevetésié fel fogja fedni a párhuzamos törekvéseket,_ amennyiben ilyenek vannak, és kellő megvilágításba helyezi m jd azokat a különbségekéit, amelyek ^minket a kormány politikájával szembeállítanak. Ezen túlmenően még- egy lényeges szempont indokolja m teszi szükségessé ezt a>z összevetést. Szükséges volna ez az összevetés akkor is, ha a miniez terein ölk úr — meglehetősen furcsa módon — valósággal ki nem tessékelt volna bennünket a közéletből. Jóllehet, mondandóim az érdemi választ már tartalmazni fogják a miniszterelnök úr megjegyzéseire méigis míintbcjgy a beszédet első hallásra alaposabban megítéüíni nincsen módomban, fenntartóim magamnaJk azt a jogot, hogy beszédét még széljegyzetekkel kísérhessem. . A kormány politikája és különösem a választások során még fel sem merült törekvései, amelyeik róiízben onár megvalósultak, részben pedig a jövőt élővé telezik, lényegesen megváltoztatták azokat a közéleti körülményeket, amelyeik között a néppárt a választások idején programijával a nyilvánosság elé lépett. Márpedig minden poMtikának, a keresztény politikának is belső törvénye, hogy az elvek és a célok helyességén túl a lehetősségeket is számba kell vennie, ha meg akarja érdemelni a józan ész által miéjg egyáltalán igazolható politika nevét és ha nem akar lezülleni légüres térben való monolliog'izálásira. egyéni szereplési beteg»égigé, vagy ábrándJkergetésisé. Ez utóbbiaknál pedig semmi sem áll tőlünk távolabb. A lehető" siégek megváltozása közéiről érinti a néppártot, amely nem öncél, hanem egy elvi és gyakorlati programnak képviselete kíván lenni a deuiokráciannyujtoftita eszközökkel. Mondani való imát akörül a hároim lényege« elvi és gyakorlati programpontunk körül csoportosítom, amelyeikben a tranzigálási számunkra erkölcsi integritásunk sérelme nélkül egyszerűen lehetetlenség. Az első az egyház és az állam viszonya, kapcsolatban a világnézetek civiljogi egyenjogúságával; a másik az új gazdasági rendnek és benne különösen a kis- és közép magántulajdonnak a kérdése, tekintettel az újabb agrárpolitikai kezdeményezétseikre; és a harmadik általliában az állam szerepe és az emberi szabadságjogok ügye. Az állam és az egyház viszonya mellett néhány szót fogok ejteni arról a ; követelményről is, hogy egy vegyes világnézetű államiban magáinak az államnak ésj az állam szerveinek teljesen pártatlannak kell maradtniok és az ájllanxpoüigári jogok éis lehetőségek szempontjából az állampolgárokat világnézet szerint sem előnyben, sem hátrányban részesíteniök nem szabad. (Ugy van! Ugy va\n! A néppárton.) Általában egy vegyes világnézetű államnak meg kell felelnie ama követelménynek, amelyet itt a Házban r egyszer a világnézetek civiljogi egyenjogúsága" nak neveztem. Az egyház és az állam viszonyának problémája — feltételezve, hogy az evangélikus egyház megegyezéséről • szóló nem hivatalos híradások i s igazaknak bizonyulnak — (Közbeszólás a kisgazdapárton: Igaz!) konkréten a katolikus egyház és a magyar állam viszonyának rendezetlenségét, fájdalmas és káros feszültségét jelenti. Ezt &p állapotot, amely az egyházra, a® államra és a katolikus niaigyar népre egyaránt súlyosan káros, a sízemélyi vonatkozások ugyan súlyosbíthatják, de mlagiát a kérdést egyetlen ismerője sem zsugorít hatja pusztán személyi üggyé. Személyi vonatkozásoktól az állam és az egyház viszonyát függővé tennii nem lehet. (Ügy v a n! Úgy van! a néppárton.) Aki jóakaratúan a megoldást akarja, az sem népszerűségi tszempontoknak nem adhat helyt, sem .a szenvedélyeknek nem engedhet szót, mert a táírgyi céltól való minden eltérés a jelen fázisban már csak ronthatja a helyzetet, és ronthatja a kibontakozás esélyeit. (Ügy van! a néppárton.) Minket ki{ zárólag a megegyezés, illetőleg tűrhető együttélés megteremtésének tárgyi célja vezérei, I ezért ebben a kérdésben mindössze néhány I megjegyzésre fogok szorítkozni. Rákosi miniisKterelnökhelyettes^ úr nemrég leszögezte hogy a katolikus egyház és az állam viszonyának tárgyalások útján való rendezésére az állani ajtaja nyitva áll. A miniszterelnök úr mai beszédében ezt a kijelentést megismételte. E kijelentésekhez annak a meggyőződésemnek kifejezését fűzöm, hogy a katolikus egyház legilletékesebb tényezői is készen állanak a tárgyalások felvételére. (Mozgás.) De tudatában kell lennünk annak, hogy i a katolikus egyház és az állam viszonya arról j a káros holtpontról, amelyen ma vesztegel, a ) római szentszék közreműködése nélkül a meg| oldás jó irányába el nem mozdítható. (KosSa | István miniszter: Idegen beavatkozás!) j A kormány js nyilván szintén ennek tudaI tában keresi a megoldás útját és módiját. Műiden újabb gesztus, amelyet akár az egyház, • akár az állam sérelmezhet, nem a probléma érlelődését fogja siettetni, hanem a megegyezés esélyeit rontja, idejét kitolhatja, és alkal" mas arra, hogy az egyik, illetőleg a másik oldalon a megegyezés őszinte száradékába vetett hitet roncsolja. Amennyire én a helyzetet isinertem, jó lelkiismerettel azt állíthatom, hogy a sérelmek reparációjárnak a legjobb, sőt tailán az egyetlen útja a tárgyalásokon kialakuló megállapodás. Szerény véleményem szerint a katolikus egyház és az állam viszonyának problé" mája ugyanis most olyan állomáshoz érkezett, amikor a fennálló sérelmek nyilvános megtárgyalásától való .tartózkodásra csak az nem fog nyomós okot látni, aki a kérdés egész hátterét és érlelődési folyamatát nem ismeri és így azt hiszii_Jhogy a részleges réparációkat a probléma általános megoldása nélkül is el lehet érni. Az okosság ma mindkét oldalion önfegyelmet kíván, kivételes »muráimat, amely a k érdlés általános rendezésiére igyekszik összpontosítani minden erőt. Egyébként az egyház* és az állam viszonyára, illetőleg annak kielégítő, vagy legalább tűrhető állapotot teremtő f rendezésére nézve fenntartjuk azt az álláspontunkat, amelyet részletesen kifejtettem a Házban a költségvetés appropriációs vitája alkalmából. Ami $?,z egyház és az állam viszonyának: pártunkra vonatkozó konzekvenciáját illeti,
