Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

951 Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi november hó 25-én, esütörtÖkön, 952 donképpen nagyrészben a községi jegyzőkre gondolt és a járási főjegyzőket, jegyzőket nem érintette, hanem előadása során végig inkább jegyzőt szemszögből vizsgálta a javaslatot. Először is ez a bizonytalanság nem áll fenn. Miért nem? Azért, mert éppen az önkormány zati tisztviselőket a legjobb tudásom szerint életfogytiglanig. vagy legalább is nyugdíjazásukig választják meg (Ügy van! — a néppárton!), s az önkormányzati tisztviselők eddig is, ha igaza van a javaslatnak, nagyrészt állami támogatásból, de szabályszerűen megkapták a fizetésüket és érdemes szolgálat után megvan a megfelelő nyugdíjuk- Ha tehát ezeket az állásokat állami állássá szervezzük át — hacsak a fizetésüket fel nem emeli a demokratikus kormányzat, bár úgy tudom a költségvetés vitájából, hogy erre egyelőire kilátás nincs — bizonytalanságukban vagy biztosságukban semmiféle változás nem következik be. Nincs is tudomásom azonban arról hogy a községi jieigyzők ezért, mert önkormányzati tisztviselők, vagy a járási főjegyzők azért, mert törvényhatósági tisztviselők, bármikor is bizonytalanságban érezték volna magukat. Azt mondta továbbá az előadó úr, hogy ezt a bizonytalanságot a megelőző rendszer nem tartotta kívánatosnak bizonyossággá fejleszteni. A hozzászólásomban már volt szerencsém kifejteni, hogy éppen a megelőző rendszer követte el az 1942:XXII. tc-ben azt az időleges jogfosztást, hogy elvont

