Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-85

877 Az országgyűlés 85. ülése 1948. helyezési Ijeheitőség nélküli végelbánás, aiiá. vonása indokául sem fogadható el ia javas­latnak már ismételt s a bíróságok demokra­tikus átszervezésié érdekében kinyilatkoztatott indokolása, sőt ez az indokolás a demokra­tikus! rendnek, egyik legfőbb 'allkoitmányos biz­tosítékát díönti le. • Már az alaptörvény tárgyalása során ki­fejtette pártuaik idevágó tudományos, szak­szerű é& gyakorlati aggályait. Meggyőződé­sem, hogy ezeket az aggályofcatt és tudomá­nyos ellenérveket a miniszter úr nálam is jobban ismeri; ügyvéd korábam saját ügyei­ben tapasztlah'aítia. Meggyőző désem az is, hogy törvényhozó testületünk sem felejtette még el az alaptörvény vitája során általunk felhozott ellenérveket, de mégis szükségesnek tartom azokéit, most már rövidebben felemlí­teni, mert ez ismétlés ítlöbbek között a leg­jobb érv. Világviszomylatihan közismert tudományos tétel, hogy az ember igazság nélkül épúgy nem élhet, miiint levegő nélkül, hogy az igaz­ság érvényesülésének mellőzhetetlen feltétele a független bíráskodás s hogy a független bíráisfkodálsi az egyedüli alapjai és biztositéka az egyénre, a dolgozóra nézve az állampolgári szabadságnak, a törvény előtti egyenlőségnek, az élet-, vagyon- és' egyéb biztonságnak. De ugyanakkor a független bíráskodás az egye­düli biztosítéka a közösisiégre nézve is a mo­dern jogállamnak, mert egyedül a független bíróság aUkallniiaís minden támadóval szemben — márpedig támadó harmiatdiJk személy, sőt a közösség részéről is mindenkor é& minden idő­ben bőven akadt —• az egyén, a közösség s a modern jogállam érdekeinek megvédelmezé­sére. Éppen ezért a számtalan közieimert, előbb említett hazai és külföldi törekvés, példa és vélemény felhívásának ez esetben mellőzésével egyeneisien arra hivatkozom, hogy amikor 1867-ben végre hozzáláthatott az évszázados elnyomatásból ébredő nemzetünk ahhoz, hogy a viliág kultúrállamait állami berendezkedé­sükben magyair jogintézmények alkotásával is utói érje és amikor magyar ^állianipolgárok i*izabPid^ágán,ak biztosítása érdekében az 1869 :IV. törvénycikkben megvetette a függet­len magyar bíráskodás alapjait, a törvény­javaslat vitájában Horváth Boldizsár, ^ akkori igazsógügyminilS'zter a jó bíráskodás lényegét abban látta, hogy ^ mindenekelőtt a közigaz­gatás elkülöuíttessék az igazságszolgáltafás­tól, hogy a bíró eltiltassék minden politikai működésitől, amely őt nehéz és in'agasztoS'. hivaltáisiánatk 'teljesítésében gátolhaltná. hogy teljesen biztosíttassák a bírói függetlenség, először felfelé a hatalom irányában, kimon­datván, hogy a bírót áthelyezni csak saját 'akaratából lehet (KATKÖ Anna (d): Ez tet­szene!), hogy a bíró hatalmát az állam meg­bízásából gyakorolja, és hogy végül a bírás­kodás a tekintély és 1 elfogulatlanság oly ma­gaslatára! euneltessék, hová párt és egyéb szen­vedélyek hullámai egykönnyen fel nem csap­hatnak (BUCHINGER Manó (á): Egyköny­nyen! Lábd Töreky!). Az embernek az igazságosság érvényesü­lésére vonatkozó, bárkai álltat! tagadhaitialain élet­ifényé és jaz igazság maradéktalan érvénvesü­liését bárki ál'tial tagadhatatlanul 1 egyedül biz­tosító füsngetlLen bíráskodás pedig- független! bírák nélkül nyilván elkéri el betétiért (TJe^ lye^és a néppárton! — MÓNUS MÜésmé (id!): Szó­évi november hó 23-án, kedden. 