Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

111 Az országgyűlés 64. ülése 1948. építés megvalósítását. A tervszerű gazdaságpolitikával párhuzamosan azonban mag- kellett teremtenünk egy új és szociális gazdasági renid kiépítésének előfeltételeit is. Ha azonban az áj rendet kívánatosság akarjuk tenni és az érte való áldozatkészséget a tömegekben fokozni akarj.uk

. akkor legfőbb törekvésünknek most már nem a szocializmus minél gyorsabb, minél teljesebb megvalósítására kell irányulnia, hanem arra az egész orszáíg által ideológiai különbség nélkül, egységesem és önkéntesen kívánt eélra kellene a Kormánynak összpontosítani erőiniket, hogy az újjáépítés minél lendületesebb és erőteljesebb legyen, minél többen, minél ernyedetlenebb önkétes erőfeszítéssel feküdjenek bele a gazdasági tevékenységbe és mindezek eredőjeként népünk életszínvonala! máméi előbb megközelítse, majd elérjie, sőt tál is szárnyalja a békebeli életszinvonalat. (EUDAS László (kp): Munkaversenyről hallott valamit?) Ez a demokráciának, a köztársasági rendnek, a szocializmusnak is érdeke, mert a. köztársaság, a demokrácia és a szocializmus mellett sincsen 'népszerűbb propaganda^ főleg olcsóbb propaganda és csattanósabb érv — itt az »olesó« jó értelemben veendő — mint a nép .megélhetésének állandóan tapasztalható, lényeges javulása. Éppen ezért az a meggyőződésem, hogy ma a kormánypolitika legfőbb célját így lehet megfogalmazni: mindent megtenni a magasabb életszínvonalért és szeges gonddal ügyelni arra, hogy kerüljünk mindent, aimi ezt akár csaik áíuienetiieg is veszélyeztethetné. Ma nekünk semmi okunk sincs arra> hogy figyelmünket és erőinket ne erre a oélra koncentráljuk. A magángazdasági hatalmasságok oldaláról többé Magyarországon számbavehető veszély nem fenyegeti sem a^ életszínvonal emelését szolgáló erőfeszítések sikerét, sem a r szociális életformái kialakulását, sem a köztársasági rendet. Magyarországon nincsen többé monopolkapitalista vagy finánckapitalista hatalmasság, vagy ha vaan. akkor annak minden hatalmi eszköze az állam kezében összpontosul (TJgy van! a néppárton.) Miután megszüntettük a nagy- és a középbirtokot ós a földet, hála Istennek, a kisparasztság tulajdonába adtuk, amihez a parasztság szinte mint életéhez ragaszkodik, miután a nagyiparnak csaknem egészét, a Nemzeti Bankot, a nagybankokat és az ezek érdekkörébe tartozó vállalatokat államosítottuk, s miután ennek tetejébe még kialakítottuk a

