Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

977 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi radt mögötte semmivel sem a most felszólalt képviselő úr sem. Nem fogok minden egyes látsziatérvet egyenkint válaszra méltatni, hanem csoportosítani fogom a kérdéseket és így fogom megadni a választ. Keleti képviselő úr mindenekelőtt a jegyző megválasztásának elmaradása miatt emelte fel tiltakozó szavát és úgy állította he ezt a kérdést, mintha ennek következtéből! az önkormányzat elvén hallatlanul nagy csorba esnék, sőt — amint kifejtette — egész nemzeti függetlenségünk veszedelembe kerülne. Mintán Keleti képviseillő úr néhány ismert és ismeretlen nevű szerzőt állított érved mellé, én is néhány mástól származó érvet veszek elő, így például a neves egyetemi tanárnak, a neves közírónak, Kábelnek könyvéből, aki 1908-bam írt munkájában a választás kérdéséről a következőket mondja (odvassá): »A közérdek fehér hollója ijedtein rebbenti meg szárnyát, mikor a tisztviselők választásáról van szó. Nem

1 a jó közigazgatás érdieke, a hivatotteág, érdem, tehetség megbecsülése ilyenkor a döntő szempont, hanem a családi összeköttetések, a klikkek uralma, a magánérdek. !A; válrmeigye közéletének ...« (KELETI Péter István (dn): Váirniegye?) Igen, vármegye. (Tovább olvas): »A vármegye közéletének ma isi a választási rendszer a legsebezhetőbb pontja, mondhatnám achillesii sarka*. Ezekntán felteszi a kérdést; »Hioigyha^ nem beclsülletes szennpontoik irányítják a választásokat, a'kkar vájjon az önkormányzat erősítésére szolgál-e a választás, vagy inkább gyengítésére, mivelhogy szükségképpen lerombolja annak hitelét«. A következő sorokban hivatkozik a szerző Szailai László történetíróra, aki azt mondotta: »Vain vaflami, ami több a megyénél és* ez a valami az otrsizág«. Még néhány ^ sor: »Hogy a megyék tisztikara a legkitűnőbb tehetségekből álljon, ez nemcsak a megye érdeke, de talán egy kevésbé az országé is, mert a megye tisztviselői nemcsak a helyhatóság ügyeit^ végzik, hanem az, államigazigatást is. Az állanikormányzástól nem lehet szétválasztani a helyhatósági ügyeket, mert az államigazgatás sem egyéb, mint a helyhatósági ügyek össz!eslsége«. (KELETI Péter István (dn): Előadásomban állandóan a jegyzőkről beszéltem, most meg folyton a vármegyékről hallunk!) Láthatjuk ebből, t. Országgyűlés, hogy ez az álláspont, amelyet Keleti képvisel© úr a jegyzők, illetve az önkormányzati tisztviselők váliasztlálsával kapcsolatiban képviselt, olyan álláspont, amelyet talán már az ő születése előtt is megdöntötték. A következő állítás, amely már tulajdonképpen közelebb áll ahhoz, ami Keleti képviselő úr felszólalása mögött tulajdonképpen van — és majd ki fogok térni rá, hogy mi van mögötte — az a megállapítás, hogy az önikorlmányzatok a múltban — azt hiszem szó szer int így mondta — a régi jé nemesi ... (KELETI Péter István (dn): Nem kérem! Történelmi, alkotmányos, ősi. Nem nemesi! Tehát az Ár nád-bori is, amikor még nem volt nemesség). 1A lényeige mindenesetre ez volt. A képviselő úr azt imoudotltla, hogy hallatlan nagy érdeme a nemesi öinlbormányzatnak, (KELETI Péter István (dn): Már megint nemesi! Ösi!) hogy passzív rezisztenciát tanúsíthatott az aíkkori elnyomó uralkodó rétegekkel, uralkodó osztállyal, a királyi családdal szemben. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. november hó 25-én, csütörtökön. 978 Felmerül a kérdés — és ezt Tissa képviselőtársam iis feltette —>

