Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-82
789 Az országgyűlés 82. ülése 1948, sóvel és behajtásával, valamint .a fcözmimika,kötelezettség nyilvántartásával foglalkoztatott személyzet az épr'és- és közmunkaügyii mJjaiszr itérium létszámából a pénzügyminisztérium, illetőleg .a, pénzügyi igazgatás afeóbb szervéneik létszámába, ;a, munfcaerőgazdálkodás körében foglalkoztatott személyzet pedig az országos munikaerőgazdálkodási hivatal létszámába adatik áL Felhatalmazza a törvényjavaslat az építéséé köarnuunkaügyi minisztériumot arra is, hogy •azokat a Fő városi Közmunkák Tanácsának személyzetéhez tartozó alkalmazottakat, akiknek szolgálatárja állásuk átszervezése vagy megszüntetése (következtében szükség nfitaes-, ha az ezt megálliapító határozat keltétől számított hat hónap 'alatt megfelelő állásra nem lehet őket elhelyezni, véglellibánás alá vomhasisia. f A törvényjavaslatot az országgyűlési alkotfcmányjogi és közjogi, valamint pénzügyi [bizottsága megtárgyalta, általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta és mind általánosságban, mind részleteiben való elfogadását ajánlja a t. Országgyűlésnek is. ELNÖK: SzóHásra következik a kijelölt szó nokok kö zül? HEGYESI JÁNOS jegyző; Dabrónaky Gyula! ELNÖK: A képvisi^ő urat illleti a szó. DABRÓNAKY GYULA (<*): T. Országgyűlés! A Főváríosi Közmunkák Tainácsánafk és a Fővárosi Pénzalapnak niegszüntejtéséről szóló törvényjavaslat a főváros és az ország régi problémáját oldja meg. Már régen szükség 1 lett volna, erre, mert az 1870 :X. törvény cikkéi létesített Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyébként sem teljesítette azokat a feladíatokait atmielyeknék érdekében létre hozták. Nem töltötte be rendeltetését, mint a régi rendszer annyi más intézménye sem. A három város? Pest, Buda és Óbuda egyesítésélt és ezzel kapcsolatos műszatki feladattok egységes megoldását kellett volna biztosítania ennek a törvénynek. A Darvas József miniszter úr által beterjesztett törvényjavaölat egyébként már másodszor szerepe' 1 , a Ház előtt. A feladatát rosszul betöltő intézmény megszüntetésélről az 1919: VII. te. egyszer már * intézkedett. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának akkori elnöke, Polcnyi Géza azonban húszoldalas emlékiratban kérte Károllyj Mihály akkori miniszterelnököt, hogy a népikormány által kiadott törvényt vonassa vissza. Indokolásaiban többek közöltt kéri a miniszterelnököt? hogy ne engedje a főváirlos önkormányzatát szűkíteni. A. kezemfen lévő emlékiratból! kitűnik, hogy a grófokból és mágnásokból álló Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1919 ben ígéretet 'tesz a kormánynafr, hogy. az áruforgalom megkönnyítésére, s a gyakori közlekedésii zavarok elhárítására főbb útvona" lakait létesít, azonkívül la Duna-Tisza-csatorna megépítésének és Budapest viziforgalmába való helyes bekapcsolásának érdekében kéri, bos-y továbbra is megmarad ion ^ a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 'régi különállása. Mivel egv több mint ötvenéves hivatal megszüntetését ke'H e törvényjavaslatnak elvégeznie, helyesnek tarjbom, ha az elparentálására áldozunk néhány percet. Nézzük meg, mennyiben ós hogyan oldotta meg feladatait •akkor ós azóta .a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Budapest bármelyik beépített részén járva, még a laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy körutaink kivételével az utcák és terek igen &o,k évi november hó 17rén, szerdán. 790 helyen mind műszakilag, mind forgalmi szempontból helytelenül szűkre, gyakran görbére vannak építve'. Ezért a forgalmas világváros gyalog- és közúti közlekedési problémái a fővárosi városrendezésnek állandó és igen nagy munkát adnak annyira, hogy egyik-másik helyen — ha a forgalomhoz igazodó gazdaságos útépítést akarunk — egész, épületsorokat kell majdi annakidején lebontani. Az egyszerű pesti polgár persze nem tudja, hogy 1870-től minden utea vagy tér a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által elfogadott itferv szerint épült, de ezekben a tervekben mindig közrejátszott valamelyik gazdag* polgár, mágnás vagy bank magánérdeke is. Ha valakinek parlagon heverő telke vagy fekvésénél foigrva kisebb értékkel bíró háza volt, a Fővláírosi Közmunkák Tanácsánál kellett kopogtatnia azért, hogy valamely ^esetiéig jól megtervezett út vagy utca iránya hirtelen éles kanyart vegyen, hogy az illető ház vagy telek ezáltal jól eladható legyen a városnak, vagy fekvése így előnyösebb lévén, nagyobb legyen az értéke. Az+ hiszem, nem kell külön megemlítenem, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának akkori urai a telek- és háztulajdonosoknak ezeket az apró szívességeket nem mindig csak azért tették, hogy az utókor bosszankodjék a főváros tervszerű fejlődéséit tekintetbe nem vevő beépítlés miatt, hanem tevékenységükkel engedték, hogy <• korrupciónak ez a nehezen 'kipusztítható^ága dúsan tenvesszék. Mindez úgy volt lehetséges, hogy az 1870-es törvény szellemével ellenitétben, különféle bürokratikus utakon keresztül építési ügyekben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa másodfokú hatóság lett azáltal hogy először csak véleményezte az elsőfokú hatóság magánénítkezési engedélyeit, majd lassan sajátmaga kinevezvén magát feüsőbb fórumnak, tőle függött minden építési engedély sorsa, amely sorsok iobbra ~va^gy balra fordulása, helyes vagy helytelein megoldása ugyancsak gyakran mellőzte a, város helyes fejlődésiének észszerű terveit, de annál inkább kedvezett a pénzével nem fukarkodó építtetőnek. Az 1930. évi törvénycikk jónak láttta legalizálni a Fővárosi Közmunkák Tanácsának mint másodfokú építési hatóságnak a szerepét. A város közé pnontjá tői t'ivoleső szántóföldek parcellázása is a Fővárosi Közmunkák Tanácsának ros«z telepítési és közlekedési politikáját bizniTvítja: itt is elsősorban a magánérdie 1ket szolgálta ki és iránvított lakástermelésével a telemilést arra szorította, amerre a telekspekuláció, P kapitalista érdek megkívánta. Amikor a népkormány 1919-ben ennek véget vetett, rögtön a hangzatos, szépen esengő »önko T, máuyzatot^ féltették Ezzel a hanggal egyébként 1945-től ig gyakran találkoztunk a városházán, amikor a helyenkint már elavult és rossz, osztrák mintára és osztrák szelleimben felépített Fővárosi ügyintézést kellett a kormánynak < módosítania és egyik-másik vízfejjé dagadt hivatali ágat kellett szűkítenie vagv éppen megszüntetnie, lévén az (már régen elavult, vagy felesleges. Ilyen vízfejű intézmény volt régi formájában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is. Utolsó nagyobb tevékenysége a 80-as években az Andrássy-út megnyitása volt. Ha már megemlítem egyetlen reprezentatív sugárutunkat, hadd mondjam el azt is, hogy ez az egyébként igen szép és közforgalmi szempontból megfelelő út is úgy épült, hogy a Városligettől in50*