878 val függetűieai! bíróság, (amely a valóságtól ifüg­getlen!) Kérem, a mostani demokratikus bí­róság imikéntjéről van szó. Ámbár a bírói függetlenség fogalmát ed­dig törvényünk kifejezetten meg nem hatá­rozta, meghatározásia mégsem nehéz lés a szak­tudomány már rég kimunkálta. A bölcseleti függetlenség az egyén miniden befolyásitól ment cselekvési szabadlsága, , a bírói független­ség tehát a ^ bírói tevékenységhez, vagyis *az igazságos ítélkezés szellemi műveletéhez szük­séges szabadság. Már ebből nyilvánvaló, hogy a z ilyen szabadsággal ítélkező bíró lelkében tfc'z ítélkezés logikai ós pszichológiai menetét semmi külső behatás nem zavárhat}X A bizo­nyítékok és a jogvita össz<-;; adatai jak be­folyásmentes mérlegelésével az emberileg el­értető maximális, úgynevezett anyagi igaz­ságnak megfelelő tényállás megkomstruálása tárgyilagois alapot fog nyújtani az éppen al­kalmazandó jogszabály ömláíUó kiválasztására. Nem változnithat ezen, hogv ai bíró, mint em­b' j r a körit yezetétől. A tárnak dómtól, amely­ben él, a korszellemtől, amelynek tanítását lelkében viseli, elszakadni nem tudk mert mégis bírói székében elválaszt minden egyéb, a jog­vita adataitól különböző tényezőt, ameilly szer­vesen nem illik a felvetett jogkérdés eldönté­sénél tudatának elemei közé. A bírói függetlenség célja tehát a közjó mc, valósítása érdiekében a bírói ítélkezés sza­badságát _ mindenféle elismerő vagy helytele­nítő kritikától, különösen a koimányhataíliom nyomásától, vagy a közvélemény irányítható szenvedélyeitől mentesíteni. (Eav hang a dol­gozók loártHa oldalérdi: A Töreky-tanáes és a kormányhatalom befolyása!) Szabadnak lenni annyi, mint csupán a tör­vénytől függeni — mondotta már Voltaire. A független bíró ezért ítélkezésében csak a tör­vényt alkálim a zzfa, hogy a szabadság minden állampolgár életében érvényesülhessen. Már köztársaságunk alaptörvénye, r az 1946:1. te. éppen az állampolgári szabadság biztosítása érdekében szükségesnek tartotta az álílanipol­gár természetes ós elidegeníthetetlen jogainak felsorolását. S ha a bíró már Voltaire előbb említett talnítása szerint — kit pedig ^maradi­nak senki nemi nevezett még — egyedül a tör­vénytől függ ugyan, mégis . a törvénv tartal­mát ő hivatott értelmezni és az említett alap­törvényben felsorolt emberi, állampolgári jo­gainkat nyilván 1 csak iai törvénytől függő, de egyébként minden külső befolyástól, tehát át­helyezéstől, vagy végelbánás alá vonattól, ^vi­lágosabban kirúgástól mentes független bíró­ság biztosíthatja, (Ugj/ van!— Taps a néppárt oldalán.) Éppen ezért minden kultúrállam mellőzhetetlen követelményének ismeri a bí­ráskodásnak a kormánytól, klasszikusan a tör­vényhozástól és a végrehajtó hatalomtól teljes függetlenítését és a bírói karnak kivételei er­kölcsi és anyagi tán. ogatásban részesítését. A biióság feladata, hoev a törvényb-m megnyil­vánuló állami akarat alkalmazása és végre­hajtása szorosan az eredeti törvényhozói szán­déknak megfelelően történjék. A kormánytól való bármilyen, csak időleges függés is — te­hát az áthelyezés' vagy pláne a, végelbánás alá vonás fenyegető réme —, a<mu-v a félelem pszi­chológiájánál fogva befolyásolhatja s nyilván befolyásolja is az előbbiek szerint független­nek közkívánt bírót, a végrehajtó hátaim^ pedig konkrét esetre vonatkozó törvényhozó;

Next

/
Thumbnails
Contents