Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-75

581 Az országgyűlés 75. ülése 19Í8. évi július hó 7-én, szerdán. 582 öthónapra a pénzügyi kormányzat benyújt egy öthónapos költségvetést. Ennek először is az a nehézsége, hoigy maga ez az öt hónap rendkí" vül rövid idő, amellett egy csonka költség­vetés előkészületei tulajdoinképen éppen olyan nagy munkát igényel, niint egy egész évi költ­ségvetés előkészületed márpedig mindenki, aki egy kissé is otthonos a pénzügyi adminisztrá­cióban tudja, hogy egy ilyen költségvetés elő­készítése óriási munkát igényel. Ennek az öt­hónapos vákuumnak az áthidalása tehát nem érte volna meg aizt a fáradságot, hogy ilyen nagy munkával készíts© elő ezt a pénzügyi kormányzat és az országgyűlés foglalkozzék az öthónapos költség vetéssel. A második megoldás az lehetett _ volna, hogy moiüt augusztus 1 tői egészen a jövő óv végéig, tehát tizenhét hónapra állítson össze a, pénzügyi kormányzat költségvetést. Ennek megint egyrészt az idő rövidsége lett volna akadálya, másrészt pedig az is, hogy olyan. változékony időket élünk, olyan gyorsan vál­tozik a gazdásági élet, különösem nálunk, Ma­gyarországon, az államosítások olyan nagy strukturális változásokat hoztak magukkal, hogy még tizenkét hónapra is nagyon nehéz előre megejteni a .számításokat, mennyivé!! ne­hezebb tehát tizenhét hónapra- Hiszem.^ hogy mást ne mondjak, éppen nemrégiben kaptuk azt az örvendetes hírt, hogy a Szovjetunió felére szállította le jóvátételi kötelezettségünket. Ezt aiz előző költségvetésben a pénzügyi kormány­zat természetesein nem tudta flgyelemlbevenni, míg most az így beálló csökkenéssel is szá­molnia kell. Marad tehát a harmadik eshetőség, ame­lyet végeredményben a pénzügyminiszter úr és a pénzügyi kormányzat választott, tudni­illik az, hogy az idei év hátralévő öt hónap­jára indemnitást kér a parlamenttől. Ezzel most áthidaljuk ezt az öthónapos vákuumot. és — amint a törvényjavaslat 1- |-a kimondja — a jövő évi január hó Írtől kezdődően a költség­vetési év már azonos lesz a naptári évvel. A pénzügyi kormányzatnak így tehát megvan a módja és lesz ideje arra, hogy előkészüljön a jövő évi tizenkéthónapos költség vetésre. Ez annyival is inkább szükséges, mert tudomásom szerint a pénzügyminiszter úr az új költség­vetésben már bizonyos adóügyi _ reformokat is kíván életbeléptetni, ehhez pedig természe­tesen hosszabb előkészületi idő kell. •Alkotmányos sizempontból 1 semmiféle ki­fogás alá nem eshetik ez a megoldási módozat, mert hiszen az indemnitási törvényjavaslat idekerült az országgyűlés elé, s az országgTŰ" 1 esnek szuverén joga dönteni arról, hogy azt elfogadja-e vagy sem. Minthogy ezek szerint ez a javaslat az ország érdekeinek s a jelenlegi gazdasági ós pénzügyi helyzetnek minden tekintetben meg­felel, tisztelettel kérem az országgyűlést, hogy a» törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben elfogadni szíveskedjék. (Taps a kormány párt okon-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HEGYESI JÁNOS jegyző: Farkas Dénes! FARKAS DÉNES (d-n): T. Országgyűlés! Mindig nehéz helyzetben van az ember, ha olyan dologban kei állástfoglalnia, amely fel­fogása szerint egy részében jó, más részében rossz. A mi megítélésünk szerint most is ez a helyzet. Ugyanis az előadó úr javaslatából aizt a részt, hogy a költségvetési évet