Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-75
593 Az országgyűlés 75. ülése 1948. évi július hó 7-én, szerdán. 594 rekszámmal a forgatom, 1947-foen, tavaly ugyanerre az öt hónapra 577.000 vaigón / esett mindössze, viszont ebben az évben májusig 724.000 vagonra emelkedett a forgalom. A békebeli foritalomnak ez >a hatalmas tói" szárnyaitlása különösen figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük, hogy ezt ©gy gyenge gazdasági évnek a végén, értük el, — májusig — mielőtt még az új termés, az új gazdasági év beköszöntött volna. Az inarj termelés emelkedését ve<gyük most elsősorban figyelembe, az ipar terme" lését azért, mert itt hiányzik az a tényező, amelyeit — mondjuk — az agrártermelésnél az emberi munkán kívül eső tényezőnek, az időjárásnak a bekalkulálása jelent. Ipari termelésünk összértéke áprilisban 1370 millió forint volt. tehát a háború előtti termelésnek 97 százaléka. Ez • azt. jelenti, hogy a tervelőirányzattal szemben, amely mindössze 89 századé" kot tett ki, ezen a területen is alaposan túlhaladtuk az előirányzatot. Ha a különböző szektorokat, termelési ágakat tekintjük, akkor is igen kedvező aiz a kép, amelyet kapunk. A benzin 115, a nyersva s 123,^ a nyersaeél 113, a vaslemez 149, a hengerelt áru 120, a lábbeli 125, a papír 104 és külön a rotáeióspapír termelése 115 százaléka a békebelinek. A textiltermelésben márciusban 13 millió 678 ezer mé" ter volt a pamutszövettermelés, áprilisban az állaímosítás után ez már 15,839-000 méterre emelkedett. Mindeziek a képek azt mutatják, hogy most, a hároméves terv első éve befejezésének küszöbén már döntően beigazolódott az. hogy a terv nem terv, hanem végrehajtásra kerub •mégpedig nagyobb méretekben, mint ahogyan elő volt irányozva. Nemcsak mennyiségi termelés az, amely egészen különleges jó képet ad. hanem, már az első év befejezésekor kezünkben van annak az^.eszköze> hogy éppen az országos terv lehe tőségeit kihasználva!, olyan területekre vessük be az ország munkalehetőségeit, amelyeken az úgynevezett szűk keresztmetszetek alakultak ki a múltban, amikor bizonyos anarchisztikus vonások jellemezték a gazdar sági éltetet és e szűk keresztmetszetek tágításánlak segítségével necsiak annyi hasznot lásson a magyar gazdasági élet, amennyit az előbb felsorolt százalékok és számszerű adatok mutatnak, hanem hatalmas, lódító, lökő erőt jelentsenek olyan területeken is, amelyeken idáig a gazdasági élet körforgását ezek a f szűk keresztmetszetek akadályozták. Néhány példát erre vonatkozólag. Az egyik ilyen' úgynevezett szűk keresztmetszet az elmúlt éveikben a bányászat volt. Emlékezünk még azokra az időkre, annikor kezdve az iskoláktól, amelyekben szénszünet volít, a gyárakig, amelyekben' ugyancsak a szénhiány következtében akadozott a termelés, a- vasútnál is a szénhiánv volt a legnagyobb nehézségek egyike. Ezlt a szénhiányt ma már kifejezetten szénbőség, szénfelesleg váltotta fel. Természetesen ez nem magától jött. A terv első évéiben 107 millió forintot fordítottunk a bányászatra, s ebből egyedül gépesítésre 60 millió forintot. Hatalmas erőfeszítés volt ez az ország gazdasági élete részérő', de olyan erőfeszítés, amely a füstölgő gyárkéményeken, a teljes erővel működő vasúti közlekedésen alaposan behozza a maga használt. Egy másik ilyen szűk keresztmetszet az tORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ IV. energiagazdálkodásunk. Köztudomású, hogy Magyarországon vízierő nincs túlságos bő" ségben, ellenkezőleg, Magyarország lényegé" ben sík terület és így ez a kedvező természeti adottság nálunk hiányzik: Ez 'azonban nem jelenti ásat, hogy a magyar gazdasági élet lemondjon a hatalmas elektromos eentrálék építésének tervéről, hiszen modern ipar hatalmas elektromos eentrálék nélkül elképzelhetetlen, s ha nincs fehér szenünk, ha nincs vízierő, amely rendelkezésünkre álljon, akkor . ott van a másik magyar lehetőség, amelyet igenis ki lehet használni: az alacsony kalóriája gyönge szén, amelyet a szállítási költség megenne. Tehát a magyar energiatermelés, atz elektromos áramtermelés ilyen szén lelőhelyek közelében, ezeknek a szeneknek fölhasználására van felépítve. Ezen a téren különösen a hároméves terv egyik legnagyobb alkotására, a mátravidéki elektromos centráléra kell gondolnunk, amelynek építésére egyedül 70 milliót áldozunk. Ez természetesen csak az első lépés ezen a téren úgy, miut ahogyan a hároméves terv is csak legelső lépés a tervgazdálkodásunk titján. Jól tudjuk, benne van már a köztudatban, hoay egy tízéves villamosítási terv feladata áll előttünk, amelyet meg fogunk tudni oldani; bizonyítja ezt első lépéseink sikere. Egy további ilyen úgynevezett szűk keresztmetszet a texti^termelésben a fonodáink gyönge kapacitása volt. Tudjuk jól, hogy az állami pamutfonóda felállításával, amelynek a fele már ma is működik- textiltermelésünk. oamntszövettermelésünk 22%-kai fog emelkedni. Ez a pár példa bemutatja azokat az óriási lehetőségeket, amelyeket csak a tervgazdálkodásban és kizárólag a tervgazdálkodásban lehet elérni, azokat a lehetőségeket, amelyek az egész orszáer termelését valóban mint egv egységet kezelik és azokat a területeket erősítik meg, amelyek nem a régi profitérdekek szempontjából, nem a régi nagytőkés magántulajdon szempontjából, hanem a magyar nemzetgazdaság ; a magyar nép érdekei szempontjából é s végső fokon a magyar nép jólétének szempontjából fontosak. Mindez az eredmény, amelyet felsoroltam, magátólértetődően elsősorban a dolgozó embereken épül fel. Felhasználjuk Magvarország természeti adottságait, kihasználjuk azokat a természeti kincseket, amelyek Magyarországon megvannak, de mégis a döntő tényező itt a dolgozó ember, a döntő tényező az a magyar munkásosztály, matgyar parasztság, értelmiség, ame'y lehetővé tette, hogy az első évet sikerrel fejezzük be és minden kételkedő számára belföldön és külföldön bebizonyította, hogy a magyar népi demokrácia olyan feladatokat tud megoldani és azokat úgy tudja megoldani, ahogyan soha egyefen más rendszer sem tudta Magyarországon (Taps a kormánypártokon.) Hogy milyen áldozatokkal jár a dolgozó nép részéről is ezeknek az óriási feladatoknak a megoldása, azt senki . sem akarja letagadni, ellenkezőleg, büszkeségünk ^forrása az, hogy a magyar do ,l gozó nép vállalja a tervgazdálkodásnak ezeket az áldozatait. Hogy csak egy számot mondjak, 1927/28-ban a nemzeti jövedelemnek mintegy 7%-a volt az a rész, amely tőkévé merevedett, amely — hogy I így mondjlam — hasznos befektetés formájá1 ban térült meg. A hároméves terv első éve 38
