Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

Í0S1 Az országgyűlés 90. ülése 1948. nem a külpolitikai helyzet általános képének megrajzolásával. T. Országgyűlés! Teherán, Jalta és Potsdam ntán hamarosan két bemiszféra, féltekére esett szét a világ. Mindnyájan emlékezünk Bevin beszédére és az azt követő atombomba külpolitikára, amelyet nálunk elsősorban azok üdvözöltek, .akik azelőtt csak terrorbombázó összefüggésben mondták ki a'a angolszász nevet és a legszívesebben csendőreikkel verették agyon a. háború alatt a kötelességüket teljesítő, ejtőernyőn leszálló angolszász pilótákat. Ezek úgy kezdtek viselkedni, mintha mindegyikük mellényzsebében egy-egy 'atombombát helyezett volna el az egyesült angols'zész vezérkar, amely atombomba használata őket — egyedül és kizárólag őket — biztosítja iámnak hatásaitól. Emlékszünk t. Országgyűlés, ,a Trumam elvre és az azt követő Marshall-tervre, itt elég ezt csak jeleznem. A Marshall-tervre, amely gazdasági megsegítés címkéjével jelentkezett. Gazdasági jellege helyett azomban ilyen vonatkozásai hamarosan elhalványultak és mindinkább előtérbe nyomult katonai jellege. Kétségtelein, hogy a Marshall-tervet eredetileg az amerikai túltermelés, vagy a túltermelés félelme szülte. Az a szándék, az a törekvés, hogy az előbb vagy utóbb szükségképpen jelentkező krízist átdobja Nyugat-Európára. Legyen szabad csak egyetlen egy példára utalnom. Én tavaly két hónapon át megfigyelhettem egy ilyen Marshall-terv segítette országot, mint_ ahogyan az idén is az Interparlamentáris "Unió konferenciájára való kiküldetésünk kapcsán újabb két hétig megfigyelhettük Olaszországot. Láttam teh'H egy ilyen Marshall-terv segítette országot. S ki volna olyan ostoba vagy elfogult, hogy a szemét befogná a valóság előtt' amikor közvetlenül szemtől-szembe győződhetik meg a valóságról? T. Országgyűlés! Valóban, Amerika szállít árut. Természetesen felesleges, az ő számára értéktelen árut, cje bizonyária szállít értékes árut is. Egymásután érkeznek meg a hajók az olasz* kikötőkbe. Van tehát áru, bán az olasz nép többsége nem tudja megfizetni. Ez az áru, ez az árukölcsön azonban aat jelenti, hogy az olasz gyárak egymásután állanak le és az olasz munkanélküliség folyamatosan nő. Az én ottlétemkor elérte a kétmilliós számot, amely az olasz gyermekáldás bőségét tekintve, nyugodtan beszorozható három-néggyel, vagy öttel, tehát kö'zel 10 millióra tehető az olasz munkanélküliek száma, amely az olasz népnek közel egynegyed része. Most nem beszélek a normális számú eltartottról, a kiskorú családtagokról. Ilyen tömegű eltartott nehezedik a dolgozó olasz népre, amely nem tudja, vájjon lehetséges-© ezt a megsegítés bármilyen formájának mevésni Érzi, hogy nem lehet és ennek a dolgozó olasz nép 30 százaléka kifejezést is adott a választáskor, amikor minden nyugati mesterkedés ellenére 30 százalékban nyilt oppozícióba vonult. Ez a'zóta kétségtelenül sokkal magasabbra nőtt és. valószínűleg az olasz nép többségét teszik azok, akik érzik, hogy a megsegítésnek nem ez a módja. T. Országgyűlés! Ha valahol, akkor ebben a Marshall-terv segítette országban tettenérhető, hogy mi a különbség egy csak formális politikai polgári demokrácia és e^y népi demokrácia között, amely utóbbi egyszerűen úgyis meghatározható: demokrácia^ — de csak a dolgozó osztályok számára. Aminthogy az igazi évi december hó 10 -én., pénteken. 