Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-87

989 "Az országgyűlés 87. ülése 1948. évi dig később fogok a t. Országgyűlésnek javas­latot tenni' SEélásíra következik a kijelölt szónokok közül? SZABÓ PIROSKA jegyző: Keleti Péter István! KELETI PÉTER ISTVÁN (dm): T. Or­szág-gyűlés! Erős várunk nekünk az Isten, hangzik a reformáció kora, tehát már évszá­zadok óta minden veszedelem között a magu­kat mind magyarnak valló protestáns testvé­reink ajkáról a lelkeket mindedkor iij biátor­sággal töltő ós az erőket százszorosító ősi ének. De még ősibb kincsünk, egyetemes nemzeti, népi erőforrásunk, balsorsban újjá­éledésünk: önkormányzatunk- Most vesEáélyben van ez az ősi kincsünk, veszélyben önkor­mányzatunk. (Zaj és ellentmondás a dolgozók pártján-) Megkísérlem, hogy szerény erőimmel vé­delmére keljek az önkormányzatnak. Előre bocsátom, hogy hozzászólásomat az igazság szeretete, az igazság követése 1 , aiz érintett tárgy ^szeretete és a nép érdeke vezérli. (Mozgás a'dolgozók pártján.) Éppen ezért ké­rem mélyen t- kópviselőtárisiaimat, hogy hoz­zászólásomat megértéss-eii szíveskedjenek fo­gadni, mert hiszen köztudomású, hogy az em­beri nyelv a gondolatok kifejezésére nem a legtökéletesebb eszköz, tehát sm ember gondo­latait -— legnagyobb sajlnálatára — nem tudja mindig tökéletesen megértetni. (KÖVES ' András (d): Aki nem őszinte! — Zaj a dolgo­sok pártján. — Az ehiök csenget) Harmadíík rniagyar köztársaságunk, a vala­mennyiünk által hőn óhajtott és őszintén be­csült demokráciánk kórmáinyzíata, — a. demo­kráciáért harcoltak őtsteimk és ezért szenvedtünk századokon át — jelesül belügyi koirmláinyzata az egyes t vármegyei és "községi állásoknak állami állásokká átszervezéséről címzett és az ilileitékes bizottságok által együttes jelentésük szerint alkotmányjogi, közjogi és közigazgatási szempontból csodáíiatosképpen mindenben meg­felelőnek talált és változtatás uéllkül elfogadott ismertetett törvényjavaslatával! valójában alanyi sízemp'Otntból nem kevesebbéit kíván, mint alkotmányos és demokratikus ősi jog­intézményünknek, vármegyei és* községi önkor­niányzatunkniak — amely minden időkben fundamentumot képzett — legfőbb tartalmától való nagymértékű megcsonkítását, azaz a járási ós községi tisztviselők szabad választási, kivá­lasztási jogosultságának, az ősi jus eligen dinek elvételét ós egyben a mindenkori központi kor­mányzattól független tisztviselőitől való meg­fosztását. Tárgyi szempontból pedig nem keve­sebbet kíván a kormány, mint a mis gyár nép jogát csorbítani ősi alkotmányos önkormány­Mati élete irányításíáiban. (Zaj és ellentmondások a dolgozók pártján- — Egy hang ugyanott: ÍA kiiláfeofc jegait csorbítjuk meg!) Nemi a kulá­k okról van itt szó! (Zaj a néppárton és a dolgo­zók pártján. — Az elnök csenget. — TÓTH Fe­renc (dn): Vannak új kulák ok! Politikai knlá­kok!) Nem magyar szó a kulák szó. (DÉNES István (f): Maradjunk a »zsíros paraszto: mel­lett. — Zaj. —- Az elnök csenget.) Az általunk táímadott javaslat tehát trójai falóként sokkal nagyobb veszélyt rejt magában, sokkal jelentősebb, s a nemzet életére sokkal isioírsdöntőbb kérdést hoz tör vény hozásunk falai közé, mint amennyire kívüirőb első tekintetre november hó 25-én, csütörtökön. 