Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

137 Az országgyűlés 64. ülése 1948. merülnek, de ebben az országban a magánkapitalizanusnak legalább 80—90 esztendőn, keresztül bőségesen lőtt volna alkalma ilyen reformok meghozatalára* ha azokat üdvös és helyes reformoknak tartotta volna. (SZOMOLYAI Ágostonné (kp): De ezt nem tették velünk régen! Éhbérért dolgoztattak, nemhogy felosztották volna! — Ugy van! Ugy van! a kommmnistavárton.) Ha elvi alapon nézzük az egész problémát, felmerül a kérdés, mi tette szükségessé hazánkiban, de a világ egyéb részeiben is a nagyipar különböző szektoraiban végbemenő államosítási folyamatot és miért tártjaik mi ezt a nagyiparban végbemenő államosítást a gazdasági élet struktúrája szempontjából a legjobb megoldásnak. Ismeretes, hogy az a gazdasági rendszer, amelyet kapitalizmusnak nevezünk, a termelőeszközök és javak elosztásának gépezeteit: lényegében a tőkések kezében tartotta és a tőkés réteg a haszon elvétől vezettetve — amiből soha, senki titkot nem csinált — irányította a termelést és elosztást is, • A haszon elve volt a döntő tényező és ennek következtében a gazidasági élet egész struktúrája a haszon elvének megfelelően alakult. A magán kapitalizmus bőségesen kiaknázott olyan szektorokat, amelyeknek létesítésére a tömegek szempontjából nem volt mindig nagy szükség, de amelyek (befektetései mindenkor gyorsan, bőséges kamatokkal és kockázatmentesen kerültek vissza hozzá. Sohasem hallottíuk abban a^ időszakiban sem, hogy olyan befektetésbe fogtak volna bele, amely nem jövedelmező. így soha nemi értesültünk olyan tevékenységekről, mint amilyen például az utak vag3

r kutak építése s amikor ez a munka állami feladattá vált, mert a magánkapitalizmus számiára nem fizette ki magát, a kétfajta gazdasági kultúra: a kapitalizmus és a közületi gazdálkodás lényegében bizonyos vonatkozásban párhuzamosain futott egymás mellet Azt hirc ették,/hogy bizonyos konjkurrencia mellett a piac számára termelnek és ez a szabadA^ersenyből folyó konkurrenciale fogja majld! szorítani az árakat, mert sokan versenyeznek azért, hogy árujukat minél olcsóbban tudják a fogyasztók kezére adni. így — mondották — nyilvánvalóan minden gyáros arra fog törekedni, hogy minél olcsóbb és minél jobb minőségű iparcikkeiket; tudjon gyártani, mert különben nem fognak majd nála vásárolni. Ez az elméíletben isizépen hangzó elv azonban a gyakormaiban azt jelentette, hogy a tőkések megegyeztek egymás között s e megegyezésekből kartelek, trösztök és monopóliumok származtak, amelyek lényegiében megölték a szabad versenyt, mert hiszen; semmiféle versenyről nem lehetett szó ott, ahol a tőkések megállapodtak egymás között, hogy melyikük milyen minőségű árut, milyen áiron asz ország, vagy a viliág mely résziéiben hoz forgatóimba arra egyedül jogosultként. Az ilyenfajta megegyezéseikből származó károkat természetesen a közönség' viselte és ennek következtében a kapitalizmus a kartetekenb általában a monopolkapitalizmus rendszerén keresztül nemcsak ,a vásárlóerőt .csökkentette, nemcsak a közönség dgényeit igyeker zett meghatározott irányba terelni, hiaíniem bizonyom változás történt a kapitalizmus politikai álláspontjában is. A francia foradalmiat követő időszakban a kapitalizmus kétségkívül kukább a liberális O'OÍllitikai elveket támogatta, de a monopolkapitalizmus kialakulásának idején megkezeli április hó 28-án, szefrdán. 138 dődött a kapitalizmus szimipatizálása a tekintélyi államok, illetve a fasizmus iránt s ennek következtében a nagy tőikének monopóltőkévé való fejlődése nemcsak gazdasági- hanem politikai veszélyeket is rejtett magában- így magában rejtette azt a veszélyt, hogy a tőkés osztály minden országban a tekintélyi kormányzás felé igyekvő rétegeket, elsősorban a fasisztákat támogatta. Persze vannak olyan tényezők, amelyeik természetszerűvé teszik, hogy a gazdasági élet struktúrájának ilyen változására, amilyet a népi demokrácia jelent, szükség van és hogy azí természetes áts. Hiszen a hűbéri társadalom aliatt már élit egy polgári réteg, amely fejlesztette « maga erőit és törekedett az elavult termelési, csereviszonyok és tulajdonviszonyok mellett újfajta termelési rendszer .megteremtésére- Ez forradalmi megrázkódtatással aykor ment végibe, amikor az emberiség lélekszáma már 500 millió főre nőtt s azok a termelési formák és módszerek, amelyek a hűbériségen belül érvényesültek, alkalmatlanoknak bizonyultak ilyen nagy létszámú emberiség igényeinek akár minimális ellátására is. Ha ilyen módon hasonlítom most össze eigymássial, egyrészt azt a folyamatot, amely a hűbériség időszakában a polgári forradalmak felé való fejlődést tette lehetővé & másrészt azt az időpontot, amikor a polgári díemokrácialkon béliül bontakozott ki aiz újabb fejlődés lehetősége' ug7/anesak azt látjuk, hogy a_ termelő viszonyok forradalmasítása, a tulajdonviszonyok tendenciózus módon való megosizlásia és az a tény, hogy az emberiség lélek száma, az 500 millióról kétmilliárdra nőtt fel, szükségszerűvé tette, hogy megváltoztassuk a gazdaság] élet egész struktúráját és aniniak .elosztó hálózatát, termelési szisztémáit. Hiszen azoik a termelési formák, amelyek alkalmasak voltak 500; 700, 800, vagy akár 1000 millió ember ellátására, már nem alkalmasak kétmilliárd ember ellátására s így ezeket a módszereket természetszerűen fejleszteni kell. Ha megnézzük azt az irányt, amely feléi ez a fejlődés végbement, lényegébein csak két megállapítást tehetünk- Mindenképpen centralizáció ment végbe, a különbség csak (az, hogy a centralizációt vagy a nagytőke csinálja meg a jkartelek. vagy trösztök formájában, vagy pedig az tállanni csinálja meg a dolgozó népi öser szességéniek képviseletiében- Csak eiz a kétfajta lehetőség van, 'mert a centralizáció !aiz életi természetes terméke ezen a vonalon és mindenképpen végbemegy- A kérdés csupán az, hogy ki

1 csinálja meg. Ezért tartjuk mi helyesnek éppen a nemzeti jövedelem igazságos megosztása, a szükségleteket fedező iparágak tervszerű fejlesztése demokrácia kulcsállásainak a gazidjasági életben való megerősítése végett azokat az államosításokat, amelyek a magyar gazdásági élet területen végbementek. De Magyarországon van még egy másik szempont is. Ez a másik szemp unt az. hogy ae elmúlt társadalmi rendszert, amelynek visszásságait még ma is nyögjük és amely végső kihatásaiban ehhez a háborús összeomláshoz vezette ae országot, három tényező tartotta fenn: a nagybirtokba nagytőke és a nagyklérus egy része. Amikor tehát a feudalizmus elleni küzdelem termeszetes volt, akkor természetes volt a naigybirtokrendszier felosztása is- mint politikailag olyan erőé, amely az elmúlt társa-