Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-87
955 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi november hó 25-én, csütörtökön. 956 ben újjásizorveznők. Végül mélyen t. Törvényhozás, megállapítottak azt, hogy azok az indokok, amelyekre a javaslat hivatkozik, egytőlegyig téveseik ós a felhozottakfcal merőben ós homlokegyenest ellenkezőik. Vitathatatlanul megállapítható tehát, hogy erre a tö vény javallatra ilyen formában szükség oiinos', sőt ez, önkormánymtuink elsorvasztás sát jelenti. A javaslat az államosítás felé vezető út első lépése, tehát nem a demokráciának és nem. is a szoeializimusnak a esírája,. {Gúnyos felkiáltások a dolgozók pártján: Nem! Nem!) Éppiem eizért, minthogy pártunk: programjának is lényege az,, hogy követeljük elsősorban az önkormányzatok teljes 1 helyreállítását, _ kifejfeszítését és megerősítését az előhb kifejtett szempontokra való tekintettel pártunk éa magam est a javaslatot nem fogadhatjuk el ós tisztelettel kérem a Törvényhozást is, hogy a javaslatot visszautasítani méltóztassék. (Nagy taps a néppárton.) ELNÖK: Szólástra következik a kijelölt szónokok közül? CZÖVEK JENŐ jegyző: Tisza József! TISZA JÓZSEF: (d): T. Országgyűlés! A vármegyei és községi állások átszervezése újabb lépést jelent a feudális esökevények felszámolásában. (Gúnyos derültség és feLkiáltások a néppárton: Ajaj! Ajaj!) Beszélhetünk-e a népi demokráciában arról, hogy még vannak feudális maradványok! (Zaj a néppárton. — RÉVÉSZ Ferenc (d) a néppárt felé: Maguk is! Az egész pártjuk!) Igen, ma is beszélhetünk ilyenekről- (RÉVÉSZ Ferenc (d): Az egész pártjuk anakronizmus! De majd adják lejjebb is! — RATKÖ Anna (d): Nem is soká! — Az elnök csenget. — Felkiáltások a néppárton: Mi ez? Fenyegetés 1 ?) A földreformmal ós egyéb intézkedésekkel összetörtük a félfeudális Magyarország államgépezetét, de azért még mindig igen gyakran találkozunk feudális csökevényekkel. (RÉVÉSZ Ferenc (d) a néppárt felé: Adják lejjebb is! — Felkiáltások a néppárton: Nem félünk a fenyegetéstől! Nem félünk a farkastól! — RATKÖ Anna (d): A barátaik is ezt mondták, akik már túlvannak a határon! — Nagy zaj a néppárton. — Viharcsengő. — Egy hang a néppártról: Ne fenyegessenek! — RATKŐ Anna: Ne izguljon, fiatalember! Mag a még nagyon fiatal! — RÓNASZÉKI Lajos (dn): Nem lehet mindenki 75 éves! — Derültség. — DÉNES István (f): A határátlépés tilos! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ilyen esetet láttunk legutóbb a községi és felekezeti iskolák államosításánál is, (Közbeszólás a dolgozók pártjáról: Akkor is ágáltak! )Hogy ez mennyiben volt feudális maradvány, azt hiszem, arról nem sokat kell beszélnem. Nagyon sokat tudnak erről beszélni a, pedagógusok, a nevelők, akiknek még szabad idejükben isiem volt lehetőségük arra, hogy engedély nélkül elhagyják községük vagy városuk területét. Mi más volt ez, ha nem feudális maradvány! (MÉSZÁROS Ödön (dn): Most sem mehetnek el engedély nélkül! — Egy, hang a dolgozók pártjáról: Nem szegyei ilyent mondani!) De feudális maradvány a vármegyei és községi állások jelenlegi állapota is, Reakciós körök, a népi demokrácia ellenségei a vármegyei^ és községi állások átszervezéséről azt mondják, hogy erre eemmi szükség nincs, mert ez a