a a szabad választást és a független tisztviselőkhöz való jogosültságot, tehát nem a bizonyosságot akarta akár a tisztviselők oldaláról, akár pedig aa ÖEkormányziat oldaláról emelni' hanem, éppen a bizonytalanságot, (Ügy van! — a néppárton!) Azt mondja továbbá az előadó úr, hogy ha az önkormányzat választ, de az állam fizet, akkor ez is helytelen. Már erre vonatkozólag kitértem arra, hogy az érintett tisztviselői kar sokkai kevesebbet dolgozik az önkormányzatnak, mint a mindenkori központi hatalomnak. Ha tehát fizet, akkor részben azért fi" zet. mert ellenértéket kap, r egyébként pedig abból fizet, amit az önkormányzat adóiból behoz. (Ügy van.[ Ügy van! — Taps a néppárton.) Azt mondja továbbá az előadó úr, hogy ilyen választási rendszer mellett kevés a pályásé és néni mindig a megfelelő felkészültségű, képességű és a később is megfelelő pályázó nyeri meg a választást. Nem a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. Ha, nagyobb a választék, akkor e'z jobban elérhető. Ezekkel kapcsolatban legyen szabad csak röviden a következőkre rámutatni. Aa ©lőiaidó úr egyáltalán nem is ismerteti az általam hivatkozott törvényeknek a tisztújító székre, ha jól emlékszem, a tisztújító közgyűlésre> vagy határnapra való intézkedését, de a javaslat sem ismerteti. Már kifogásoltam, hogy a történeti fejlődést egészen elhallgatja. Nem ismerteti sem a» előadó, sem a javaislat- sőt a bizottságok sem foglalkoztak azzal, hogy van kijelölési jog és van bemutatási jog. Ha a központi kormányzat tehát minden áron bele akar folyni a választásba, akkor a főispán, illetőleg községi viszonylatban a volt főszolgabírák, a mostani rendszer szerint tehát a járási főjegyzők által a tisztújító székben, a kijelölési bizotteágbaü módja van arra, hogy három személyt jelöljön és ebből a három személyből kell az önkormányzatnak — a felszólalásom érdemi részében már kifejtettem, hogy milyen ösorbított és sor^ vasztott önkormányzatnak — választani. Az ön" kormányzat tehát a teljesen szabad váliasíztási jogosultságát éppen az előadó úr által említett Horthy-rendszer^ sőt az azt megelőBŐ abszolutizmus rendelkezésének folyományaként a megelőző rendszer alapján sem érheti el, elégséges jogosultsága van teihát itt a miniszter úrnak, vagy a központi kormányzatnak. Rá akiartam arra is mutatni, tnc'.Qfuk. hogy van ;a központi kormányzatnak minden törvényhatóságban egy főispánja, aki épp azért van ott, hogy a központi kormányzat érdekeit képviselje, bizonyos szempontból ráhasson és nagyon jól tudjuk, hogy most már túlságosain erősen is ráhasson &É önkormányzatra. (Közbeszólás a néppárton: Nem is csinál mást, csak ráhat!) T. Országgyűlés! Nem felel meg tehát sem a javaslatnak, sem az előadó úrnak (az az indokolása, hogy itt kevés lesz a r pályázó. Azért sem felel meg, mert a helyi érdekek érvényesülnek és azért sokan, nem pályáznak. Nem tudom elképzelni a többi közt aat,_ hogy valaki a TiszántúlróL vagy ,a Duna-Tisza közéről ia. Dunántúlra, vagy fordítva, pályázzon. Ha országos pályázat is lesz* végeredményben minden tisatviselőnek vannak személyi körülményei, családi kapcsolatai. Kérdés, hogy az illető pályázni fog-e iá Dunántúlra és kérdés' hogy sokkal több lesa-e így a pályázóEzt nem tudom elképzelni és nem fogadhatom el> hiszen éppiem az önkormányzatok dicséretére és elismerésére hangsúlyoztam, hogy ha csak a helyi pályásaó van, ez nem jelenti azt. hogy nem a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre* hiszen a tudományos álláspont, az 'empirizmus és az élettapasztalat azt bizonyítja, hogy a sok apró önkormányzat a leghatásosabb eszköz a tehetségek kiemelésére, kiválasztására, (Ügy van! Ügy van! -- a néppárton.) az állami életbe való bevezetésére' •annak megfelelő kialakítására. (Ügy van! Ügy van! — a néppárton.) Azt mondja ,az előadó úr, hogy levelek és megnyilatkozások, stb. jönnek a jegyzői kar részéről, (12-00) — szerencsére

1 la/ főjegyzői, a járási jegyzői karra nem hivatkozott (Zaj. — Az elnök csenget.) abban az irányban* hogy államosítsuk őket, legyenek ők is állami állásban. Lehet, megengedem, de itt nem arról van szó, hogy mit akarnak iái jegyzők- hanem arról, hogy legyen-e önkormányzat vagy sem. Le>gyen-e szabad, valóságos önkormányzat vagy sem? S ha akad a jegyzői karban néhány — mert meggyőződésem, hogy csiak néhány akadhat — aki nem szereti és 'nem saolgálja hűségesen, politikai szempontokból az általam felolvasottaknak megfelelően ,a köz érdiekét és saját gazdáját, az önkormányzatot, ez még semmiesetre sem indokolhatja! azt, hogy kérelmükre', vagy tetszetős átmeneti kívánságukra^ önkormányzatunkat sorvasszuk. (Ügy van! Ügy vanf a demokrata néppárton.) A lényeg ebben a kérdésbein is az, hogy a jegyző mulandó ember, az önkormányziat pedig — reméljük — a nemzet életében örökéletű lesz. (Ügy van! Ügy van! — Taps- a demokrata néppárion.) Legfeljebb arról lehetne stzó, hogy valam i élőn nyel járhatna az állami állássá, való szervezés és a kinevezés. Aa elmondottak során azonban már rátértünk arra, hogy nem jár előnnyel. A községi jegyzőnek is van arcképes igazolványa, tehát nem tudom •.. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Meddig?) Ha megszüntetik, akkor majd n'em lesz.