Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-80

759 Az országgyűlés 80. ülése 1948. éri augusztus hó íén, szerdán. 760 ten keresztül becsületesen vallja. (Ugy van! — az ellenzék soraiban-) <s nem hinném. hogy a tudománynak, a demokráciának, vagy a jobb msgyar jövendőnek tennénk szolgálatot azzal, ha az egyik óráról a másikra oly könynyen politikai meggyőződést változtató emberek fámára tartanánk fenn politikai többlet-előnyöket. Legyen ez a Tudományos Tanács a meggyőződíésieiS', a jellemes politikusok és tudósok összefogása és ne vezethessenek ennél az intézménynél olyanok, akik pár évvel ezelőtt még egészen más elvet vallottak, ne érvényesüljön igy a politika a tudományos munkálkodlé'snál. Mi a meggyőződéses ••politikai álláspontjuk mellett kitartó kiváló tudósokat nagyon sokra értékeljük, (Ugy van az ellenzék swaiban.) de különösen a tudósnál nem tudjuk elnézni, ha gyorsan tud poHtikai véleményt változtatni. (Helyeslés az ellenzék soraiban. — ZENT AT Bél.q (d): Kern is kell!) Hiszen akkor körülbelül e?,y állápponton Vszünk. Más kérdés a törvényjavaslat tervszerűséíi'ének problémája. Itt is osztom_ Rudas t. iépviiseílőtársam álláspontját egy bizonyo^ vo•nalig, addig, míg- la természettudomláínyokról és a műszaki tudomány okról van szó. A termésízielttudoniányoknál ós a műszaki tudiományoknál óriási bűne az eltaiuft három t esztendőnek Se, hogy a tudományos fejlődéi*- irányításába nem vitt bele tervszerűséget. Mindjárt az első napon, de legalább a tervgazdálkodás bevezetésénél gondolni kellett volna arra. hogy a tervszerűséget érvényesítsék a műszaki ós^ a természettudományok fejlődéséntek irányításiadnál, hiszen ezek sohasem voltak politikai tudományok, mert marxizmussal vagy anélkül a matematika alapelvei ugyanazok maradnak, hogv ne beszéljek arról, hogy az eeryszeregy válitoziatliaaiul elsrvszeregv maradt. (Ll^íKÁCS Vilmos (fd): Kétszer kettő öt! — RUDAS László (d): Ha nem is öt. de nem mindi2: négy! — DerüHséa.) Ösiak nem biztos, hogy nésry. Dehát ez a Bólyay-féle matematika! (RUDAS László d): Öhó! Ohó! — NONN Györsv (d): Veszélyes terület, képviselőtársaim!) Kedves képviselőtársam, a tudomány mindig veszélyes terület, de az emberrnek még akkor is joga van hozzászólni a tudományos kérdésiekhez, ha a tudományniak csak egy kis részét művelte. Hiszen a tudós szerénysége oiít kezdődik, hogy tudnia kell, tudása egy kis szektoirbjain lehet valamit jelentő, dle sohasem lehel átfogó ós miniden kérdést felölelő. (REUSING-ER Ferenc (d): Sőt olyan is van, aki nem tud semmit!) Különösen fontosnak tartom ómnak leszögezósét. boigy mindaz, amit a mai komoly vitában hallottam, semmiképpen sem tudta mieigváltoziaitni azt a fteüfogíáboimat, hogy a tudiomány szabadságának tisztelete a demokráciának elsőrendű érdeke. Elsősorban ama irány képviselőinek kell mindig elismerniük a mások tudományos vaigy politikai meggyőződését, ha az nem válik az ország kormányzatának kárára, vagy nemi akarja az ország- kormányzatátaak rendszerét aláásná, amely irány képviselői között számioisan vannak, akik a maguk tudományos vagy politikai meggyőződéséért hosszú börtönbüntetést szenvedtek. ^A tudományos meggyőződésnek, különösen a társadalmi tudományok terén, — mert a műszaki és teirmésizettudoniányofeál ez a szempont nem igen merül fel — de általában mindazokban a tudomány ágiakban, amelyeiket ma a törvényjavaslatban a tanácshoz utalunk, bi-. zonyos felülemelkedést kell biztosítania a tudós számára. Biztoisítaináa kell azt a lehetőséget, hogy legjobb meggyőződését mindig nyírtán és szabadcm megvallíhassia, mert a mai rendszer csak így válik méltóvá szoknak a vezetőinek nem egyszer míálrtír sorsához, akik szintén^ a maguk tudományos és politikai meíggyőződósóért börtönt ós bitót is tudtak szenvedni. Ezt a demokráciáinak Isbhasem sziabad szem elől tévesztenie, sohasem szabad elvitatnia tudósainktól azt a jo&ot, hogy az áltáluk művelt tudományos vonalon kialakított társadalmi meggyőződésüket bátran megvaílhaissiák.' amélkül, hogy ebből valaha is Éátr vagy hátrány származhatnék reájuk. (Helyeslés az ellengéken.) Ez a tudomány igazi szabadsága. (KENDE Zsigm'ond (r): Tudsz, ilyen esetett) Tárgyalunk egy törvényjavaslatot, amelybőt kiolvashatják azok, akik olvasni tudnak, hogy e törvényjavaslat által a magyar tudományos élet minden algát a Tudományos Tanács tagjainak és vezetőinek kezébe tesszük He. Éppein ezért kötelessége a Háznak rámutatni azokra a szempontokra, amelyeknek figyelembevételét a maga szemszögéből, de a nemzet jobb jövendője érdekében is fontosnak tartja. Éppen ezért tartom bölcs rendelkezésinek azt, hogy a Tudományos Tanács a miniszterelnök hatáskörébe kerül, mert ez kidomborítja azt, hogy a Tudományos Tanáos működése a nemzet egyetemes jövendője szempontjából elévülhetetlen jelentőségű. És még egy kérdést, amelyet, sajnos, nem hallottam itt felemlíteni. Reméljük, hogy e tanács felállítása bíziiató és optimizmusra ad lehetőséget. Éppen a tegnap beszélgettem a magyar dolgozók pártjához tartozó egyik kiváló tudósunkkal, egyetemi tanárunkkal — nevét is megj miondhatom: Rusznyák professzorral — aki fájdalmasan panaszolta el, hogy az egyetemi tanárok fizetése 1200 ós 1400 forint között mozog. (LUKÁCS Vilmos (f): Ugy is van!) Hozzátette azt is, hogy nem magáról, nem az orvosokról, vagy azokról a tudósokról beszél, akiknek megvan a lehetőségük arra, hogy egyéb jövedelemre is szert tégy ének, hanem azokról a tudósokról, akiknek valóban ezen a fizetési keretein belül kell miákolni ök. (LUKÁCS Vilmos (f): Például az előadó úr!) Eontosinak tartanám, hogy a tanács felállítása biztosítsa egyben _a tudósok nyugodt, biztos: megélhetését is. Mindig egy nemzet megítéKietését jefenti, hogyan értékeli, tiszteli tudásait és hogyan ad biztos és nyugodt jövendőt számukra. Hogy újra felhozzam az előbbi párhuzamot, minden tiszteletet ós becsű lést megérdemel a londoni Olympiászoin szereplő magyar fiúk küzdelme, de a jó magyar tudósnak sem szabad soha háttérbe szoroulnia jövedelmi lehetőségek tekintetében az ország b'átrmely más rétege mögött. Mert hiszen mi jó magyar tudósokát akarunk nevelni, azért készül ez a törvényjavaslat? Én nem tartozom a dolgozók pártjához, de vallloni ós hirdetem, hogy igenis, mi is úgy becsülj ük meg a magyar tudóst, ahogyan a szovjetbirodialom becsüli meg az or.osz tudóst. (Helyeslés az ellenzéken.) Legyen ez a javaslat záloga annak, hogy mi megbecsüljük az igazi magyar tudóst, de fizessük is meg ós jutalmazzuk méltóan, annak a tudásnak megfelelően, amelyet az illegő tudós megszerzett és képviselA törvényjavaslatot abban a reményben