Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1035 Az országgyűlés 38. illése 1948. vitanunk szükséges; ahhoz viszont, hogy egy egységei büntetőkódexet létesítsünk, ami nem" csak —mint mondják — toldozgatás, foltoz" gatás lenne- idő és alapos nekikészül tség szük­séges. Ezt eddig még egyéb más tennivalónk mellett elintézni nem tudtuk. Kétségtelen, t. Országgyűlés, hogy a büntető igazságszolgál­tatással kissé elmaradtunk. ;— ez, nem vitás, — azonban méltóztassanak tekintetbe venni- hogy voltak olyan teendők, amelyek időrendi sor" rendben sürgősebbeknek mutatkoztak. Ezzel a lépéssel, ezzel a törvénnyel rátértünk most már arra az útra, hogy a büntető jogalkotás terén is hozzálássunk a romeltakarításhoz és az új­jáépítéshez. Vésizy igen t. képviselőtársam a lőfegyver használatára vonatkozó fejezettnél kifogásolja' hogy annak utolsó mondata meni súlyos­bító, hanetm mentesítő (körülmény, hogy tudniillik n bűncselekmény, — t. i. ez a sui ge­n^Hs bűncselekmény — nem tekinthető annak akkor, ha 'elkövetője hivatásánál fogva jogosí­tott a fegyver viselésére. Azt hiszem. Vészy igen t. képviselőtársunk téved. Tudniillik, ha valaki, aki fegyverviselésre jogosított* fegyver­rel kezében bűncselekményt követ el, korántsem marad tűn tétlenül, hiszen a büntető törvény­kön vv 'vonatkozó ssakaszai a legszigorúbb büntetési lehetőségeket nyitják meg- az esetre, ha valaki hivatalánál fogva fegyvert visel s az" zal a fegyverrel bűncselekményt követ el. Ez a törvény tulajdonképpen csak nagyobb nyoma­tékot akí.r adni annak az elvnek, hogy ne hord­jon iés ne viseljen senki fegyvert, aki arra nem jogosított. T. Országgyűlés! Végeredményben szabály előírja azt, hogy ki viselhet és ki nem viselhet fegyvert. Aki tehát nem jogosult fegyvert vi­selni, az engedelmeskedjék ennek a tilalomnak, ha pedig nem engedelmeskedik, hanem ezzel szembehelyezkedik, 'azután olyan helyzetbe ke­rül, hogy éppen azért, mert a lőfegyver nála van, azzal bűncselekményt követ el, ám lássa annak súlyos következményét. Természetes' hogv ez elsősorban és főkép &i gengszterizmus ellen irányul és meg akarja vé~ deni a társadalmát, hogy lehetőleg minél keve­sebb embernek legyen kedve engedély nélkül fegyvert viselni. (Helyeslés.) Tudniillik, itt nagy előnyben vannak a gengszterek. A geng­szter abból indíul ki, hogy a. törvény szabályai szerint ,a vele szemben lévő embernél nincs re­volver, neki pedig van, és így követi el a bűn­cselekményt. Termésiaetes, hogy egészen! külön" leges és egészen szigorú büntetést érdemel. Vészy Mátyás igen t. képviselőtársunk ki­fogasolja a törvény 40. §-át. Bocsánatot kérek, én a 40. %-t nem kifogásolandó na k tartom, ha­nem egyenesen vívmánynak. A 40. § egyik leg~ jobb szakasza ennek a büntetőnovellának. Kü­lönösen örülök neki mint kisgzdapárti képvi­selő, mert ez valóban a parasztságnak, a kis­parasztságnak érdekében készült. A fciísparasztság, az újgazdák javára szolgál — mert hiszen most már h^tszázezernyi újgaz­dávaű számolunk az országban — iá javaslat­nak aiz a rendelkezése is. amely a mező-rendőri kihágások orgazdáit is bünteti. Egészen fonák és leheteítlen állapot volt iaz eddigi. Az or-' gazda veszélyes szerepét minidienki ismeri. Ott van tolvaj, ahol orgazda is van, mert n tol­vajnak értékesítenie kell a lopott holmit. A tolvaj éppen olyan tolvaj akkor isi, ha a mező­gazdasággal kapcsolatosan követi el toíviaiiilá­sait, ha tehát a. földről lop el terményeiket. évi november hó 26 án, pénteken. 