Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-75

585 Az országgyűlés 75. ülése 1948. példa is lehet, mert azt bizonyítja, hogy .általában állandóan jó termésre csak akkor lehet számítaei, ha a talajban könnyen feloldható, tehát visszapótolható tápanyagok iísi vannak. Ha a három főtémyezőben, a nő mérsékletben, a csapadékban és a tápanyag-ok valamelyikében kiesés következnék be, afckor feltétlenül rossz termésre van kilátás^ Sajnálatos, bár bizonyos fokig megértem, hoigy ami nálunk ennek a tápanyagpótlásnak terén történt, az nagyon csekély, mondhatnám csak töredék. De ebben aj tekintetben talán nagyon is konzervatív vagyok: nem azt mondom, hogy ezeket a tápanyagokat műtrágyával pótoljuk, különösen olyan műtrágyával, amelyet külföldiről kell behoznunk — főleg* a foszfort éh a kálit értem ez alatt, amelyről most egyáltalán szó nem lehet, mert hiszen az ország

1 pénzügyi helyzete ilyen importot nem bír meg — hanem arra gondolok, hogy falun óriási értékű tápanyag vész el. Aki falun él, látja azt, hogy millió és millió értékű tápanyag vészi el a trágya kezeléseméi. A falu árkában van a nitrogén, mert oda folyik le^ a trágyáié és mégsem •látunk semmi intézkedést abban a tekintetben — taPn csak tanácsokat adtak — hogy minden faluban legalább egy minta-tráa-yatelepet létesítsenek. (BAKÓ Kálmán (d) TJ;gy látszik, nem ismeri a helyzetet. Nem csak tanácsokat adtak. Intézkedtek iis!) Lehet hogy intézkedtek, csak én nem láttam az eredményt. (BAKÓ Kálmán (d): Mert nem nézte meg. Nem vette magának a fáradtságot. — Zaj.) Azt. hogy a magyar gazda úgy tanul a legszívesebben, ha lát, azt hiszem, senkii nemi fogna letagadni. Nem láttam olyan intézkedést, amely lényegesen javított volna a helyzeten, tehát azt, ami történt, nem tartom helyes gazdasági politikának. A másik dolog gazdaságaink felszerelése. Nem kell itt bővebben kitérnem arra, hiszienaki éles kritikával nézte a helyzetet, már a háború előtt is látta, hogy a berendezkedés, a gazdaságokba fektetett tőke sohasem volt elég. Kicsitől nagyig a magyar mezőgazdaság tőkehiánnyal küzdött és azért sohasem tudta kifejteni azt a hatásfokot, amelyre szükség lett volna. Tőkeszegény ország voltunk, úgy látszik azok vagyunk most is*. Hogy erre csak egy példát említsek- Juhos tanár úrnak a onos^ tani háború előtt, a harmincas években felvett adatai szerint egy öt és tíz holdas mezőgazdasági ingatlanba körülbelül 600 pengő volt befektetve mint berendezést, beleértve a házat is. Sohasem szabad teljes • egészében külföldi példákra hivatkozni azonban mégis ^szükségesnek tartom, felemlíteni, hogy a svájci me" zős-izd^ági ingatlan ugyanilyen nagy területén 1200 svájci frankot tett ki a befektetés, tehát holdanként, Dániában pedig 1500 dán koronát. Ha ezt a 600 r»eng*őt forintértékre próbálom átszámítani, akkor ez körülbelül 3—4000 forintr° tehető, minthogy itt főleg építési anyagokról és hasonlókról van szó, amelyeknek ára minden esetre emeli a pengő-forint átszámítási kulcsot. Ha pedig azt számítom, — megengedem, hogy számításom téves, de ez a legegyszerűbb számítás — hogy mekkora az a földbirtokterület, amelyet be kellene rendeznünk, —• ha csak olyan fokra is» amint azt •Tuho

