Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
553 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 554 tak ilyet kiadni!) — i iáikkor indokoltak és szükségisaerüek lettek volma ezelk a pásztorlevelek — addig a miagyur demokrácia nyugodtain, higgadtan, a maga igazának tudatában agy gesztust sem tett arra, hogy msgaka.dályozaa a katolikus egyházat ezeknek a pásztorleveleknek kibocsátásában és ismertetésében, mert a mifgyar demokrácia ágy érzi, hogy a magyar ki .tolákus nép, a magyar papság is mindinkább világosan látja, hogy az igazság, a beikére törekvés, az építeni akrráts igazságaa magyar nép, u miagyair köztársaság oldalán van. (Hosszantartó n&gy taps a kormánypártokon.) _ Viszont emellett még egyet határozóttain, világosan le kell szögeznem, Mindenkit kivétel nélkül figyelmeztetnünk kell, hogy ha ez a törvényjavaslat töirvóninyé válik, akkor ;a, törvény elleni agitáció miáír beleütközik & demokrácia jogaiba, szilárd akaratába és erejébe. (Ugy van! Ugy van! Ha szantartó napy ba*ps a kormánypártokon. — MAROSÁN György (d): E.s ia türelemnek is van hatíára! — ZENTAI Béla (d): Világosi beszéd!) A m gyár nép mindig tisztelte jó törvényeit, ós meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar demokrácia a földreform törvénye utáin egyik legméltóbb, a nép érdekeit legjobban szolgáló törvényét hozza meg, amikor az iskola ügyben dönteni fog. (Ugy van! Ugy van! a kormánypártokon. — Egy hang a néppárton: Kérdezzék meg!) A magyar ^ kormány bízik abban, hogy az iskolaál amosítás egyrészt lehetővé teszi jelenlegi niagy^ neveié ügyi feladataink megoldását, miáisrrészt szilárd biztosítéki a a magyar demokrácia jövendőjének is. Demokráciánk iskoláinknak szellemén, tanítási módszerein, tananyagán, egész .szerkezetén épül jelentős mértékben. Igazat adunk Eötvös Józsefnek, afci azt mondja: »Az elveik bármily szépek ós igazságosak legyenek, magukban véve a dolgok állását^ még meg nem változtatják ás a jogegyenlőség, melyet a törvény hirdet, még nem biztosítja a polgárok minden osztályainak azon befolyást, amely őket megilleti. A demokráciát nem kiimondani, hanem organizálná íkell.« (Ugy van a kormánypártokon. •— Egy ha\ng a dolgozók pártján: Ezt kérjük!) Eötvösnek teljesen igaza van. A demokráciát a föld, a gazdaság, az ipiar és a közművelődési ikérdlésébe/n egyaránt orgamiizálni kell és^a maígyiarr köztárs&siálg kormánya a közművelődés kérdését az iskolaügy államosításával organdzálni is fogja; (SZOBEK András Cd): Miíndent közkinccsé kell tenni!) 1848 szellemében, Kossuth, Eötvös. Petőfi szellemében kérem a törvényjavaslat változatlan szövegben való elfogadását és a kisebbségi javaslat elutasítását. (Lelkes helyeslés és szűnni nem akaró nagy taps a kormánypártokon. — A szónokot üdvözlik. — MAROSÁN György (d): Nagy a mi igazságunk!) r ELNÖK: Szólásra következnék a kijelölt szónokok közül Supka Géza képviselő úr, ő azonban a szótól elállt. (Helyeslés és taps.) Több felszólaló nincs. Az előadó úr kíván szólni. BOGNÁR JÓZSEF ((kg) előadó: T. Országgyűlés! (GYÖNGYÖSI János (kg): Röviden! Szavazzunk!) A kultuszminiszter úr minden részletre kiterjedő válasza után én csak néhány mondatban . szeretnék viá&aszolmi az elhangzottak közül azokra, amikre a kultuszminiszter úr és a többi felszólalók í még nemi iadták meg a választ. Sliaiehta Margit