1036 Neki is szüksége van orgazdára, különösein, h)a a tolvajlást nem azért űzi, hogy saját szemé­lyes szükségletét kielégítse, nem azért, mert erre az éhség, vagy a kényszerűség viszi rá. hanem — ami nagyon sokszor előfordult — > nyereségvágyból. A törvényjavaslat tehát igen helyesen alapítja meg, hoi°y a jövőben a ane­zőrendőri kihágások orgazdáit is megbün­tetik. Ami különben a 40. §4 illeti, azt hiszem, , Vészy képviselőtársaim is nehezményezte azt, hogy miért állapítottuk! meg ezt a 60 forintos értékhatárt. A mezőrenidőri kihágásoknál az értékhatárt. A mezőreindőri kihágásoknál &a lítottuk 60 forintra. Ennek az a magyarázata, hogy lehetetlenség volt ilyen tág körben sziai­baidíkezet adnunk mezőrendőri lopásiofcra, mtert amikor valaki csak annyit lop, amennyi köz­vetlen szükségletére szükséges, ha maga és családja 'éhezik, ez még: megérthető, de semmií. esetre se lopjon annyit hoi^y esetleg mázsa­számra ássa ki a krumplit más, becsületes gazda földjéből, aki azt véres verejtékkel dol­gozta meg. Ez az újítás tehát nagyon helyes és a gazdák érdekében szükséges volt. Vészy igen t, képviselőtársaim szót emelt a halálbüntetés ellen is és nehezményezte, hogv nem vettük át a, száz esztendővel ez­előtti Deák-féle törvényjavaslat szellemét. Erre csak azt fejelhetem, hogy annak szelle­mét igenei átvettük, mert hiszen laz előttünjk fekvő törvényj avasllat épnen úgy a haladás jegyében készült és as fejlődés gondolatát szol­gálja, mint a száz évvel ezelőtti javaslat. Vélgr erediményben azonban tudomásul kell ven­nünk* hogy száz esztendő alatt mégis^ csiajk változtak a viszonyok és ami akkor fejlődés! és haladás volt, ma már túlhaladott állás-Dont. Mi átvesszük a haladás szellemét 1843-ból, de a konkrét 'intézkedésekkel, rendelkezésekkel az akkoriakat túl aklarjuk szárnyalni' túl akar­juk haladni? mert a történelem szekere azóta is haladt valiiamelyest. Ami a halálbüntetés érdemét illeti, ^ termé­szetes, hogv a halálbüntetés helyességének' vagy jóságának megítélésében, köztünk ab­szolúte seinmá néven nevezendő érdemi kü­lönbség nincs. A miniszter úr már -számtalan­szor nyilatkozott arról, hogy maga is hive a halálbüntetés eltörlésének. Az én pártoim ugyancsak hive a halálbüntetés eltörliésének' tehát kizárólag airról van szó, hogy elérke­zett-e máír annak időszerűsége. Vészy képvi­selőtársunk a Szovjet Birodalomra is • hivat­kozott, de elfelejtette:, hogy ott is eltelt bizo­nyos idő, amiig elérkezett ahhoz a magas ferj­lődési fokhoz* amelyen már megengedhette magának 'azt a luxust, hoay a halálbüntetést eltörölje. Nálunk ez az időpont — sajnos — még nem érkezett él. Tökéletesen igaza van Justus igen t. foép­viselőtársiaimnak abban, hogy ha mi most el­törölniük la halálbüntetést, ez nem megnyug­tatólíag, hanem egyenesen felbátorítélag hatna bizonyos elemeikre. (ügy van Upy van! a korménn"(tárton,) ÁlOiatodóan beszélünk airról, hogy a reakció itt van, a reakció működük, ia •reakció veszedelmes). Ez így is van' ezzel var lamennyien tisztában vajsynnfc. Méltóztassa­nak csak arra gondolni, hány ilyen rdakcitós ember jön-megy közöttünk, akinek meggyőző­dése, hogy ez aiz egész demokrácia csak átme­neti jellegű' amelyet csak ki kell bíraü, ame­» lyet csiajk el kell viselni egy ideiig' azután majd

Next

/
Thumbnails
Contents