:- megállapítj»a, — iákkor szerintem eléri a ?• mill'ó katasztrális^ holdat. Ha ezt a 3 milliót megszorozzuk négyezerrel, — 4000 forintot említettem az előbb, — akkor valóban olyan ' évi július hó 7-én, szerdán. 586 szám jön ki. amely az embert elijeszti és amely megmutatja azt azi óriási feladatot is, amely előtt állunk és amelyet el kell végeznünk, báír hogyan történjék is> ha azt akarjuk- hogy mezőgazdaságunk elérje azt a fokot, amelyet el kell érnie. Mindez nem egy bizonyos nagyságú birtokkategóriára, hanem általában a mezőgazdasági termelésre vonatkozik. Természetesen nagyon jól tudom, hogy a korlátlan hitelezés mindig veszélyes*, különösen veszélyes azonban a hitelezésnek az a módja, amikor a hitelt már azzal a tudattal veszik igénybe, hogy nem fogják visszafizetni. Hoigy a múltnak — mondjuk — káros adataiból és

1 eseményeiből tanuljunk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt. hogy az első világháború után, — amelynek pusztítása pedig közel sem járt a mostaniéhoz, — szintén ilyen berendezkedési láz, illetve szükséglet következett be. E

z azt okozta, hogy az 1925-ben még- teljesen tehermentes magyar földbirtok — ez mindem birtokkategóriára vonatkozik —1932b©n már két és félmilliárd pengő beken élezett terhet mutatott ki, a bekebelezésen terhekről nem is beszélve. Itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy ennek a helyzetnek teljes fonáksága az 1932-es gazdasági krízisben mutatkozott meg azzal, hogy amíg 1925-ben 1000 pengő 20 mázsa búzaértéket "képviselt, addig 1932-ben már 150 mázsa búzaértéket képviselt, és amíg 1925-ben 1000 pengő kamata 2 mázisa búzának az ellenértéke volt, addig 1932-ben már 15 mázsa ellenértéke volt. Hogy az ilyen — mondjuk — ellentmondó adatoknak milyen pusztító hatásuk van az egész közgazdasági életre, azt nagyon jól tudhatják azok, akik az 1930as évek kríziseit, főleg a mezőgazdaság oldalán végigélték, amikor valóban mindenféle nagyságú birtokon-csak a legnagyobb nehézségekkel lehetett termelést folytatni, és amikor bizony nagyon nagy esés következett be mezőgazdasági termelésünkben és berendezkedésünkben. Mintho-gy ma sem vagyunk konszolidált tárviszonyok között, minthogy a gabonaárak ma is bizonyos fokig magasabbak annál a nívónál, amelyen ia mesterségesen fenntartott világpiaci árhoz viszonyítva kellene lenniök, a befektetéseknél tehát feltétlenül figyelemmel kell lenni erre. Mindenesetre nagy nehézséget, okoz az, hogy sajnos, nincs, tőkénk. Több oldalról felhozták már, hogy milyen kicsiny ná~ lünk a tőkeképződés- és a betíétképződlés. Az egyik oldalról mondották, hogy nagyon sok a csavargó forint, (Mozgás a névvárton. — Egy hang ugyanott: A heverő forint!) En azt mondanám, hogy nem ís annyira a csavargó forint sok. Talán bizonyos fokig így van, de — mondjuk — ennek mennyiségét fokoizza az egyáltalában nem csavargó, hanem a harisnyában eltett forint is, ami mindienesetre, nem szerepel a közgazdaságban. Sok indokot hallottunk arra, hogy tulajdonképpen miért nincs be tétképződés. (VÉB" TES István (fd): Mert nincs keresd!) Engedje meg a közbeszóló képviselő úr. hogy én errenézve más álláspontot fejtsek fci. (DÉNES litván ífo): Hadijuk! Érdekes! Hátha megtudjuk, hogyan lehet hozzájutni!) Még a békeidőben történt, hogy az orosz kormány egy német tudóst — BergmüUert — bízott meg azzal, hogy Szibériában valamilyen felfedező útra menjen. ITgy tudom, hogy megfagyott