e hoigy vájjon Keleti képviselő úr miért tartja most szükségesnek kihangsúlyozni a régi nemesi önkormányzatok pasis'zív rezisztenciát tápláló ^ jellHejgét, vájjon azért-e, mert ő és az a politika, ameftynek a képviselőjeként itt ül, a mostani, a munkások ós parasztok kormányával szemben is az önkormányzatot passzív rezisztenciára kívánná feilüasználni? (SOMOGYI Miklós (d): így van!) Ha így van, és mi biztosak vagyunk abban, hoigy ez így vam, az összes érvek, amelyeket Keleti képviselő úr felhozott, lényegében nem szolgáltak egyébre, csak arra, hogy eltakarják a képviselő úrnak ezt a tulajdolnképpiani lényeges állásfoglalását. Mert t. Országgyűlés, Keleti képviselő úr a jegyzőt állította r be az önkormányzat legfontosabb oszlopaként, ezt azonban természetfiseu maga sem hiszi el ós a legkevésbbé hiszszük el mi. (KELETI Péter István (dn): Nem is mondtam!) mert tudjuk, hogy abban azi önkormányzatban, amelynek mi hívei vagyunk — • és mi hívei vagyunk az önkormányzat elvének — a népakarat, a dolgozók akaratának megszemély esi tője nem a jegyző, hanem a bíró. (KELETI Péter István (dn); De mi a lényege? Nem a szabad választás ós a függetlenségi) A szabad választás semmi esetre' sem lényege ebben a kérdésben azi önkormányzatnak, mert a bírót szabadon választják és a bíró a képviselője és megtestesítője az önkor. mánvzati elvnek az önkormányzaton belül. (KELETI Péter István (dn): De a tisztviselői ről van szó!) Érvként hozza fel továbbá Keleti kép

# viselő úr azt, hogy a külföldi közigazgatási rendszerekben sokkal jobban érvényesül az önkormányzat elve, s azt kinevezéssé^ semmiféle sérelem nem érte. Keleti képviselő űr nyilvánvalóan tudja — és mi jobban tudjuk — hogy a külföldi közigazgatási rendszerekben is megvan a kinevezett tisztviselők rendszere. Sorra vehetnem, t. Országgyűlés, az érveket, amelyeket Keleti képviselő úr felhozott' azonban őszintén bevallom, a második oldalnál abbahagytam az írást. •Mégis most felmerül az a kérdés, hogy miért állít Keleti képviselő úr olyanokat, amiknek az ellenkezőjéről ő maga valószínűleg szintén meg van győződve. Azért állítja — amint mondtam az elején — hogy a tulajdonképpeni lényegét, pn litikai ál^sfoglalását elleplezze. Ez tulajd ónképpen kísérlet volt arra, hogy a magyar reakció, amely eddig különböző módokon támadott és vereséget szenvedett, megtalálja azt az* új formát és hangot' mellyel nemcsak a parlamenten belül, hanem elsősorban a parlamenten k!vül tábort és híveket próbál magának szerezni. Erről van szó. Elsősorban ezt próbálta elleplezni a látszatérvek zuhataga. Keleti képviselő úr felszólalása kísérlet volt arra — mint említettem — hogy hallattassa a reakció új hangját, amely behízelgő és meg nyerő, amely az ősi nemesi megyék jóságára hivatkozik, szemben a mi népi demokratikus önkormányzati elvünkkel. Ez lényegében nem egyéb, mint támadás az egész íeninálló demo; kratikus rendszer ellen. Ez a lényege Keleti képviselő úr felszólalásának, és nem az> amit ő próbált itt előttünk feltüntetni. Kiderül azonban t. Országgyűlés, a to-_ vábbiakból is, hogy állításom helyes. Keleti képviselő úr kifejti — igaz, hogy nem szánt rá túlsók időt, mert hiszen akkor nyilván62