Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-75
597 Az országgyűlés 75. ülése 1948. évi július hó 7-én, szerdán. 598 is (abból -a megállapításból indulnak ki, hogy máig 1951-ben sem fogják tudni elérni a békebeli életszínvonalat. Mi a magunk erejére, szotmszódaink, az imperialista befolyástól mentes szabad népek erejére támaszkodva már ebben az évben elérjük a békebeli színvonalat, ellenben a Marshall-terv országai saját bevallásuk szerint 1951-bem sem fogják még elérni a békebeli életszínvonalat. Ez volt az az előny, amellyel indultunk. Magától értetődik: ez az eredmény jobb, mint amilyet vártunk. Ha nem lett volna jobb, mint amilyet vártunk, akkor ma nem számolhatnánk be arról, hogy 108^-ig- teljesítettük az első évet. Én nem akarok miost a hároméves tervvel kapcsolatban azokra az egészen köztudomású adatokra hivatkozni, amelyekből kiviláglik, hogy mit szól akkor ehhez az ellenzék és mit szóltak hozzá általában egyes borúlátó polgári közgazdászok, hanem legyen szabad azt is megmondanom, hogy még a saját sorainkban is voltak olyanok, akik a legjobb hisze 1 műen. de szakszempontból megnézve a . terveket, arra gondolltak és úgy számították a dolgokat, hogy talán egy kissé túlméreteztük a hároméves tervet. Egy tényező volt, amelyet ezek a jóindulatú szakemberek kifejtettek és amelyet nem lehetett logarléccel kiszámítani. Ez pedig az a hatalmas változás volt, amely népünk körében ment végbe, az az egészen új beállítottság, amely a dolgozó magyar népet eltölti. Nem vettek számításba, mint jelentékeny tényezőt azt a hatalmas munkalelkesedést és azt ax új viszonyt, amely a magyar dolgozókat ma munkájukhoz fűzi. Ha most ezekről a sikerekről, ezekről a győzelmekről számolunk be, akkor megállapíthatjuk, hogy ezeked a sikereket, ezeket a győzelmeket népünk vívt a ki. (Helyeslés és taps a kormánypártokon és a független demokratapárton.) Népünk alkotó erejének kibontakozása érdekében szinte alig kellett egyebet tennünk, mint levenni a nyakáról azt a kölöncöt, amely a nagybirtok és a nagytőke 1 uralma idején volt a nyakában- Ma már úgy néz körül a mi népünk ebben az országban, mint tulajdonosa, mint ura mindannak a gazdagságnak, amit az ország földje- a hegyek mélye és az évszázados iparosító munka eredményéi felhalmoztak. Úgy néz körül mint a gazda a maga portáján, mint az. aki a maga jövőjéért, a maga jólétéért dolgozik. Munkásosztályunk, parasztságunk, ^ értelmiségünk új viszonyba került a munkájávalNem a ma robotjára gondol, hanem arra. hogy érdemes vállalni a terheket. Ha mezőgazdaságunk, áé leginkább ipari termelésünk struktúráiig változásáról beszélhetünk, ha egész nagyipari termelésünk köztulajdonná vált, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a szabad, öntudatos dolgozó emberek új típusát teremttette meg ebben az országban, amely olyan alkotó erőről, olyan munkalelkesedésről tesz tanúságot; hogy annak segítségével csodákat lehet művelni a termelés terén. A hároméves terv első évének a z a tanulsága, hogy ezek a csodák nem is csodák, hanem egyszerű, maguktól értetődő, világos tények lettek. Vegyünk néhány adatot — ha kellenek egyáltalában adatok ennek bizonyítására — a munkatermelékenység emelkedésére vonatkozóan, A gyáripari termelés értéke 1947 áprilistól 1948 áprilisig 38%-kai emelkedett. Ugyanakkor a teljesített munkaórák száma csak 10%kal nőtt, a termelékenység' tehát 25-5%-kai emelkedett. Az egy munkaórára éső termelési érték hónapról-hónanra nőtt, januárban 19.33 forint volt, márciusban 22.48. májusban pedig már 23-98 forint. Köztudomású, hogy a termelékenységnek ebbe az emelkedésébe igen hatalmas mértékben belejátszott a munkaverseny mozgalma* ez az új jelenség, az ország életében^ Mi volt az oka a munkaversteny hatalmas sikerénekl Vájjon az a 7.5 millió forint, amelyet pénzügyi kormányzatunk megszavazott a versenyeredmények jutalmazására, vagy pedig életszínvonalemelkedés, amely kétségtelenül a nagyobb munkával, a többtermeléssel együtt jár?' Mind az egyik, mind 1 a másik szerepet játszott az eredmények terén. A döntő tényező mégis az volt, amiről már beszéltem' ez az új viszony a dolgozók és a munka közt, ez a lelkesedés, amellyel a dolgozók már nem tehernek, hanem szinte harci eszköznek, hatalmuk kifejezőjének és jövőjük biztosításániak érzik a munkát. így lehetett egy olyan munkaversenyt létesíteni ebben az országban, amely nemcsak egyesekre, nemesak az öntudatos dolgozók kis csoportjára terjed ki. hanem órnás'i tömegmozgalommá vált. ianiely egész műhelyeket és üzemeket ragadott magával és magával ragadta az ipari munkásokon túl a dolgozó parasztság tízezreit is. Természetesen helytelen lenne asz a beállítás, hogy csak a magunk népének köszönhetjük ezeket az eredményeket. Igrenis kaptunk segítséget, kaptunk segítséget külföldről is és kaptunk segítséget els'ősorban — ha a külföldet említőm — a Szovjetunió részéről. Ezeket a sikereket és ai hároméves tervnek ezt a biztositékát aligha könyvelhettük volna el ilyen fokon, ilyen mértékben, ba nem kapjuk meg azt a jóvátételi engedményt, azt a kétmilliárd forintot kitevő engedményt, amelyet a Szovjetunió nagylelkűen megadott a mi szamunkra. (Taps a kormánypártokon.) Azt is hozzá kell ehhez fűznöm, hogy nem kaptuk volna meg ezt az engedményt, ha mi magunk nem dolgozunk úgy, nem bizto-giítjuk úgy a magyar demokrácia stabilitását, mint ahogy tettük s ha nem mutatjuk meg. hogy méltók vagyunk arra a megválasztott viszonyra, amely ma jellemzi ,a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatát. Ez a két milliárd forintos engedniéuy. amely döntő tényező az ország gazdasági életének fellendítésében. még különösebben jelentékennyé válik, ha hozzáteszíem azt, hogy a Szovjetunió igen messzemenően teljesíti arra irányuló igényünket, hogy mire vonatkozzék a jóvátétel felének elengedése. A Szovjetunió ajánlata megérkezett a kormányhoz és éhből az ajánlatból kiderül, hogy igenis lényeges területeken teljesíti a magyar kormánynak azt az. igényét, hogy milyen árucikkekre vonatkozzék az engedmény. így r például gabonából nem hogy nem kell szállítanunk az eredeti kötelezettségünk őszt szegét. nemhogy a felét nem kell szállítanunkhanem egy kis névleges tétel marad csak fenn az eredeti kötelezettségünkből. A sertésszállítási kötelezettségünkre ugyanez vonatkozik, sőt még messzeb'bmenően, a Szovjetunió teljesen lemond arról, hogy jóvátételben sertést szállítsunk a Számára. (12.00) 38*