falvak, a községek autonómiáját szünteti meg és mert ezeket az állásokat annakidején a függetlenség védelmében alkották- De Keleti képviselő úr és társai megfeledkeznek arról, hogy más volt akkor a társadalmi forma, más kezében volt a hatalom, mint most. Akkor nem a dolgozó munkások, nem a parasztok és nem a haladó értelmiségiek kezében volt a hatalom. Talán a kulákoknak, a régi rend híveinek biztosítsa a dolgozó nép állama a függetlenséget, azok autonómiáját védje meg önmagával szemben? Nem, semmi szüksége sincs kormányzatunknak: arra, hogy ezt az állapotot továbbra is fenntartsa. Demokratikus kormányzatunknak az a feladata, hogy a nép ellenségeit kivesse hadállásaiból és a dolgozó nép legjobb fiait ültesse be oda. (Taps a kormánypártokon.) Emlékezzünk csak vissza arra az autonómiára, amelyet Keleti képviselő úr visszasír, arra a függetlenségre, amelynek védelmében most a reakció felsorakozik, élén Keleti képviselő úrral. (Ügy van! Ügy van! Taps aí dolgozók pártjén. — Közbeszólás a néppártról: Kérdezzük meg a népet! — Egy hang átdolgozok pártjáról: Kérdezzük meg! — RÉVÉSZ Ferenc (d): Most Keleti képviselő úr »nyugati«! — Derültség-) Kérdezzük meg a dolgozó parasztokat a munkásokat, a bányászokat, (Felkiáltások a néppárton: Kérdezzük meg! Azokat meg lehet kérdezni!), a haladó értelmiséget, a község dolgozóit, hogy kinek a függetlenségét, kinek az autonómiáját védte a közigazgatásnak ez a formája! De kérdezzük meg magukat az érdekelteket, aljegyzőket, beszéljenek ők és mondjanak véleményt a régi közigazgatásról. (Mozgás az ellenzéken.) x Lássuk, mit mond erről Szűc s Lajos vezető ' jegyző? Többek között ezeket mondja: (olvassa) »Hol tartanánk ma már, ha a falusa kiskirályok hatalma már évtizedekkel ezelőtt megszűnt volna és hány jegyző élete nem tört volna derékban ketté, ha a jegyző sorsa nem lett volna azoknak kezében letéve, akik a vármegyét és a községet a saját, osztályuk érdekei kiszolgálására haisználták fel.« (Egy hang az ellenzékről: Ez az igazság!) De érezte a falu népe is, hogy Eötvös és Petőfi »falu jegyzője« a népnyúzás szervének, a csendőrnek és a szolgabírónak méltó társa lett, (LUKÁCS Vilmos (f): Ez igaz!) kiszolgálója volt a Horthy-rendszernek, a nagytőkésnek, a nagybirtokosok Magyarországának és elnyomója a dolgozó népnek- (Mozgás az ellenzéken.) Mit kapott mindezekért cserébe? Azt, hogy munkájáért megbecsülésben nem volt része- felettes /hatósága lenézte, saját fajtája" val viszont meggyűlöltették. Ha arról volt szó, hogy előlépjen, hogy anyagilag is profitáljon, akkor évtizedekig nem tettek érdekében semmit. Nem a szaktudást, nem a szorgalmat nézték, hanemi a protekciót, eta volt a döntő. (LUKÁCS Vilmos (f); Ez így volt!) Nem véletlen ez, t. Országgyűlés! Ez volt a legjobb módszer arra. hogy egyenetlenséget szítsanak, hogy az erőket szétforgácsolják, (Közbeszólás a dolgozók pártjáról: Abból éltek!) és ezen keresztül biztosítsák uralmukat Mit jelentettek a választások a jegyzők és a dolgozók számára? Azt jelentették, hogy a r teheúégesebb. de szegényeibh jegyző nem bírt előbbre jutni, nem bírt jobb helyre kerülni, mert oda a protekción keresztül csak dzeentri-ivadékok kerülhettek, mert ezeknek volt pénzük, anyagilag bírták a választásokat.