z egységes szakszervezkedés hatalmát, — Magyarorszjágon magántőkés hatalmasságok többé nieg nem dönthetik és nem gátolhatják a nép uralmát (FAEKAS Mihály (kp): Hattá Istennek!) — ml is örülünk neki — (DÖBRENTEI Károlyné (kp): Merné a szívére tenni a kezét?) ós a tőkés osztály nyílt vagy álcázott uralmával sem cserélhetik fel. Ma az állam teljesértékű irányítása alatt áll a. tőkeellátás, az anyagellátás, az energiag&zdákodás, a külkereskedelem és az áralakulás, a munkaerővel való gazdálkodás terén pedig a szakszervezetek, illetve, az állam teljes irányítása érvényesül. Már a mostani törvény javaslattal legalizálni kívánt, államosítás r előtt is egész gyáripari termelésünk 68 százaléka, tehát a magángazdasági szektor tevékenységét, is döntően befolyásoló része államosítva volt. Ezekkel a gyökeres gazdasági, pénzügyi stb. változtatásokkal egyszersminid megteremtettük a szocializmus legfontosabb előfeltételeit is. A kormánynak mindezt az óriási, szinte befolyásolhatatlan hátaiéi; i április hó 28-án, szerdán. 112 mát csaknem korlátlanná teszi a hároméves terv végrehajtása céljából megszavazott törvény és a» tegnap megadott felhatalmazás. Ilyen körülmények között túlzás nélkül azt merem állítani, hogy az államakarat feltétlen érvényesülése már ezi év márciusában tökéletesem biztosítva volt a munka, a tőke, az anyag, az energia, a külkereskedelem és az árakul ás tekintetében; és az állam eme gazdasági hatalmának kifejtését a politikai hatalom hiányosságai nem gátolták, mert a kormánynak olyan fölényes parlamenti többsége van, amelynek rendületlen kormányhűsége és fegyelmezettsége felől ma már sem aiz ellenzék, sem a közvélemény nem táplál kétségeket. T. Országgyűlés! Minden társadalmi, gazdasági és politikai előfeltétele megvolt tehát Magyarországon (annak, hogy a kormány a nép gazidasági boldogulásának legfőbb ügyét a szocialista Sidney Webb által megfogalma" zott elvnek, az elkerülhetetlen fokozatosság elvének szem előtt tartásával szolgálja, és nem volt semmiféle kényszerítő ok arra, hogy ezt az igen helyes ós kipróbált szocialista elvet félretolja. Azt még megértettem, sőt abban kikerülhetetlen történeten! folyamatot láttam, hogy a mi sajátos viszonyaink között a kapitalizmusba való átmenet első szakasza nem való" sulhatott meg valamely egyezményes forradalom keretei között, a formális alkotmányosság formáiban, hanem formailag, vagy legalább tartalmukban ós hatásukban forradalmi jellegű változtatásokra volt szükség, hogy a régi rend Nessus-ingét levethessük és egy új szociális életforma feltételeit megteremthessük. A forradalom kikerülhetetlen volt, sőt az egyetlen út maradt. Azt is tudom, hogy a forradalom a cél bűvöletében szokott cselekedni és a változtatásokkal szükségképpen együttjáró rombolások mértékére nem igen tekint. Talán a történelem igazságos géniusza így szabja ki büntetését az elmulasztott reformokért. De ha már egyszer a szocializmus legfontosabb előfeltételeit megteremtettük, viszont népünk számára a kívánatos anyagi életszínvonalat még nem tudtuk biztosítani, akkor tiszteletben kellene tartanunk &z elkerülhetetlen fokozatosság elvét és szöges gonddal kellene arra törekednünk, hogy minden további változtatást az elkerülhetetlen szükség mértékéhez szabjunk ós a változtatásoknak a legkisebb rombolás irányában nyissunk utat. A mi viszonyaink közlött tehát nem találok kielégítő okot a rögtönzésre, amely a kormány legújabb államosítási politikáját jellemzi, sem a rajtaütésszerű eljárásra, még kevósbbé a gazdasági élet megrázkódtatására, amellyel az ilyen jellegű intézkedések természetszerűen mindig együtt járnak. A rajtaütésszerű eljárást nem kell bizonyítanom, ezzel & kormány és az előadó úr is dicsekedett Ami a gazdasági élet megrázkódtatását illeti, arra nózfve elöljáróban egtyelőlje annyit! jegyzek meg, hogy a magánjogi viszonyoknak ilyen óriási arányú és_ hirtelen megváltoztatása szükségképpen és mindig a gazdasági megrázkódtatás kikerül" hetetlen következményét hoz,za magával. Ami pedig a rögtönzést illeti, erre nézve elégséges Vaj dia államtitkár úrnak a kormán3

r nevében tett nyilatkozatára hivatkoznom, amely a Házban február 26-án hangzott el, s ^melyből kiderüli, hogy afc államosítási rendelet kiadása előtt egy hónappal a kormány ilyen arányú államosításra még egyáltalában nem gondolt,