1Ö82 felszabadulást, a népi demokráciát nem a hitbizományok urainak, hanem a dolgozó népnek hozták el azok, akik a szabadságot elhozták. A formális politikai demokrácia orgiáit üli ezekben a Marshall-terv megsegítette országokban. Olyan demokrácia van ott, amely lényegében a nagytőke takarója, amelynek módjla van felvásárolni egyéneket, párttöredékeket, pártokat, olykor majdnem egész parlamenteket, módja van megvásárolni nagy lapokat. Milyen fikció azi a polg ri sajtószabadság, hogy a Declaration des droit de Thomme et du citoyen kimondja: mindenkinek joga van gondolatait szóban és írásban szabadon terjeszteni. A valóságban azonban mit jelent ez ezekben az országokban? T. Országgyűlés! Egy nagy napilap megalapítása a világ bármely pénznemében kifejezve többmíüiió forintot jelent, s a rotációs gép mellett ott áll könyörtelenül a monopoltőke és megrostálja, megszűri mindem egyes szavát, nem enged át semmit, ami érdekeivel ellentétbem volt, sőt úgyszólván semmit, ami nem pozitíve szolgálja az ő érdekeit. Lényegében a nagytőke uralma ez a csak normális politikai polgári demokrácia és eszünkbe juttathatja a szellemes francia írónak. Anatole Francénak a szavát, hogy gazdagnak és szegénynek egyaránt szabad a Szajna hídja alatt aludni, — csak éppen a gazdagok ebből a szabadságból nem igen szoktak kérni. Nincs politikai demokrácia — ezt világosan teli, hogy lássák, és látják az olas'zj dolgozó rétegek — gazdasági demokrácia nélkül. Ezekben az országokban lényegében a monopolkapitalizmus él tovább, a formális demokrácia takarója alatt, olyan termelési és társadalmi rend van, amely elérkezett a termelés és elosztás csődjéhez. Hiszen újra és újra olvashatjuk a nyugati lapokban a harmincas évekből olyan dermesztően ismerős híradást, hogy Braziliában újra hajórakományszámra öntik a kávét a tengerbe és> vonatrakományszámra seimmisítiik meg a gabonát. Micsoda őrültség az emberi munka, az emberi veríték eredményét megsemmisíteni ugyanakkor, amikor a világ másik részén talán milliók és milliók éheznek! Megsemmisíteni t. Országgyűlés, csak azért, mert nincs közvetlenül számukra profitot jelentő piac, vagy mert éppen csak így érhetik el a megfelelő profitot, ha az emberi munka jelentős részét megsemmisítik, hogy a maradványt annál jobb áron tudják

1 piacra dobni. Lényegében ugyanazok a krízisjelenségek ismétlődnek meg, amelyek annakidején a harmincas években a hitlerizmust előteremtették, mint a monopolkapitalizmus válságának produktumát á. benne a nagytőkének tiszta lényegében megvalósult ellenforradalmát állították az egész emberiség elé. Miért említem ezt t. Országgyűlés? Azért, mert bármilyen fájdalmas, a világ külpolitikai helyzetének szemlélője mégsem zárkózhatik el az elől a felismerés elől. hogy ma ugyanez ismétlődik meg sokíszior nyíltan, sokszor leplezve. Hatalompolitikával leplezik m el az osztály harcot, de lényegében pénz-, piacos nyersanyagkérdés, amely penetrálja Nyugat'Európát (11-00), penetrámá, ha tehetné, a •nak produktumát és benne a nagytőkének népi demokráciákat, sőt legszívesebben & Szovjetuniót is. Egy elomló társadalmi^ és gazdasági rend robban itt kifelé és legyünk tisztában vele, hogy semmiféle weimari típusú demokrácia nem tudja biztosítani a békét ezzel szemben; csak a haliadó erőknek'