940 »&z egyes vármegyei és községi állásoknak állami álilásiokká áitsizerveziése<< szerény megje­lölés elárul. Éppen ezért a vele szemben történő tárgyi­íliagosf állásfoglaláshoz mindenekelőtt az érintett ősi önkormányzataink keletkezésének és törté­neti fejlődésének, jelesül ai mindenkori áfáját. illetőleg idegen, török és osztrák központi ha­talommal vívott századias harcaiknak, a legve­szedelmesebb nemzeti elnyomatások korában is legalább a passzív rezisztenciának tüzetes is­mertetésbe mutatkoznék szükségesnek ósi hasz­nosnak. (SZŰCS Ferenc (p): Ennek a népnek saját kormányával nem kell harcolnia!) Na, na! Talán már elásták a háború maigvátf Nem le­het még valami török veszedelem', képviselő úr? (Zaj. — Az elnök csenget.) Szükséges volna ez az ismertetés egyrészről azért, mert a javaslat ily isimertetést — érthe­tetlenül és sajinálatosan — nem tartallimaz, más­rósfzről azért, mert az érintett ősi önlkormány­zatainknak történetileg igazolt, sokszor 1 nemzet­mentő érdemei ily ismertetés hiányában az esetleg ? jövőben is előfordulható veszedelmek idejére (SZŰCS Ferenc (pp): Milyen veszedel­mekre gondol? — DÉNES István (f): Majd meghallod, várj!) kellőképpen másként nem értékelhetők. Mentsen meg ilyen veszedelmek­től minket a magyarok Istenei, mint amilyen például a 150 éves török rabiga volt. E nagy horderejű javaslatnak azonban ilyen szokatlanul gyors ós más esetekben pár­tunk által ismétellten — de sajnos, eredményte­lenül — kifogásolt napirendire tűzése nem en­ged időt és módot a kívánatos tüzetels történeti ismertetésre. Elégséges tehát, ha a mindenki álltai ismert II- Endre és főlieg a Habsburgok. II. József kalapos királyunk zjsiarnoki törekvé­seit, a török irfabiga vagy a Baeh-&joriszak abszolutizmusát említem, (JUSTUS Pál (d): Rosszul tudja a történelmiét, képviselő úr!) megmaradok a régebbi történeti példáknál — melyekkel szemben egyedül azi ősi vármegyei és községi önkormányzataink bizonyultak nem­zetmentő elemeknek. (JUSTUS Páli (d): Olvassa el Jókai Rab Rábyját!) Nagyon téved, képvi­selőtársam! (Zaj. — Az elnök csenget.) Eígyéb­ként tessék megmutatni Jókainak azt a művét, amelyből én ezt felolvastam. (JUSTUS Pál (d): Nemi azt mendom! A Rab Rátoyt tessék elol­vasni! Ajánlottam, hogy olvassa el!) Majd összehasiomilítom Rab Rábyt a képviselőházi naplóval. Éppen ezért történelmünk során a nemzeti ellenállást kifejtő önkortmányziatainknak Szám­talan ellensége akadt- Mindi arra törekedtek, hogy megszüntessék, vagy legalább ás meg­gyengítsék. (JUSTUS Pál (d): Vagy legalábbis fejlesszék!) Időnként. Ezt szeretném ón is. (Ügy van! Ügy van! — Derültség és taps a néppár­ton.) Most egyetértünk. Szerencsére egészen el­enyésző számú esetbein és rendszerint rövidebb átmeneti időktől eltekintve mindeddig sikerte­lenül törekedtek erre, Ilyen átmeneti csonkítási kísérlet mégi'Sr cstak a második világháború idején, tehát a ki­vételes hatalioan ós a kivételes lehetőségek koi­rában legutóbb az 1942:XXIL te. volt. (Egy hang a néppártról: Meg most ez a javaslat is az!) Ettől félek. (Derültség és taps a néppár­ton.) Ezzel az 1942:XXII. tc-kel a nemzeti ka­tasztrófa feilé rohanó akkori központi hatalom elorozta ^magának ősi önkormányzataink rová­törvényhatósági és községi tisztviselőkre a kinevezés és* a szabad áthelyezés jogát. Igaz.

Next

/
Thumbnails
Contents