képviiselőtárisinőnk kifogásolta azt a hangnemet, ahogyam, Katona Jenő képviselőtársunk Serédii hercegprímás urat — szerinte — aposztrofálta. Itt is le kívánom szögezni, amit a kultuszminiszter úr lényegében már leszögezett: Katona Jenő nem azt kifogiáíso ta elsősorban, hogy Serédi hercegprimás úr 1944-ben nem közösített ki egy vagy más személyiséget, hanem arra a különbségre mutatott rá, amely iaz 1944-es hallgatás és a mostani, kiközösítéssel való fenyegetések között van. (Ugy van! Ugy van! — Nagy taps a kormánypártokon. — SZŰCS Ferenc (pp): Zadravetzet ma sem közösítették ki!) amikor nem brigantikat, nem gyilkosok* at, nem hazaárulókrt fenyegetnek meg kiközösítéssel, hanem olyan embereket, akik évtizedes munkával és az elmúlt három esztendő minden tevékenységével, fizikai és szellemi munkával egyaránt igazolták.. (SEAOHTA Mar ff rt (nt) közbeszól. — Az elnök csenget.) hogy népüknek, hazájuknak, egyházuknak ju.vát kívánják SE oigáiaii. Ez a két egymással szembenlálUó magatartás, a magatartásokban való ez a különbség — amelyre mi.gam is rámutattam előadói beszédemben — volt ez,, ami Katona képviselőtársam beszédében is kifejezésre jutott. (KUNSZERI Gyula (fd): De, kérném, Katona kommunistaüldöző, »népellenes bűtnös«! — Az elnök csenget.) Ez a kérdés teljes mértékben tisztázódott. Katona Jenő nem szorult arra, hos-y én itt hosszain védelmeimbe vegyem. (MAROSÁN György (d): Pláne Kunszerivel szemben!) Az iá többevtiízedes magatartás, amelyet a Korunk Szavának és a Jelenkornak szerkesztőjeként tanúsított, amikor szembe-zlá ült a katolikus egyházon belül azokkal, akik a nyilas báránykákat védték (Ugy van! a dolgozók Pártján.) és ta. velük való megegyezés lehetőségét 1 hirdették, Katona Jenőék népfronltogi politikájával szemben, (FARKAS Mihály (d): És denuneiáltak!) teljes mértékben igazolja őt, és ezt a- véleményemet még Kunszeri képviselő úr is nehezen tudná miegválltoizitatni. (Zaj a kormány pártokion. — Az elnök csenget'.) Rendkívül sok hivatkozás hangzott el abban a tekintetben, hogy a magyar népnek voltáképen mi az álláspontja ebben a kérdésben. (PÉCSI József (dn): Népszavazás!) Népszavazás elrendelését hirdetik és azit mondják, ez a parlament nem alkalmas arra, hogy ebben^ a kérdésben döntsön, mert hiszen a választási agitáció során ez a kérdés nem merült fel. Ez iaz országgyűlés a magyar nemzeti szuverenitás hordozója, (Ugy van! a dolgozók pártján.) ós igenis jogosult,, hogy a magyar belpolitikát érintő minden kérdésben a nép bizalmának és szuverenitásának hordozójaként döntsön. (Egy hang a néppárton: Ez Igaz!) Arra intézve pedig, hogy nem minden kérdés merült fel a választási aoritációban, ón csalk azit kérdezem azoktól a képviselőítiáinsaimtól, akiik ezt felvétetitek, hogy ha hat hét alatt ennyi lelki békétlenséget tudtak az országban kelteni ós Póospetriiket tudtak létrehozni, mit tudtak volna 8—10 hónap alatt a lelkekben romlblolni, amit esetleg hóinapok munkájával tudtunk volna jóvátenni 1 ? (Élénk, hosszantartó taps a kormánypártokon.) Slachta tképviselőiársnönk (MAROSÁN György (d): Slaehta! Slachta!) ellentétben 1945—46-os felszólalásaival, amelyelkíre én még némlikép emlékszem, ezúttal csodálatosképpen azt kifogásolta, hogy nem tartottunk ebben a kérdésben pártközi értekezletet, holott én nagyon jól eimflléktsizem, hogy ő akkor állandóan