újévkor kezdjük, teljes mértékben helyeseljük, mint­hogy azonban ennek az indemnitási javaslat­nak alapja az a költségvetés, amelyet annak­idején mi nem fogadtunk ed, természetesen ellentmoindanánk magunknak akkor, ha most az indemmitáiSi javaslatot elfogadnék. Nem fogadtuk el pedig azt a javaslatot azért, mert főleg gazdaság politikai, talán kevósbbé poli­tikai , téren nem heilyeseljük a kormány állás­poinitját és nem vagyunk iránta bizalommal. Én nem akarok politikai dolgokkal sokat foglalkozni, mert azt tapasztalom, hogy kint az országban a politikai dolgok tekintetében valahogyan egy egészen különös közvélemény alakult ki. Az embereket a napi politika neim nagyon érdekli, és úgy látszik a dolog, mintha a magyar közvélemény azt a keletről hozott szemléletet követné, hogy Istenem, úgy még sohasem volt, hogy valahogyan ne lett volna, (Mozgás és derültség a dolgozók pártján.) ós ezzel valami megnyugvás lesz úrrá az egész közönségen, Más a helyzet gazdiaságpolitikai tekintetben. Ferrero, a híres olasz történetíró, vagy talán inkább történelembölcsész állapítja meg a hatalomról írott könyvében, hogy az élő nemzedékre nagyobb hatáss aíl vannak a hata­lomnak olyan intézkedései, amelyek a búza, a bor ' vagy a tyúk árát állapítják meg fel­vagy lefelé, mint a hatalomnak azok az intéz­kedései, melyeket a jövendő századok vagy a jövendő idők történetírói úgy fognak jelle­mezni, mint történelmet formáló tényezőket. Ezek alapján tehát teljesen érthető, hogy ha az ember feljön a vidékről, akkor a fo­gyasztók özönség nem azt kérdezi, hogy mi az újság a politikában, hanem a tavasszal az iránt érdeklődött, hogy mi van a szárazsággal, mennyire veszélyezteti a termést, mi lesz a termeléssel'? — most meg azt kérdezi, hát ez a nagy esőzés, ez az abnormális esőzés, nem ve­szélyezteti-e az ország egy részének a termé" sót? Ez az érdeklődós érthető, hiszen nyolc vagy tíz esztendőn keresztül a fogyasztó nem tudta, hogy biztosítva van-e, nagyoSbib vagy kisebb) leszre a kenyere, jobb lesz-e vagy pe­! c ? ig rosszabb lesz-e a kenyere? (Közbeszólás a dolgozók pártján.- Hát milyen lesz a kenyere?) Majd amilyen lesz! Ezért kérdezik, hogy lesz-e sorbanállás és ha lesz, megkapják-e azt,' amiért sorba kell állani? (Mozgás a dolgozók pártján* — Egy hang ugyanott: Maga még sohasem állott sorban. — Zaj.) Ha a képviselő urak akarnak beszélni, én szívesen leülök. Nagyon szívesen. (Zaj a dolgozók pártján.) A termelő pedig amikor visszamegyünk vidékre, teljes érdeklődéssel kérdezi, hogy mi lesz áz arákkal, hogyan alakul majd az egész gazdaság bevé­telei Akár a kicsi, akár a nagyobb termelő kér­dezi ezt, ez természetei?, mert hiszen mind" egyiknél megvan _ az igyekezet, hogy a bevéte­léből végre pótolja azokat a hiányokat, ame­lyek nem a maga hiába játtól keletkeztek, ha." nem az ic'iők keserű viharában állottak elő, akkor pusztultak el értékei és most ezek, a hiányok akadályozzák, hogy a termelő tényleg kifejthesse azt a tevékenységet, amely szüksé­ges lenne arra, hogy ez az ország annyit ter­meljen, hogy el lehessen látni a lakosságot Ha ezeket a kérdéséket vizsgáljuk, akkor önkéntelenül vissza kell mennünk oda, ahol tulajdonképpen a jegy rendszer, helyesebben a javak elosztása kezdődött Talán nem lesz nagy ugrás, ha azt állapítom meg, hogy az első jegy­37*

Next

/
Thumbnails
Contents